Észak-Magyarország, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-20 / 168. szám (169. szám)

Vasárnap, 1852 július 20. ES^AÍLíMag1 AhunsMb 7 Épül a szocializmus a népi demokráciákban ★ cimsiinEnHmniS REPÜLŐGÉPPEL BULGÁRIA FELETT KoiHíífiaépünk Szófia felett száll. A várost még beborítja a reggeli köd, de már lassan kibontakozik az egyenes utcák, a zöld kertek és a parkok képe. Látjuk az új épületeket, amelyek mel­lett ott vannak még az épületállványok, látjuk a gyár­kéményeket, amelyekből sűrűn száll a füst. Látjuk az apró emberi alakokat, a villamosokat, a személygép­kocsikat. Mindez megörvendezteti az embert, szívét pe­dig megindítja és elérzékenyíti. Repülőgépünk keleti Irányba tart. Alattunk az Iszklr ezüstös szalagja kanyarog, a hatalmas gabona­táblákon a szófiai gépállomás traktorjai, kombájnjai és aratógépei dolgoznak. Hazám dolgozó parasztjai nagy örömmel fogadták a Szovjetunió legújabb ajándékát, a hatalmas kombájnszállítmányt. A bolgár parasztok az idén már ezekkel a gépekkel aratnak. olyanok, mintha csak kemény papiros­ból készült játékszerek — vöröstetejü házikók lennének. A folyók szeszélyesen kígyóznak. Fehér utak és országutak kanyarognak és keresztezik egymást, néhol keskenyebbek, majd meg szélesek, mint a véredények, amelyek életünket táplálják. A Sztaraja Planlna hegy fölött vagyunk. Sötét szalta- dékatn és a fák ágai miatt nem látható gyalogösvé- nyeín nem egy partizáncsoport harcolt a háború alatt. Látjuk a Levecs-Trojan-i vasútvonalat, amelyet né­hány esztendővel ezelőtt ifjúsági brigádjaink építettek a fehér sziklák között. — Ott van a falum! — kiáltja az egyik utas. Debnyevó falu a trojani kerületben. Nézzék csak meg, milyen nagy terület tartozik a szövetkezetünkhöz. ' A repülőgép kis ablakán át minden jól látható. A földeken itt is folyik az aratás. Píevsn mel'etl fi falvak Néhány nerc | múlva megszólal egy másik iu.uk­—- Ott van a roszicai erőmű és a vízduzzasztó fala! Nemsokára már nem a folyó, hanem egy nagy tó felett repülünk ezen a ponton. Gyönyörű dolog repülőgépen szállni hazánk felett, az ember büszke, milyen szép, változatos, milyen vég­telen és gazdag a föld, amelyen született. Délen a Marica folyó mentén a szovjet gépiberen­dezéssel felszerelt dlmitrovgrádi üzemek dolgoznak és tonnaszámra küldik a cementet az ország belsejébe az új építkezéseiéhez, valamint a salétrommal megtöltött zsákokat a szövetkezeti földek megjavítására. fehérük a nemrégen üzembehe­lyezett kombinált takarmány gyár. Ugyanitt van a Kirov élelmiszerkombinát is. Alattunk a vasútvonalon völgyeken, alagutakon és településeken át pöfögnek a megrakott tehervonatok mozdonyai és vékony füstcsikot hagyva maguk után, eltűnnek. A repülőgép hirtelen lejjebb száll. A föld rohamo­san közeledik. A távolból az aratók vidáman Integetnek felénk, mintha csak azt mondanák: „Jónapot, kedves barátaink!“ Néhány perc malva feltárul előttünk a Gebedzs tó képe. Ezüstös zöld, kissé hullámzó felszíne úgy ragyog a napon, mint a fém. A repülőgép alacsonyan száll át felette, árnyéka úgy úszik a tavon, mint valami csó­nak. Gyönyörű a ml hazánk, Bulgária és még gyönyö­rűbb lesz. (Paulina Stancsova) AZ ÚJ LENGYELORSZÁG KOHÁSZAI A „Kosciuszko“ kohászati üzem 150 éves múltra tekinthet vissza. Ez a gyár azelőtt különböző külföldi, főleg német tőkések tulajdonában volt. Részvényei­nek egy rá,«* később az amerikai Har- liman-bankház szerezte meg. Hardman, hogy Lengyelországot félgyarmattá vál­toztassa és az amerikai monopóliumok alá rendelje, olyan iparpolitikát erősza­kolt“ ki, amelynek következtében az or­szág vastermelése 1929—32 között 704 ezer tonnáról 199 ezer tonnára, acélter­melése 1 millió 377 ezer tonnáról 546 ezer tonnára, a kohászatban foglalkozta­tott munkások száma pedig még a hi­vatalos statisztikai ad’atok szerint is 48 ezerről 27 ezerre csökkent. Lengyelor­szágban ebben az időben volt a legna­gyobb munkanélküliség. A lengye! kohászat helyzete a nép sorsával együtt változott. A len­gyel kohászokat az alkotó munka láza hevíti. Gyors ütemben fejlődnek a gyá­rak. Krakóban és Czestochowában óriási Vasmű épül. Az egész lengyel kohá­szatban szélesedik a versenymozgalom, Az acéltermelés 1947-ben elérte, 1950- ben pedig csaknem 100 százalékkal túl­haladta a háborúelőtti termelés színvo­nalát. — Más ma a gyár, mint volt — mondta Henryk Kowal, a „Kosciuszko“- gyár olvasztára. — Mások az emberek is. Mindenkit érdekel a munka, ami a régi időkben ismeretlen jelenség volt. Ma a gyár a mienk. Acélunkat a szocializmus építkezéseinél használják fel, a jövede­lem pedig nem Harriman zsebébe ván­dorol, hanem a mi szükségleteink kielé­gítését szolgálja. Kowal elmesélt egy érdekes esetet. — Tavaly karácsonykor az olvasztá­rok elhatározták, hogy nem szakítják felbe a munkát, ehhez azonban szükség volt a darusokra is. A darusok közül hárman vállalták, hogy együtt dolgoz­nak az olvasztárokkal. Mindegyik több darut kezelt. 5zinte repültek az egyik darutól a másikig, hogy győzzék a ke­mencéket megrakni, a csapolt acélt ko- kjllákba önteni és átrakni az öntvénye­ket. Ez volt ám csak a munka!.. Szén átvétel Az új hitelakcióra az első 5 <1 szenet a dolgozó lakhelyéhez leg­közelebb lévő Tüzép telepről legké­sőbb július 81-ig át kell venni azoknak a dolgozóknak, akik sa­ját maguk gondoskodnak az elszállításról. — Meg is kaptuk érte a jutalmat — szólt közben az egyik munkás. — A Martin.műhely 176 ezer zloty prémiumot kapott. Valaki szóbahozta Zelenec öreg mun­kást, akit májusban kineveztek műhely- vezetőnek. Az öreg Zelenec fia negye­dik éve tanul a krakói politechnikai főiskolán. Nemsokára megszerzi a mér­nöki diplomát, s mint mondják, vissza­jön a gyárba. Az apa már túl van az ötvepen. Most buzgón, tanul- oroszul. Azt mondja, nem nélkülözheti az orosz nyelvet, ha tanulmányozni akarja az élenjáró szovjet kohászatot. Henry!; Kowal olvasztár 50 tonnás kemencénél dolgozik. A normában elő­írt 6 óra 45 perc helyett átlag 5 óra 50 perc alatt olvaszt. Eddigi csúcsteljesítménye: 3 óra 30 perc. Az elmúlt évben 25 ilyen gyorsolvasz­tást végzett. Gyorsított olvasztásainak száma (amelyek 6 óránál kevesebb időt vettek igénybe) elérte a 800.at. Kowalt mindenki szereti. Figyelmes, jó munka­társ. Bárkivel szívesen cseréli ki tapasz­talatait. Amikor a „Jednost“ kohászati üze­met meglátogatta, egy-két olvasztár elő­ször kinevette: — A kohászat professzora akar lenni? Amikor azonban látták dolgozni, egy­csapásna megszűnt a csipkelődés. A „Jednost“-gyárban 10—12 óra alatt ol­vasztottak acélt, Kowaluak elég volt ehhez 7 óra 10 perc. Távoztakor az egyik olvasztár oda­ment hozzá, keményen kejetszorított vele és azt mondta: — Sokat tanultunk tőled, ezért kö­szönettel tartozunk. Szeretnénk, ha ez­után gyakran eljönnél hozzánk. Amikor elindultunk, hogy távozzunk az üzemből, Kowal utánunk kiáltotta: — Élünk, fejlődünk, erősödünk. Minden napnak megvan a maga örö- mc. Jólesik dolgozni, minél többet tenni hazánkért, a népi Lengyelország­ért. (Mihail Jarovej) A „CSAVARGÓ“ JÓ ÚTRA TÉR M AUF E L’KÉT El ER esztendővel ezelőtt a ró­mai légionáriusok „Csa­vargó folyónak” nevezték el a Vág folyót■ A tudósok szerint a folyó mai neve is a latin „vagabundus" szóból származik. Találó ez a név a Vágra, mert a földkerekségen nincs még egy olyan folyó, amelyik annyit kanyarogna, sétál­gatna hegyek, völgyek, er­dők és mezők között, mint Nyugat-Szlovákiának ez a szeszélyes folyója. Mcgfé- kezhetetlen, csökönyös és hirtelen haragú, s bár csaknem annyi vize van, mint a Wesernek vagy az Oderának, eddig a lenge és bizonytalan tutajokon kívül más jármüvet nem tárt meg a hátán■ Tren- cséntól, sőt már Zsolná­tól hajózható volna, de a szeszélyes víz eddig nem volt hajlandó az ember szolgálatába állni, A VÁG-FOLYÓ gyak­ran felbőszült gj ilyenkor három-négy óra alatt ti?’ tizenöt méterrel emelke­dett szintje, piszkos ára- data áttörte a gátakat és pusztított maga előtt mindent, amit csak az út­jában tatáit. Már a XIX- század má­sodik felében gondoltak a vad. folyó szabályozására. Kiszámították, hogy a fo* lyó erejének felhasználá­sával körülbelül annyi energiát nyernének, mint amennyi a Ruhr-vidéki szénbányák teljes energia- tartaléka. A NÉPI CSEHSZLO­VÁKIÁBAN, amelyben a dolgozó nép a saját kezé­be vette sorsa irányítását, boldog jövőjének építését, a Vág folyó vizében levő energia nem marad többé kiaknázatlanul. A cseh­szlovák ötéves terv fel’ adatként tűzte ki a Vág folyó erejének kihasználá­sát. A tervek szerint a folyót hosszú szakaszokon betonágyba kényszerítik, esését zsilipekkel és duz~ zasztógátakkal szabályoz­zák. Felső szakaszán víz­tárolókat építenek, hogy elejéi vegyék a gyakori áradásoknak. Az egész Vág-folyót átalakítják, farrástzitól a torkolatáig. Évtizedes munkára van itt szükség. Uj folyómed­rek készülnek, száz méter magas gátakat emelnek, hegyek tűnnek cl és o régi folyómedrek jöiött új városok épülnek. A Vág-folyó szabályozása a csehszlovák nép egyik legnagyobb arányú termg- szltátalakitó munkája. ÖSSZESEN 22 VIZI- ERŐMŰ létesül a Vág mentég az első már ax idén ősszel vitlamosencr- giát termel, a második 1953-ban készül el. A felszabadult cseh’ szlovák nép alkotó ereje jó útra téríti a „Csavar­gót" és zabolátlan erejét a termelés szolgálatába állítja. A dolgozók lelkes, áldozatkész munkája nyo­mán megszelídül a vad folyó és a vízierőművek évről’évre nagyobb meny- nyiségü villamosenergiá­val segítik elő a gyárak, üzemek energiaellátását, a bányák és a falvak villa­mosítását. Komáromtól a Tátráig a Vág’folyó mind­két partján lelkes ütem­ben folyik a nagy munka. Kotrógépek, talajmarko­lók, emelödaruk, beton­keverők dolgoznak, drót’ kötélpályák, hatalmas anyagraktárak, munkás­táborok, villamos távveze­tékek épülnek, helyenkint már kibontakoznak a jö­vendő gyárak és szocia­lista városok alapjának körvonalai. A VÁG-FOLYÓ völ­gyében az új típusú cseh­szlovák dolgozó harcol a természet makacs erőivel és diadalmaskodik azok felett, megzabolázza a ro­hanó, örvényes áradatot és a boldog szocialista fövő építésének szolgála­tába állítja. NEMZETKÖZ! SZEMLE UNOK Síit ELVIÁSS SMuü : A francia hazafiak és békeharco­sok elszánt küzdelme, valamint az egész világot átfogó békeiábornak a francia hazafiak és békeharcosok mellett megnyilvánuló szolidaritása újabb győzelmet hozott: André Stíl elvtárs, a 1‘Humanité főszerkesztője, a nemzetközi Sztálin-díjjai kitünte­tett kiváló író szabad. Pénteken este jelentette az AFP hírügynökség, hogy a párisi vádtanács elrendelte André Stíl elvtárs szabadlábraheíye- zését. A vádtanács Duclos elvtárs után kénytelen volt André Stil elv­társat is szabadonbocsátani. Sokáig tartott, amíg sikerült a vádtanács döntését elérni, mert az Humanité törvényellenesen letartóztatott fő­szerkesztőjét huzamosabb ideig nem is állították a vádtanáes elé. A Pi- nay-kormány rendőrhatóságai és ügyészei joggal féltek a vádtanács tárgyalásától, amelynek során ki kel­lett derülnie, hogy André Sti! elvtár­sat ugyanolyan jogtalanul és alapta­lanul tartották börtönben, mint Jacques Duclos elvtársat. André Stíl elvtárs a nagy hazafi­hoz és békeharcoshoz méltóan visel­kedett a fogházban, továbbá a rend­őrségi és ügyészségi kihallgatások során. Vádlottból ő is, mint Duclos elvtárs, vádlóvá emelkedett és követ­kezetesen leleplezte az amerikai zsoldban álló, fasiszta módszerekkel dolgozó Pinay-kormány mesterkedé­seit. Stíl elvt&rs szabadonbocsátását a békéje védelmében harcra kelt fran­cia munkásosztály, s mindazoknak az egysége vívta ki, akik a Francia Kommunista Párt hívását és saját lelkiismeretük szavát követve fel­emelték tiltakozó hangjukat az ame­rikaiak által diktált brutális önkény, a fasizmus jó] ismert módszereinek felújítása ellen. A francia népnek eh­hez a harcához hatalmas segítséget nyújtott a béketábor szolidaritása — azoknak a száz es százmillióknak a szolidaritása, akik tudatában vannak annak, hogy a béke és a szabadság ügye egy és oszthatatlan. A magyar békeharcosok, akik a kezdet kezdetétől ott voltak az André Stil és Jacques Duclos elvtár­sak kiszabadításáért Indított küzde­lemben örömmel üdvözlik André Stil eivtársat, aki most tovább folytatja küzdelmét a francia nép szabadságá­ért, függetlenségéért, nemzeti becsü­letéért és a béke biztosításáért. UTÓ, MIKI HZ Ül BELKÁNl „SZENT SZÖVETSÉG“ OSZLOPA Az elmúlt héten „kiemelkedő“ ven­dége volt az amúgy is nagy vendég- járáshoz szokott belgrádi hóhér pa­lotájának. Az amerikai hadügymi­niszter „külső biztonsági kérdések­kel“ megbízott rendkívüli helyettese, Frank C. Nash látogatta meg Titót és mint a hírek mutatták, nem ok nélkül. Az amerikai „nagyságot" tábornokai előzték meg, akik min­denesetre körülnéztek a jugoszláv janicsárhadseregben, ellenőrizték, ho­gyan is használják fel a tengeren­túlról küldött „segélyt“. Mint a hí­rek mondják, a találkozás „igen szí­vélyes és barátságos volt". A rogvá- sig terített asztalok mellett, a bledl villa ragyogó csillárjai alatt Titó alázatos hajlongások közepette sie­tett biztosítani a főnök megbízottját, hogy mindenben készségesen rendel­kezésére áll. Az udvarlásnak meg is lett az eredménye. A hadügyminisz­terhelyettes jó hírt hozott az ameri­kai nagybácsitól: A jövőben lényege­sen több fegyver — mindenekelőtt tank, léglökéses vadászgép és nehéz- tüzérségi fegyver érkezik Jugoszlá­viába. Vájjon minek köszönheti a véres- kezű belgrádi hóhér ezt a „kitüntető bizalmat“? Az utóbbi idők hírei ar­ról számolnak be, hogy nemcsak Frank C. Nash és nemcsak táborno­kai utazgatnak Belgrádba, hanem je­lentősen kisebb, de a Wall Street im­perialistái számára nem kevésbé fontos személyiségek is. Titőr.ál tett látogatása után alig utazott vissza Bécsbe Gruber osztrák külügyminisz­ter, máris megjelent és „tiszteletét tette" a görög monarchófasiszták parlamenti küldöttsége. Ott volt Mountbatten tengernagy, a földközi- tengeri angol flotta parancsnoka is, kinek Titó magasraemelt pohara mellett sietett kijelenteni; ,,Megelé­gedéssel fogadjuk a brit tengerészeti egységek látogatását, hiszen szövet­ségeseknek tekintjük egymást." Újabban pedig olyan hírek kelnek szárnyra Belgrádből. hogy rövidesen Plasztirasz görög és Menderesz török miniszterelnök érkezik meg a jugo­szláv fővárosba hogy Titóval talál­kozzanak. Ezt a látogatást azonban megelőzte a jugoszláv parlamenti küldöttség látogatása az athéni mo- narchofasisztáknál, Mose Pijade, Titó „föideolőgusa" vezetésével. Ha csak az egyes hirekböl próbál­nánk kibogozni, hogy mi is készül Belgrad körül, már azokból is nyil­vánvaló lenne: Titó a nyugati impe­rialisták védőszárnyai alatt szövet­séget készül kötni az athéni és an­karai fasisztákkal. De nincs szükség itt találgatásokra, hiszen a nyugati újságok és hírügynökségek már he­tek óta azzal kürtölik tele a világot, hogy létrejön az Atlanti Szövetség balkáni bázisa a Titó—Plasztirasz— Menderesz paktum. A három bal­káni hóhér — akik módszereikben már eddig is azonos iskolát követtek — hivatalosan és megpecsételten is szövetségesekké válnak. Ezekután már nem nehéz követ­keztetni, miről is van lényegében szó. Titó újabb amerikai fegyvereket kap, Gruber látogatása előtt és után a jugoszláv repülök szorgalmasabb gyakorlatokba kezdtek Ausztria te­rülete felett — a bécsi árulók bele­egyezésével és támogatásával —, a népi demokratikus országok Jugo­szláviával. Görögországgal és Török­országgal határos területein a fasisz­ták részéről szaporodnak a pimasz határprovokációk. Minden józan em­ber előtt világos: új lépésekről van szó a harmadik világháború előké­szítése érdekében. A hős szabadságharcosok — Arszo Jovanovics tábornok, Nikosz Beloian­nisz és Nazim Hikmet — népei azon­ban keresztülhúzzák a balkáni laká­jok számításait. A szabadságszeretö balkáni népek hamarabb találják meg egymás kezét, mint hóhéraik és nincs messze már az idő, hogy a dicső szabadságharc a történelem szemetelnek bukásával és a népek diadalmas győzelmével fejeződik be. VARATLAN VENDÉGEK A londoni PiccadiUy-Iuxusszállö különtermében összegyűltek az el­múlt napokban a „Dunlop Rubber“ részvényesei. Találkozásuk Igen nagyjelentőségű volt. Nem a köz számára, csupán a megjelentekére, ugyanis.az ülésen az évi nyereséget számolták el. A businessmanek de­rült arccal foglaltak helyet a nagy ovális asztal körül. Frakkos pincéreit whiskyt töltögetlek jeges szódával, vastag szivarok kékes füstje és pá­colt cigaretták émelyítő illata keve­redett a levegőben. A részvényesek ülése jó hangulat­ban kezdődött és még jobb hangulat­ban folytatódott. A vállalat ügyve. zetöje ugyanis bejelentette, bogy a „Dunlop Rubber“ nyeresége 1951-ben 4.G millió fontsterling volt és a rész­vényeseknek 15 százalék osztalékot fizetnek... A kerek arcok még job­ban kigömbölyödtek, a jelenlevő rész­vényesek, ha ismerték volna a meg­hatottság érzését, meghatottan gon­dollak volna a malájföldi kaucsuk- ültetvényekre, amelyek munka nél­kül ilyen horribilis jövedelemhez jut­tatják őket... De nem ismerték, helyette tehát lázas számításba kezdtek, mekkora összeget jelent részvényeik után a tizenöt százalék ... Az arcokkal ver­senyt gömbölyűdnek a soknullás szá­mok, a hangulat mind emelkedet- íebbé vált, amikor valami történt... Váratlan vendégek jelentek meg a „Dunlop Rubber“ részvényeseinek ülésén. A frakkos pincért félretolták- és benyomultok a terembe ... öltözé­kük nem hasonlított a PiccadlUy ven­dégeinek megszokott öltözékéhez . . < Munkászubbonyok voltak, olajfoltos overallok, viseltes zakók. A váratlan vendégek táblákat hoztak, s mint) vádat szegezték a megrebbent gyü­lekezetnek: „Le a maláj! háborúval!“, „Hozzák haza katonáinkat!“, „Ezt » háborút nem az angol nép érdekében folytat­ják!“ — harsogták a táblák. És röp­cédulákat szórtak, amelyek feltártál« a malájföldi angol parancsnokságok kegyetlenkedéseit, a bennszülöttek ellen indított barbár fejvadászatot, öregek, asszonyok és gyerekek hit­vány legyilkolását... Kivonultak az utcákra is, hogy újra és újra elharsogják, mi van a malájföldi szennyes háború mögött... Minden fontsterling, amit az angol részvényesek Malájföldön keresnek, vértől csöpög .,, Gyilkolják a sza­badságra vágyó maláj népet, de vé­reinek q,i angol katonák is, a nép fiai... „Ezt a háborút nem az angol nép érdekében folytatják!“ — hirdette a magasra emelt tábla a londoni utcá­kon. És mögötte nyomban ott volt a felelet, csak a Piccadllly különter­mére kell tekinteni... A tőkések, a ,,Dunlop Rubber“ tőkései érdekében folytatják, akik most is sóvárari, harpagoni kapzsisággal osztozkodnak a koncon, whiskyt kortyolnak hozzá s nem törődnek azzal, hogy messzi Malájfóldön nemcsak a kaucsukfákS* csapolják meg, de az emberek vérét is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom