Észak-Magyarország, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-25 / 275. szám

MÜNKJ^-PARASZT LEVELEZŐINK — A '& ín apókban a szerencsi állomással szemben lévő malomtanyai gazda­ságban jártam. Rendkívül csodálkozom, bogy a gazdaságban dolgozó elv- társak közül nem akadt’ senki, aki jelentette volna, bogy az üzemi kony­hától 3 méterre folyik el a trágyalé. Ezt a nagy hibát azonnal meg kell Szüntetni! Bírálatot érdemel a gazdaságvezető és a hatósági orvos is, hogy ezidáig eltűrték ezf a helyzetet BALOGH FERENC vasgyári munkás Pacin községben a voU Sennyei kastélyban napköziotthonos óvoda működik. "Gondoskodunk a gyermekek étkeztetéséről is. Ellátclmk azonban az utóbbi idő­ben nagy nehézségikbe ütközött, •mert a ricset tanács kereskedelmi osztálya nem gondoskodott megfelelően g» élelmiszerek kiutalásáról. Fedőként említem, tárni a tojáskiutalással történt. Egyideig a■ Baromfifehiásárló Vállalatnál kaptuk tmeg a tojást, de november 14.ón a járási tanács kereskedelmi osztálya arról értesített, hogy vegyem fel a kapcsolatot a sárospataki Baromfiértékes:tő Jógyelsüléssel, onnan szerezzem be a tojást. Napköziotthonunknak viszont nmos élelmiszerbeszerzője, aki emiatt utazgathatnék. Októberre éls novemberre nem kaptunk kiutalást zsírra, fejre, lekvárra,mákra, rizsre, babra sem. I Feltétlenül szükséges, hogy a járási tanács kereskedelmi osztálya nagyobb gondot fordítson napköziotthonuvjc élelmiszerellátásának biztosítására. TESTA ILONA vés. óvónő. Levelezőink harcban a bürokrácia ellen Mint a bányaüzemi iparvasút raktáro­sának gyakran kell fordulnom különbö­ző ügyekben a Bükkaljai Szénbányák Vállalat anyagosz.ályához, vagy munka­ügyi osztályához. Csaknem minden eset­ben egyik helyről a másikra küldözget­nek, emellett meglehetősen gyakran for­dul elő az is, hogy az illetékes mun­katársat nem találom bent az irodá­ban, más pedig nem tudja, vagy nem hajlandó elintézni az ügyet. Mindezek miatt nem egy esetben pazarolok el 2 —3, sőt 4 órát és ez üzemünk munká­sainak munkáját is hátráltatja, mert nem kapjuk meg idejében a szükséges anyagokat. A közelmúltban például lábbeli ügy ben a főraktár az anyagosztályhoz uta­sított, hogy onnan kérjek kiutalást1. Az anyagosztálytól elküldték azzal, hogy ők önállóan nem intethetik ezt az ügyet, kérjek hozzájárulást, illetve ki­utalást a munkaügyi osztálytól. A mun­kaügyi osztályon valósággal felhábo- Todtak, miért küldtek engem hozzá­juk, ezután a termelési osztályon dol­gozó Kovács Gáborhoz küldtek, aki vé­gül közölte, hogy — mihelyst a lábbeli megérkezik, nekünk is juttatnak belőle­Számtalanszor előfordul az is, hogy 1— mivel a főraktárban nincsenek készletben bizonyos anyagok — kész­pénzvásárlás útján vagyunk kénytelenek beszerezni sürgős anyagokat. Az a mun­katárs, aki a bevásárláshoz szükséges összeget ideiglenesen kölcsönadta a vállalatnak, illetve az üzemnek, csak rendkívül nagy utánjárással és sokszor veszekedés árán kapja vissza pénzét. A vásárlás alkalmával kapott jegyzé­ket az üzem raktárosának bevételeznie kell, azután az üzemvezető „láttamozá" sa”, szükséges még a főraktár átvételi élismervénye, azután az , anyagosztály jóváhagyása és mindezek után a pénz­ügyi osztály talán már ki is fizeti a jegyzéken feltüntetett összeget. Így leírva ez még nem is látszik olyan hosszúnak, de időközben az egyes osztályokon különböző nehézségek, ki­fogások hosszadalmasait megnyujtják a kiutalást. Vannak még kiáltóbb példái is a btürokrácilának vállalatunknál. Szent- istván községből új munkaerő érkezett üzemünkhöz. Eddig a főraktár adott ki az új munkások számára ágyneműt, szalmazsákot, lepedőt, pokrócot, fej­vánkost és hozzávaló huzatot. Amikor azonban ennek a munkásnak kértem ágyneműt, a raktáros azt a választ ad­ta, hogy szerezzem meg az anyagosztály hozzájárulását. Az anyagosztályon 1 ri* gánszki munkatársjói akartam írást kérni, de ő nem volt az irodában. Dut- kai munkatárshoz fordultam — aki máskor hasonló kérésemnek eleget tett —, de most elutasított azzal, hogy menjek a munkaügyi osztályra, ofman kérjek kiutalást. Minthogy az időmből nem tellett ezekre a sétálgatásokra, kértem, hogy Dutkai munkatárs intéz­ze el az ügyet. „Ő nem tehet ebben az ügyben semmid, várjam meg Trigan- szkit” — zárkózott el. Trigánszki visz- szatérésének időpontja azonban bizony­talan volt, nem is várakoztam tovább, hanem visszamentem az üzembe. L'j munkásunk pedig a bürokrácia követ­keztében nem kapott akkor ágyneműt. Mindezek alapján azt hiszem, telje­sen jogos, bogy felvessük: szüntessék meg a munkát hátráltató bürokráciát a Bükkaljai Szénbányák Vállalatnál! KÖTELES SÁNDOR Sajószentpéter VILLÁM — A VILLÁMRA Nagy érdeklődéssel olvastuk az Északmagyarország november 14-i számában a gönci ,.Rákóczi" tszcs levelezőjének villámát a vilmányi gép­állomásról, amelynek gondatlansága késleltette a csoport burgonyaszáill- tását. Végül azonban a burgonya vagonba került és elindult rendeltetési helyére. Igazán kár, hogy a gönci ,.Rákóczi" tszcs tagjai nem kísérték tovább figyelemmel a 100 métermázsa burgonya útját. Pedig helyes lett volna... Az encsi vasútállomás november 11-én jelezte, hogy éjszaka 100 mázsa burgonya érkezik a gibár'i .Dózsa" tszcs elmére. Egy dolgozónk kiment az állomásra, de a tehervonat nem érkezett meg. Másnap reggel 5 órakor 18 szekérrel vonultunk ki az állomásra. Ekkor megmondották hogy a burgonya csak délután érkezik meg. Szekereink hazamentek, délután is­mét megindultak. Ezúttal a burgonya megérkezett. Peszült várakozással bontottuk fei a vagonokat. Hallottuk, hogy a gönci csoportnak szép burgonyatermése volt és válogatott vetőburgonyát küld a részünkre. Ehelyett legnagyobb csalódásunkra ültetésre alkalmatlan burgonya érkezett. Volt benne borsónagyságtól kezdve minden nagyságú, akadt közte romlott, vágott, színehagyo’t, zöldes, no meg, egy kiskrumli- szár és dudva is. Ackermann fajtájú csak 60 százalék, a többi vegyes. Igen ráfizettünk erre a vásárlásra, mert mi vetőgumót fizettünk ki és még a vasúti szállítás díját is ránk hárították. Csak azt a megjegyzést fűzzük mindezekhez, amit a gönci elvtársak üzentek a vilmányi gépállomásnak: ,,Jobb szervezőmunkára van szükség a gönci Rákóczi tszcs-ben!" PAY IMRE levelező. „Begyűjtési eredményeink növelésével továbbra is megőrizzük a vándorzászlót“ A MESzÖV és a járási tanács értéke­lése szerint a zalkodi földmüvesszövetke- zet végezte augusztusban a legjobb mun­kát a begyűjtésben. A földművesszovet- kezet el is nyerte a vándorzászlót. Igen megörültünk a kitüntetésnek, megfogad­tuk, hogy még szebb, még nagyobb ered­ményeket érünk el. A pártszervezet, a ta­nács és a szövetkezet valamennyi aktívá­ja azon igyekszik, hogy jó felvilágosító munkával a dolgozó parasztokat beadási versenyre serkentse. Ennek meg is volt »5 eredménye. A jó begyűjtési munkáért a közelmúltban a MESzÖV járási kiren­deltsége másodszor is nekünk ítélte a vándorzászlót Igen jól tudjuk, hogy ez a zászló még fokozottabb munkára, még jobb eredmé­nyek elérésére kötelez bennünket. Igye­keznünk kell, hogy példát mutassunk a beadásban annál is inkább, mert a tisza- csermelyi földmüvesszövetkezet állandóan a nyomunkban van, az a veszély fenyeget, hogy megelőz bennünket. Géczi Ilona szöv. ügyvezető t;As újsághoz intézett levél... nrfer nem mágiáiéról; nem egyéni panasz, hanem okmány: írója a lerSU leä politikai tevékenységet akar kifejteni, felhívja a társad»jóm figyelmet az áitaJla ismert bajra,; rámutat baj okaim ós gyakran megfelelő eszközöket is javasol annak) orvoslására.“ (Kailinyin) g Soldog vagyok, liogy Pártunk körponti lapja megrendezi a munkás-paraszt levelezők első országos konferenciáját — mondja Gyurcsák Irén, az Északmagyarország egyik levelezője — 'Az Eszakmagyaroiíizágnak július­ban írtain első levelemet — mondja be­szélgetésünk közben Gyurcsák Irén elv- társnő. Amiko-r láttán, hogy termelő, csoportunk, a. vajdácskái , Tető fi“ ter- méőcsoport tagjai milyen boldogan vég­zik békearatásukat, láttam, hogyan do'- gozik a gépállomátí aratógtpe, dobálji ki sűrűn a dús kévéket és hallottam, hogyan csendül fel a d-of az aratómun­kások ajkán, — úgy éreztem, hogy est a nagy boldogságunkat mindenkinek ismernie kell. Levelet írtam; hogy a megyében is mindenütt tudjanak árrá', milyen bot. dogok vagyunk, hagy a Szovjetunió_ fel­szabadított minket, hogy saját földün­kön dolgozhatunk és békearatást vég­zünk. Megvallom — folytatja Gyúráséi: élv- társnő —, izgatott voltam, amikor hoz. zákészültem az első levél megírásához. Hiszen a múltban ilyesmiről s~ó sem lehetett. Ma azonban már mindem dol­gozónak joga van ahhoz te, hogy leve­leivel felkeresse nagy Pártunk lap­jait is. Igen örültem, amikor Tevelem megje­lent az Eszakmagyarorsz&gban. Terme­lőcsoportunk tagjai nagy érdeklődéssel olvasták és megalapítható volt, még jobb munkára serkentette ókét, hogy foglalkozott velük Pártunk megyei lap­ja. A jó munka eredményei meg is mu­tatkoztak a mostani zárszámadásnál. Levelem lekötése nálam is eloszlatta a kezdeti izgatottságot, arra biztatott, hogy tovább erősítsem a kapcso'alof Pártünk lapjával. Igyekezetem elismeré­sét láttam abban, hogy azóta már sok levelemet közölte a lap és az Eszakma­gyarország levelezője lettem. Több dolgozó társammal is beszélget, tem már arról, hogy irtanak ők is leveleket az Eszakmagyarországnak, igyekeztem felvilágosítani őket a leve­lezés nagy jelentőségéről. Sok. esetben kaptam azt a választ, hogy „hát miről írjak... nincs nekem miről írnom“. Elmondottam nekik, hogy rengeteg ímivaló van, hiszen a nap minden órá­jában érezhetik, tapasztalhatják, hogyan változott meg, lett szebb és boldogabb az életük. Megmondottam nékik, hogy igen helyes is. ha arról írnak, milyen borzalmas szenvedésekkel volt teli éle­tük a muH rendszerben s ugyanakkor azt is elmondják levelükben, hogyan élnék ma. Nem szabad a múlt gyötrelmeit el­felejteni, mert ha azokra gondolunk, még nagyobb akarattal és erővel tudunk, harcolni a. békéért, azért, hogy megvéd, jük mai boldog életünket és biztosítsuk a szocializmus felépítését. , En soha nem felejtem a múltat. — Apámat 1044-ben elhurcolták és meg­gyilkolták a fasiszták, mert nem akart harcolni a felszabadító szovjet csapatok ellen. Öten -maradtunk itt gyermekek. Soha nem felejtem el a fasiszták gyalá­zatos bűneit! Szívemben ég a gyűlölet a gyilkosokkal szemben és mindig apám sorsára, a magunk családjára gondotok, amikor arról olvasok, hogy az amerikai imperalistáb meg a- náciknál is elvete­mült ebb módon pusztítják a családapá­kat, az anyákat, a, kis gyermekeket Koreában és már ’ugyanezt teszik az angol imperialisták Egyiptomban is. Az ilyen gondolatok még jobban megerősí­tenek abban, hogy mindig többet tanuljak, szorgalmasabban dolgozzam, jobb békeharcos legyek. Mai boldog életeimet a felszabadí/é Szovjetuniónak és a Pártnak köszönhe­tem. A felszabadulás után földet kap­tunk. Megnyílt a tanulás lehetősége én előttem is. A tcrmelöcsoportból köMyve. lói tanfolyamra küldték\ majd azután munkámért 000 forint jutalomban is ré­szesültem-. Jelenleg a járási tanács me­zőgazdasági osztályán dő>,gozom, mint pénzügyi előadó. Ebben a munkakörben a legnagyobb segítséget igyekszem adni ahhoz, hogy termelőcsoporljaink állan­dóan erősödjenek, taglétszámuk mindig növekedjék, jó munkájukkal., nagy ered­ményeikkel meggyőzzenek minden egyé. nileg dolgozó parasztot arról, hogy az igazi boldog életet csak a termelöcso- porfban találhatja meg. Igen nagy öröm és büszkeség töltött el, amikor olvastam, hogy a Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulója; a Ma­gyar Sajtó Napja alkalmából Pártunk központi lapja megrendezi február g-nn és S.án a munkás- és parasstleve'-ezök első országos tanácskozását. Bizonyára ott lesznek ezen a tanáöskozáson a mi megyénkbeli levelezők is, az Eszakma­gyarország munkás- és parasztlevelezői­nek képviselői, akik majd elmondják; lá­punkban megírják; miről tárgyallak, milyen útmutatásokat kaptak. Ezeknek az útmutatásoknak birtokában egészen biztosan újabb lendülettel fog fejlődni a mi megyénkben is a levelezőmozgalom és én ígéretet teszek, hogy ezt a fejlő­det minden képességemmel igyekszem! elősegíteni — mondja befejezésül Gyur­csák Irén eh táv snő. Megőrizte a vándorzászlót a levelezőink közti versenyben Tóth Béla és Fehér Ferenc 21 levelezőnk könyvjutalomban részesül, 10 tudósítónk oklevelet, Illetve könyvjutalmat kap Az Északmagyarország munkás-paraszt- levelezői versenyének ezév augusztus 20' tói, az Alkotmány Napjától tartó második szakaszát is nagy érdeklődés kísérte. Ne­mes vetélkedés folyt üzemi, falusi levele­zőink üzemi és járási tudósítóink között az elsőségért. A versenyben tovább fejlő­dött, erősödött levelező mozgalmunk. Le­velezőink értékesebbnél-értékesebb leve­lek százaiban juttatták el a dolgozó tö­megek hangját, bírálatát, észrevételei, ja­vaslatai, számoltak be az építő munka eredményeiről a pártsajtónak, a Pártnak. A levelezők közti verseny második sza­kasza a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulóján, november 7-én zá­rult. A verseny második szakaszának ered­ményei a következők: „Az Északmagyarország legjobb üzemi levelezője” címet ezalkalommal is Tóth Béla, a diósgyőrvasgyári sülyesztékes ko- vácsmühely sztahánovistája nyerte el s így továbbra is nála marad a vándorzászló. Tóth Béla elvtárs ez alatt az idő alatt 10 levelet küldött szerkesztőségünkhöz, ame­lyek kitűntek pártszerű bíráló hangjuk­kal és értékes segítséget nyújtottak a termelékenység emeléséhez, pártszerveze­teink megerősítéséhez. Hasonlóképp megőrizte „az Északma­gyarország legjobb falusi levelezője*“ ki­tüntető címet Fehér Ferenc, a gönci „Rá­kóczi” tszcs dolgozója, aki a verseny má­sodik szakaszában 18 levelet írt a megyei pártsajtóhoz. Kritikai leveleivel elősegí­tette a nyári és őszi munkák, a begyűjtés eredményeit. Őnála marad tehát a másik vándorzászló. Értékes munkájukkal az elsők közé ke­rültek és elismerésül könyvjutalomban részesülnek következő levelezőink: Szed­lek Szilárd (Somsály-bánya), Gyurcsák Irén (Sárospatak), Berkes Jánosáé (Mis­kolc, kenyérgyár), Orosz B. József (Ru- dabánya), Orosz B. András vájártanuló (Somsály), Kovács Ferenc (Tokaj), He- vitán Mihály (Tokaj). Csicsvári József (Szevincei kőbánya), Tóth Zoltán (Diós­győri Gépgyár), Jávor István (Diósgyőri Gépgyár), Gyúró Miklós (Ózd). Soltész Bálint (Encs), Hogya Ilona (Erdőbénye), Bodnár Mária (Szendrőlád), Szennyes Béla (Diósgyőri Gépgyár). Bánták Jó­zsef (Tiszapalkonya), Mihálv András (Mezó'csát), Jadlovszki Anna (Mikóháza). Keresztúri Kálmánná (Mezőnagymihálv), Palsa Ilona (Miskolc, iskolai tanuló), Nagy Gyula kőműves (Miskolc), Kovács Mihálv kőműves (Miskolc), Stadler Ár­pád (Kazincbarcika), Molnár Barna (Put- nok, Mezőgazdasági technikum). A járási tudósítók közt az első helyet Rubicsek László (Sárospatak) vívta ki, aki a jelzett időben 39 értékes tudósítás­sal segítette lapunk munkáját. Második Gulyás Béla (Mezőcsát), harmadik Ko­vács Károly (Tokaj), negyedik Gesztelyi Tibor (Szerencs). Az üzemi tudósítók között az elsőség Nagy Péteré (Diósgyőri Gépgyár), máso­dik Varga József (Ózd), harmadik Ta­kács Aladár (Diósgyőr Kohászati Üze­mek), negyedik Köteles Sándor (Sajó­szentpéter), ötödik Kelemen Imre (MÁV Borsodgeszt község begyűjtési ered­ményei eddig elég gyengék voltak. Az öntudatos dolgozó parasztok most arra törekednek, hogy a község minél ha­marább megkapja a szabadpiaci érté­kesítés joga“. Borsodgeszt dolgozó parasztjai keményen fellépnek azok­kal szemben, akik elmulasztják a be- aratási kötelezettség teljesítését. Szegedi Andor kulák szabotálta be­Miskolci Igazgatóság), hatodik Hamván Kálmán (Péch Antál-táró). Tudósítóink jutalmul okleveleket és könyvjutalmakat kapnak A levelezőink közti verseny most to~ vább folyik a Magyar Sajtó Napja és a* első országos levelező konferencia tiszte­letére. A versenynek ér. az újabb szakasza 19Ő2 február 1-ével zárul. Részletes feJ- tételeit legközelebb ismertetjük. adási kötelezettségét, ugyanakkor lakásán több mint 7 és fél mázsa búzát és 5 mázsa árpát rejtegetett. Az aljas kulák szándéka az volt, hogy ezt majd elfeketézi. A község becsü­letes dolgozó parasztjai le’eplez’ék a knlákot, el fogja nyerni méltó bün­tetését. GULYÁS LAJOS levelező. A Diósgyőri Gépgyár levelezői írják: Még több, tartalmasabb levél írásával készülünk a levelezők országos tanácskozására A Diósgyőri Gépgyár levelezői nagy örömmel fogadták a Miniszte'rta, nács határozatát, amellyel február 1-ét, a Szabad Nép megjele­nésének 10. évfordulóját — s miadenkövetkező év ugyanezen napját — a Ma. gyár Sajtó Napjává nyilvánította. Ugyanilyen örömmel köszöntjük a levelezők első országos konferenciáját, amelyre lelkesen készülünk. A Szabad Nép küzdelmes tíz esztendeje összeforrt Pártunk dicső harcai, val. Hálatelt szívvel gondolunk azokra, akik útnak indították, szerkesztették és írták a Szabad Népet és é’etüket is áldozták) a szabad sajtóért, az igaz szóért} a Pártért. Mi, diósgyőri gépgyári levelezők büszkék vagyunk) a mi szabad sajtónkra} amely a levelezők százaira és ezreire támaszkodik. Leveleinkkel mi is igyek­szünk elősegíteni sajtónk munkáját. Vállalatunkon belül több Eszakmagyaroi- szág-levelezö csoportot alakítottunk', elfogadtuk az ózdi üzemi levelezők ver­senyfelhívását és mi is versenyre hívtuk a Kohászati üzemek és a 3010-es számú váfalat levelezőit. 5 Levelezőink eredményes munkáját mutatja; hogy Tóth Béla eztahánovista kovács, levelezőnk elnyerte „az Északmagyarország legjobb üzemi leve'ező“ je- címet és a kitüntető vándorzászlót.Tóth Béla ejvlárs nemcsak a termelésben, bá­nom a levelező munkában is é'enjár, példát mutat. A Magyar Sajtó Napjára, a levelezők első országos konferenciájára úgy készülünk, hogy még több, tartalmasabb levélben közöljük Pártunk megyei saj­tójával problémáinkat; eredményeinket; fellépünk a hibák. a bürokrácia ellen, élünk a bírálat fegyverével és még keményebb harcot íolytalunk az ellenség ellen. , így alkarjuk mcl tóképen megiinne pelni a Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulóját; a .magyar sajtó napját. A Diósgyőri Gépgyár levelezői és levelező csoportjai nevében JAV OBI ISTVÁN. Búza- és árparejtegető kulákot leplezlek le a borsodgeszt! dolgozó parasztok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom