Észak-Magyarország, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-07 / 260. szám

M»artfcv 1961. évi noremVftr T. ÉSZAKMAGY AROR5ZÁG 7 EGY HÁBORÚS GYÚJTOGATÓ ARCKÉPE Wittaíon Churchill — álarc nélltül o Hetven hetedik születésnapjához köze lécük Winston Churchill, a Marlborough- hercegek ivadéka, aki a konzervatív párt választási győzelme után, visszakerült Anglia miniszterelnöki székébe. A címertan ismerői bizonyára pontosan tudják, hogy mi van a Marlborough hercegi család címerében: griff madár vagy szárnyas oroszlán, az egyszerű újság­olvasók hasznosabb munkával töltik az idejüké^. Ha azonban rájuk bíznák, hogy tervezzék^ meg Winston Churchill ríme" Tet*. ,a faladat aenx jelentene különösebb nehézséget. \ r.ímrr közepén kis köpcös ember ali4 szája szegletében szivart vág- csál s fezében tsizcsóvát lóbál, amellyel lángra akarja lobbantani a világot... © 1* angol nye.v híres szótára. a M ebster-gyüjtemény így magyarázza meg a pirománikus szót: . .olyan ember, akit hatalmába kerített uz az esztelen vágy, bogy mindent felgyújtson". Ez Churchill! Egész politikai szereplése, egész élet. pályája alatt az a vágy hevítette, hogy felgyújtsa a világot. Maga.ól értetődik, hogy ez nein pusztán egyéni mánia. Kő­szegei és felelősei uzok is, — elsősorban u londoni City urai —, akik Churchill! ^mitikussá emelték cs akiknek támogata- f-Kat azzal hálálta meg, hogy engedelmes eszközükké vált. Churchill már fiatalkorában „jó isko­lába járt. Ahogy a sportember nagy versenyei előtt Szorgalmasan végzi edzé­seit, ilyen tréninget jelenteitek Churchill számára a későbbi nagy háborúk kirob- feantáaához azok a gyarmati rablóexpedí­ciók, amelyekben iia.al lejjel, de nagy lelkesedéssel vett részt. Olt volt 1895-ben a spanyol gyarmatosító hadseregben, amely Kuba szigetének népét igázla le, két év­vel később rzdig az angol seregek véres „rendcsinálásának" tevékeny részvevője, India északnyugati részén, az afgán tör­zsek'között. Erről a brit „pacifikálásról" festette meg Verescsagin, a nagy orosz festő híres vérlázító képért, amelyen a brit „rendcsinálók” ágyúk csöve elé kötözik a bátor afgán szabadságharcosokat és így végeznek velük. Cburchillt nyilván nagy gyüiiyörúséggel tölthette cl ez a látvány, mert a következő évben ott volt a szudá- niak ellen küldött expedícióban is és amikor — a századfordulókor — a brit világhatalom elhatározta, hogy eltiporja a délafrikai terjeszkedése útjában álló, a holland parasztok becsületes és szor­galmas munkájával virágzóvá varázsolt '’két kis köztársaságot, — Churchill ternté. szeteseii innen sem hiányozhatott. A tiyarmnti kirándulásokat, a rablóháborókat, az imperialista terjesz­kedés mindenen keresztül gázoló kegyetlen terrorját 1900-ban a politikával cserélte fel. Ekkor jutott először mandátumhoz a kon­zervatív párt programjával. „Az alma nem esik messze a fájától” — mondogatták az angol politikai életben, hiszen Churchill apja, Sir Randolph Churchill a konzer­vatív párt vezére volt. A fiú számára azonban nem jelentett íratlan parancsot a politikai következetesség s amikor a legközelebbi választáson a konzervatív párt kisebbségben maradt, Churchill ha­bozás nélkül cs könnyű szívvel átpártolt a liberálisokhoz, hogy aztán, amikor más szelek kezdtek fujdogálni, köpcös terme­tet meghazudtoló merész szabóval vissza- lendüljön a konzervatív okhoz. Csak egyhez nem lett hűtlen %oha, ah­hoz a gyűlöletes mesterkedéshez, amely­nek célja mindig az volt, hogy egymás ellen uszítsa a népeket, felborítsa a bé­két, hogy háborút és szenvedést zúdítson a világra. Ezért dolgozott, mint képviselő, mint miniszter, akár a hadügyminisztert, pénzügyi, légügyi vagy fegyverkezésit, >, miniszteri székben ült és fokozott mér. lekben mindenkor, amikor a brit kom mány élére került. Az angol acél, az olaj, a vegyipar királyai, a fegyverkezési gyá­rak hatalmasságai, a vickersek és társaik boldogan dörzsölték mindig a kezüket, amikor Clmochill felelős pozícióba emel­kedett, ha miniszter vagy kormányelnök lett, mert ilyenkor magasra szöktek a részvényárfolyamok és dús osztalékot zse­beltek be a részvényesek. Nyilván dörzsölik a kezüket most is, de a háborús politika és a fegyverkezés fokozásának hasznát — Churchill sem szegyenli zsebrevágni. Arra ugyan vigyáz, hogy ne szerepeljen egyetlen monopólium igazgatói listáján sem, de ott vannak mindenütt a „bizalmasai". Ott van a veje Duncan Sandy, a legnagyobb arany- bányászati konszern igazgatója, ott van Eduard Spiers, aki vagy kilenc nagy rész­vénytársaságban tölt be vezetőszerepet, ott van a hírhedt Brandon Bracken, az aranymezők és gyémánt monopóliumok mérhetetlen értékei felett rendelkező John Anderson, a három főmonopólium igazgatóságában: a Viekers-féle repülő­gép- éá ágyúgyárban, az Imperial Chemi­cal Industryban, a nagy kémiai trösztben és a puskákat és gépfegyvereket gyártó Birmingham Small Arms Companyban­Nerr. kell félteni Churchill! Nem fize­tett rá a múltban éa nem fizet rá ma Bem, hogy a háborús uszítás és az új há. korú előkészítése fűti minden cselekede­tét. A fegyvergyárosok tőle bizonyára nem sajnálják a fvénzt. . © Alig /ejaaöilütt be az első világ­háború, amelynek során Churchill olyan könnyű szívvel kergette a dardanelki mészárszékre az ausztráliai hadosztályo­kat, — a háborús gyuj.ogató már új terve­ket forgatott a fejében. Célpontja a fiatal Scovjeforoszország volt, amely lerázta magáról a cári uralom sokévszázados zsarnokságát, de még harcban állt a belső ellenséggel. Churchill kijelentette: meg kell akadályozni, hogy a nép kezében megsziiárduljon a hatalom, nagysietve fegyveres expedíciót küldött Arhangelszk- be, a fehérgárdista bandák segítségére. Moszkvába pedig a brit kémszolgálat vá­logatott ügynökeit, Lockhartot és Raw- leight irányította azzal a paranccsal, hogy belülről szervezzenek ellenállást. A szovjet munkások és parasztok azon­ban megakadályozták a hagymázos terv megvalósításár. Churchillnek az a szán­déka, hogy Oroszországot Anglia gyarma­tává alakítsa át, meghiúsult és ez a ku­darc a Szovjetunió még elkeseredettebb ellenségévé tette. Csak növelte gyűlöletét, amikor kétség’elenné vált, hogy a törté, nelem folyamán a Szovjetunió az első állam, amely külpolitikája alapjául a rabló imperialista- háború elleni küzdel­met tette meg, s állandóan harcolt és harcol az ellen, hogy a kis és gyenge államokat az erősebbek elnyomják. Churchillnek ez a gyűlölete meg Volt a második világháború idején is, amikor a Szovjetunióval szövetséges Anglia minisz­terelnöke volt. Churchill hazudik, ami­kor arra hivatkozik — pedig ezt elég gyakran megteszi —, hogy a háború évei­ben őszinte barátja volt a Szovjetuniónak. Megdönthetetlen tények bizonyítják, hogy ennek az elszánt méregkeverőnek a poli­tikája még ezekben az években is mély­ségesen ellenséges volt a Szovjetunióval szemben. Szenvedélyesen kívánta a Szov­jetunió vereségét és ennek elérésére nem kis erőfeszítéseket is tett. Késleltette a nyugati második front kialakítását, De Gaulle-lal szabotáltatta a franciák ellen­állási mozgalmát, a kulisszák mögött áruló tárgyalásokba kezdett Hitler küldötteivel, — a Szovjetunió hatalmas ereje, a szov­jet nép győzelmes hadserege azonban megint szétzúzta Churchill gonosz álmait © A ra vasa mérogkeverö tehát megint csatát vesztett és új kudarca feletti bána. tában elvonult a bretagnei tengerpartra, hogy amatőr festő-szenvedélyének hódol-. uu jón. Gomio.-uii v igyázott azonban arra. hogy elvonultságában is körötte legyenek a fotóriporterek és szinte minden ecset­vonását megörökítsék, nehogy „kimenjen a divatból”. Szelíd tájakat, hangulatos tengerparti részeket festegeiett, miközben felégetett falvaktól, rombadőlt városokról, vetéseket gázoló tankokról, vérről, könny­ről és rombolásról álmodozott. Amióta visszatért a közéletbe, változat­lanul a régi Uj hitlerizmust prédikál Nyugat-Európa szívében, megbocsátott a haldereknek és mansteinokmik, éleszti a militárizmust, fokozza a fegyverkezést. Hírhedt fultoni beszédében, s aztán Há­gában, Zürichben. Bos;onban meglengette a gyűlölet lobogóját, Llandudnoban mon­dott beszédében pedig ezt a figyelemre­méltó, egyéniségére t« politikájára jel­lemző kijelentést tette: „Ha az Egyesült Államok beleegyezne abba, hogy megsemmisítse összegyűjtött atombomba.készletét, akkor bűnt követne el az emberi szabadság ellen és ez egyen­lő lenne az öngyilkossággal.” Churchill szemében tehát az atom­bomba jelenti a szabadságot, az atom­bomba megsemmisítése pedig öngyilkos­ság, az emberiség tragédiája lenne. így recseg a világba időnként az agg háborús gyújtogató, az atombomba meg­szállottjának rekedt hangja. Kövér, párnás kezében lóbáija a tűzcsóvát. készen arra, bogy a pusztítás politikáját, amit egész életében vallott és szolgált, élete alko­nyán raégegyszer megpróbálja sikerre vinni. Valamit azonban kifelejtett számításá­ból. Kifelejtette az emberek százmillióit, a világ hatalmas béketáborát, a népet, amelynek békevágya és harcos elszánt­sága elég erős ahhoz, hogy elfojtsa a megrögzött uszító rekedt hangját és izmos öklével kiüsse kezéből a gyújtogatásra szánt tűzcsóvát. (A. Leomdnak az Qgúnyokban megjelent cikke nyomán.) A V atikán az amerikai imperialisták szolgálatában A Szovjet Tájékoztató Iroda közli -V, Marínnakt „A Vatikán szavai cs teltei” című cikkét. BEVEZETŐÜL emlékeztet arra, hogy a Vatikán egy idő óta gyakori nyi.atkozataiban „a nemzetközi prob­lémák békés rendezésére“ intéz felhí­vásokat. — Sajnos — ívja N. liarin —• igen nagy a szakadék a Vatikán „békesze­rető“ nyilatkozatai és a Vatikán tet­tei között, sőt mi több, ha figyelem­mel kisérjük a Vatikán tevékenységét, világossá válik előttünk, hogy a Vati­kán cé'ja nem más miaf a né­pek közötii háború kirobbantása. A cikkíró a továbbiakban utal ar­ra, hogy XXI. Pius pápa 1950 március 17-i pásztorlevelében követelte: „Va­lamennyi bíboros nuneius és a Vati­kánnak az európai országokban levő mcgbizo'.'tní, feltétlenül támogassák az VSA lépéseit és ennek megfelelően gyakoroljanak befolyást az egyes kor. Hiányokra és kit önösen a katolikus pártok vezetőségére“. Ez n pásztorié­vá! — mint annak idején a Berliner Zeitung jelentette — az USA kormá­nya ós a Vatikán közti fitkos meg­állapodás eredményi) volt, A megá’la- podás értelmében az USA-tól függő országokban az amerikai monopóliu­mok- va'ósítjá-k meg a gazdasági ki­zsákmányolást, ugyanakkor podig a Vatikán vál'alja magára „a szellemi irányítást “. Az USA-nak a demokratikus orszá­gok ellon irányuló agresszív politiká­ja támogatására elhatározták, hogy kü'önleges tanfo'yamokat szerveznek, amelyeken az USA tapasztalt ügynö­keinek vezetésével katolikus lelkésze­ket képeznek ki a keleteurópai orszá­gokban folytatandó kémkedés Céljára, A VATIKAN nagy erőfeszítéseket fesz annak érdekében is — állapítja meg X. Harin —, hogy egyesítse a katolicizmust a fasizmussá’, amely a háborút írta jelszóként zászlajára. A Berliner Zeitung szerint a Nyngat- Németországbau működő agitátorok igyekeznek olyan „ideo’ógiai“ alapot adni a neofasiszta mozgalomnak, amely összekötő láncszemként szolgál a kato'icizmus és a fasizmus közö’t. A cikkíró ezután arra mutat rá, hogy a Vatikán minden eszközzel ‘tá­mogatja I’rancó fasiszta rendszerét és támogatja az USA koreai* agresszió­ját is. „A fegyverkezés az egyetlen út, amely, segít elkerülni az,új kon* f’Alpst“ —■ helyeselte az amerikai agressziót az Osservaíore Bomano, a A atikán szócsöve. A Vatikán a sajtó és a rádió útján — hangzik -tovább a cikk. — állandó­an fokozza a Szovjetunió és a nép! demokratikus országok ellen irányuló rá galomhadjáratot. Ezt tevékeny ak­namunka kíséri a népi demokratikus Országok ellen. A cikk utal a Mindszenti-perre és a Grősz-pcrrc, továbbá a Csehszlová­kiában, Lengyelországban, líomáJiiá- ban ós Albániában lefolytatok ha­sonló perekre, majd megálapitja, hogy a VaJtikán rendkívül nagy sze­repet játszik annak az amerikai terv­nek megvalósításában, melynek célja a háború előkésztése és kirobban‘‘ása a népi demokratikus országok ellen. N. Harin a továbbiakban a Vati­kánnak a népi Kína ol'en folytatott és többízben leleplezett aknamunká­járól ír, — A VATIKAN harcot folytatott és folytat ina is a béke híveinek nem- zetkö-zi mozgalma ellen — állapítja meg a cikk ós emlékeztet arra, hogy a Vatikán a béko hívei elleni harcban szé'es körben alkalmazza az egyház­ból való kiközösítést. A pápa . békeszerető“ szószá^yárko- dtisa nem kendőzheti el azt a tényt, hogy a Vatikán ma — miként a múlt­ban is — az imperialista háborús gyújtogatok eszköze — fejezi be cik­két N. Harin. KÍNAIAK A BEKÉÉRT Kína népe sohmillió aláírásával is bebizonyította törhetetlen békeakaratát. Képünk Csang Ting pekingi festőművész rajza, a kínai nép békealáírásának erejét mu­tatja be a karrikatura fegyverével. IXépnevelök9 héSieharcosokn mondjátok ell • •. így törődnek a gyermekekkel A SZOVJETUNIÓBAN Az állami társadalombiztosító költségvetéséből úttörőtáborok épí­tésére, folszere.ésére és fenntartá­sára 663 millió rubelt fordítanak. A szovjet ifjúság és az iskolás­gyermekek részére 77 konsszomol- és üttörőujságoí, 8 ifjúsági és 17 gyermekfolyóiratot adnak ki, össze­sen 7 millió példányban. * * AZ ÜSA-BAN Az Egyesült Államokbau a La­bour Information Bulletin folyóirat, jelentése szerint az idén gyermeke­ket is nagy számban a’kakuaztak a mezőgazdasági munkálatoknál. A fejletlen gyermekeiknek nehéz és megerőltető munkát kellett végez­niük, 65 százalékuk 14 évesnél fiata­labb volt, do akadt köztük szá­mos 10 éveu aluli „munkaerő“ is. Ili u helysei a Távolkcleícn KIN AB AN A Kínai Népköztársaságban a dolgozók életszínvonala egyre emel­kedik. Mandzsúriában 1950-ben a reálbérek 1949-hez képest 40 száza­lékkal emelkedtek, a parasztság vá- sárlőképessége egy év alatt 33 szá­zalékkal növekedett. A kínai állami szénbányászat si­keresen te’j esi le'-te termelési tervét. 1950-ben a bányászok munkájának termelékenysége 13 százalékkal emelkedett, a felszabadulás előtti szinvona’hoz viszonyítva pedig 70— 150 százalékkal lett nagyobb. * * TAP ÁS-BAN Japánban hivatalos adatok sze­rint 1951 e’ején körülbelül 18 mil­lió munkanélküli volt. A lakosság ellátatlan, nélkülöz mind az élelmi­szerekben, mind a ruházati cikkek­ben. Igen súlyosak a lakásviszo­nyok, 16 mi'iió hajléktalan van. A japán dolgozók élőt« méginkább le­romlott azóta, hogy az országot as imperialisták jármába Lényszerítet - ték. A koreai háború kitörése óta az élelmiszerek és közszükségle'i cikkek ára 3951 márciusáig 62 sr.á- za’ékkal emelkedett * Egy család élete A NÉPI CSEHSZLOVÁKIÁBAN A bánya-vidéki Lelesz község szövetkeze "ének pásztora, Szkala József a múltban 25 mázsa szenet és 500 koronát kere­sett egy év alatt, ebből azonban még segítőtársának ia juttatnia kel­lett. A legutóbbi évben 261 munka­egységet dolgozott, 18 éves fia 204, 16 éves lánya pedig 58 munkaegy­séget. Az egész család tehát 523 munkaegységet ért el s ezért 41.796 koronát, 1« mázsa búzát és 49G.8 li­ter tejet kapott. TITO JUGOSZLÁVIÁJÁBAN Tito kormánya az 1950-es év fo­lyamán végrehajtott , ,f ize: ésr ende, zés“ alkalmából 9 milliárd 100 mil­lió dinárra csökkentette a munká­sok béralapját. Egy négytagú mun- knsesa'ád létfenntartásához több mint 30.000 dinár kell havonta, de egy munkás havi bére nem haladj* meg a 3—4000 dinárt. Hogy ez mennyit ér, elegendő megemlíteni: egy pár cipő ára 4—6000 dinár. A jugoszláv ifjúság fasiszta militarista nevelése A belgrádi titó-fasiszták a jugoszláv ifjúságot fasiszta nevelésben részesítik, mert ez felel meg legjobban a belgrádi banda aljas kül- és belpolitikai célkitüzé. scinek. Ugyanakkor a titóisták megfelelő ágyútölteléket akarnak biztosítani a há­borús uszitó imperialisták újabb agresz- sziói számára és ezért militarista kalan­dorszellemben nevelik az ifjúságot.. A titóista fasiszta nevelés szolgálatá­ban állnak a mai jugoszláviai „ifjúsági szervezetek” is, amelyekben semmi ere­detiség sincs, hiszen a „Narodna Ornla- dina Jugoszlavije” például nem más, mint a hírhedt hitlerjugend szervezet lemáso­lása. Ezekben a szervezetekben hírhedt titóista ügynökök töltik be a vezető he­lyeket, mint például Neorie.sics, l)ugo- nyics, Dnilovics, slb. Az ifjúsági szerveze­teket a belgrádi banditák arra használ­ják fel, hogy általuk megkíséreljék kiir­tani a jugoszláv ifjúság haladó szellemű hagyományait és azok helyébe féktelen sovinizmust ültessenek. Ezek a szerveze­tek, az ifjúsági előadások, a plenáris ülések és az ifjúsági kongresszusok a fasizmus szégyenteljes szószékeivé váltak, amelyekről a Titó-klikk ügynökei a de­Kétévi börtönre ítélt a bíróság egy tokaji árurejtegetőt Izsó Imre 29 holdas színi kulák közié* kedést kihágást követett el. A kulák arra vetemedett, hogy megakarta vesztegetni a vele szemben eljáró rendőrt. Az edelé- nyi járásbíróság 8 hónapi börtönre és 1000 forint pénzbüntetésre ítélte. Juhász Elek 21 holdas középparaszt la­kásán a nyomozók nagyobb mennyiségű dohányt é-^29 pár lábbelit találtak, ame­lyeket Csehszlovákiából csempészett át- A nyomozókat 300 forinttal megakarta vesztegetni. A bíróság 10 havi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre és a köz­ügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. Borral üzérkedtek Bárdi Imre, Bárdi Imréné és Bárdi Béláné szerencsi lakó* sok. A szerencsi járásbíróság Bárdi Imre volt MÁV alkalmazottat 7 hónapi börtönre, 300 forint pénzbüntetésre, Párdi Imrénét 3 hónapi börtönre. 300 fo. rint pénzbüntetésre, Párdi Bélánét 3 havi börtönre és 300 forint pénzbüntetésre ítélte. ■Szopkó Endréné tokaji lakásán a rend­őrség 44 kg cukrot, 51 kg sót, 53 kg ke­nyérlisztet, 250 kg kukoricát, 95 méter különböző ruhaanyagot, 180 doboz gyu­fái, 64 db tűzkövet, 42 db szappant és 9 db öngyújtót talált. A tokaji járásbíró­ság 2 évi börtönre, 1500 forint pénzbün­tetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. elleni mokratikus, haladószellemü erők harcra uszítják az ifjúságot. A jugoszláv ifjúság „központi vezetősé­gének” 15. plenáris ülésén teljesen fasi- zálták a „Narodna Omiadina Jugoszláv!' je” szervezetet: megváltoztatták a szer­vezeti szabályzat 9. 10. és 16* pontját, amelyek lerögzítették n jugoszláv ifjúság kapcsolatait a Szovjetunió és a nép: de­mokráciák ifjúságával, valamint a Demo­kratikus Ifjúság Világszövetségével, Azóta a jugoszláviai ifjúsági szerveze­tekben féktelen rágalomhadjáratot indí­tottak a Szovjetunió cs a népi demokrá­ciák ell$n. _ A „Jugoszlávia mindenek felett’1 jel­szóval a titóisták a nagy-jugoszláv sovi­nizmus magvát hintik el az ifjúság kö­rében. Nagy hangon hetvenkednek, hogy Jugoszlávia „volt egyetlen erő a Balká­non, amely megfélemlítette Németorszá­got”, hogy a „jugoszlávok tökéletes kato­nák” hogy „továbbfejlesztették a marxiz­must’”. hogy Titó „Jugoszlávia népeinek lánglelkü vezére”, stb. Ma. amikor a világ valamennyi haladó és békeszerető népe elszánt harcot foly­tat a béke megvédéséért, a titóisták újabb háború kirobbantására készülőd­nek. Kötelezővé tették a katonai előkép­zést nemcsak a középiskolákban, hanem az egyetemeken és a főiskolákon is. A jugoszláv ifjúság világosan látja, hogy a belgrádi fasiszta banda újabb vé­res katasztrófába akarja sodorni, A leg­féktelenebb terror közepette is híven őrzi forradalmi hagyományait és elszánt hat- cot folytat a Titó-banda ellen. A jugo­szláv ifjúság példaképei Stavljapin, Ka* nurity ifjúmunkások és társaik, akik a belgrádi bíróság előtt, amely a „Parti. zanká”-gyár felgyujtásával vádolta őket, bátran kijelentették, hogy harcuk célja „a jugoszláviai fasiszta rendszer meg­döntése”. . A jugoszláv ifjúságban szilárdan él a meggyőződés, hogy a jugoszláv dolgozó tömegek oldalán vívott elszánt harca rö­videsen elsöpri szabadságának és függet­lenségének gyűlölt árulóját, a fasiszta Titó-Kardelj'Rankovics klikket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom