Észak-Magyarország, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-23 / 247. szám

MAN OTTO IÚZEUM 8KOLC ÉSZAMGMISMG Testvéri szeretettel üdvözöljük a Kínai Művészegyüttest V* AZ M D P BORSOD-ABAU7- ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA V t » u I i I II . f / Ara 50 fillér Vliskot« l'l’> október 23 kedd RÁKOSI ELVTARS BESZEDE A TATABÁNYAI BÁNYÁSZTANÁCSKOZÁSON a munkafegyelemről, az új bányászokkal való foglalkozásról, a közellátásról, a bányamunka fokozott megbecsüléséről Biztosak vagyunk, kogy a bányászság a termelés terén elért áj győzelmekkel segít bennünket tovább jobb, szocialista jövőnk felé! A Magyar Dolgozók Pártja Közpon­ti Vezetősége és a Bánya- és Ener­giaügyi Ministerium vásárnál Tata- kányán bányásztanácskozást rendezett. A tanácskozás reggel 9 óra után kez­dődött meg. A résztvevők felállva, percekig tartó, viharos, kirobbanó, lel­kes tapssal üdvözölnék érkezésekor né­pűnk szeretett veeérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Megjelentek a tanácskozáson: Gcrő Ernő elv árs, államminiszter, a Nép- gazdasági Tanács elnöke, Vas Zoltán elvtárs miniszter, a Tervhivatal elnöke, Apró Antal elvtárs, a SzOT főtitkára, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium és a Bá­nyász Szakszervetzet vezetői. Helyet foglalt az elnökségben a magyar bá­nyászat több élenjáró dolgozója is. A tanácskozást Práth Károly elv- társ, a Magyar Dolgozók Párja ko- márommegyei pártbizottságának tit­kára nyitotta meg, Majd Czottner Sándor elvtárs, bánya- és energia­ügyi miniszter tartotta meg beszámo­lóját. (Beszámolóját lapunk legköze­lebbi számában ismertetjük.) Rákosi elvtárs beszéde A bányásztanácskozás résztvevőinek hatalmas lelkesedése közén emelkedett szólásra Rákosi .Mátyás elvtárs. Be­szédében a következőket mondotta: — A mai lapokban olvashatták Köz­ponti Statisztikai Hivatalunk közlését ^ a harmadik negyedévi terv teljesítéséről. Ebből a közlésből kiderült, hogy iparunk felemelt ezévi tervét a harmadik negyed­évben 99.4 százalékra teljesítette, de a bányaipar ezen belül csak 90 százalékra teljesítette tervét. A bányai par ebben az évben 16.2 százalékkal adott több szenet, mint tavaly. De mert gyorsan fejlődő ipa. rank szükséglete ennél sokkal töb­bet követel meg, a tervlemaradás okait komolyan ki kell vizsgálnunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a széntermelés, amely, szocia­lista építésünket és szocialista fejlő­désünket fűti, behozza ezt a komoly lemaradást. Tervünk reális és teljesíthető! — Ennek a mai tanácskozásnak egyik legfontosabb eredménye, hogy mindany- nyian megállapították, hogy tervünk, amelyet kidolgoztunk, reális és teljesíthető. Csak a mi saját jó munkánktól függ, hogy utolsó szá­zalékig végre is hajtsuk. Ismétlem: o tanácskozásnak az ez egyik legfontosabb eredménye. — Az előttem szólották, köztük első­korban Czottner elvtárs, a bánya- és energiaügyi miniszter, felsorolták a hi­bákat és rámutatták azokra a tenniva­lókra, amelyek a műszaki vezetés, a fej­lettebb szovjet technika elsajátítása, a gépesítés, a szervezés és a munkaverseny terén ránk várnak. Az előttem szólók legtöbbje ti munkafegyelem hiányára, az igazo. lattan kimaradásokra mutatott rá, mint a széntermelésben mutatkozó komoly lemaradások legsúlyosabb okára. — A mnnkafegyelem kérdését eddig hem kezeltük azzal a komolysággal, ame. lyeí megérdemel és nem abban a forrná" ban nyúltunk hozzá, ahogyan most ezen a bányászértekezleten megnyilvánult, tud* niillik a fegyelmezett, jól dolgozó, példa­mutató bányászok szemszögéből Mi magunk is nem egyszer poltunk tanúi annak, a bányász elvtársak­kal való beszélgetés közben, hogy a jó, fegyelmezett vájár milyen elkese­redéssel ás felháborodással beszél a fegyelmezetlenségekről, arról, hogy amikor a fejtést meg kellett kezdeni, kiderül*, hogy minden előzetes bejelentés nélkül, minden indokolás nél* kül a csapatnak egyik vagy másik tagja hiányzott és emiatt a szakképzett vájár­nak kellett a csillét tologatni, vagy olyan fenntartási munkát végezni, amelyet egy kevésbé szakképzett munkás elég jól el­végezhetett volna. Ezek az elvtársak nem­csak azért voltak elégedetlenek a fe- gyelmetlenkedőkkel szemben, mert maga­tartásuk a csapat többi tagjának anyagi kárt okozott, megrövidítette őket, hanem ezen túlmenően éppen a Iegöntudatosabb bányász érezte, hogy az ilyen magatartás a csökkent szén. termelésen keresztül az egész ország- énítés ügyének árt. A bányászok legjobbjai maguk követelik a fegyelmezetlenséggel, a rendbontókkal, a kártevőkkel szembeni kemény fellépést A mi elvtársaink, pártfunkcionáriu- eaiak a bányákon belül és a bányákon kívül eddig nagyon kesztyűs kézzel éi kényszeredetten nyúltak ehhez a kérdés hez, ha egyáltalán hozzányúltak. Féltek attól, hogy a fegyelmezetlenek, a terme­lést zavarók magatartásának felvetése népszerűtlen feladat lesz. Most azonban, amikor az itt bőven ismertetett szénhely­zet ezt a kérdést előtérbe állította és elvtársaink bátrabban nyúlnak hozzá, meglepetéssel tapasztalják, hogy a fe­gyelem kérdése nem népszerűtlen a be­csületes bányászok között. Ellenkezőleg; minél öntudatosabb és fegyelmezet­tebb volt a bányászhallgatóság, amely előtt ezt a kérdést napirendre tűzték, annál egységesebben helye­selték azt a követelést, hogy ezen a téren teremtsünk végre rendet. Az elvtársak itt, ezen a konferencián, egy sor hasonló követelést hallhattak legjobb bányászaink szájából, akik el­mondták, hogy ez a kérdés ma széntermelésünk egyik rákfenéje, amelyet bátran és szélesen a bányásznyilvánosság elé kell vinni. Az elvtársak ezen az értekezleten is ma. guk győződhettek meg róla, hogy a fe­gyelmezetlenséggel, a rendbontókkal, a kártevőkkel és a leleplezett, vagy le nem leplezett nyílt ellenséggel szemben a fellépést elsősorban a bányászok legjobb­jai maguk helyeslik és követelik. A tanácskozáson azt is hallottuk, hogy ami a bányászság hangulatit illeti, e téren valóságos fordulatról beszélnek. Nekünk kötelességünk, hogy ennek a követelésnek érvényt szerezzünk és érvényt is fogunk sze­rezni. Hallotitunlc itten a.rrö1. hogy hogyan Intézték el a tatabányai Xlí-es aknán hzt a három lógóst, aki javíthatatlan- fcäk bizonyult. Takács elvtárs Tatabá­nyáról, Letki elvtárs Várpalotáról mondott erre vonatkozólag megfe’elő példákat. Mi erről a fegyelmezetlenség­ről eddig is beszéltünk. De az az erő­teljesen jelentkező követelés, ami ezen az értekezleten is a fegyelmezetlen, in e gja. v í t ha t a ti a n lógósok és a terme­lést dezorganizálók ellen megnyilvá­nult, azt mutatja, hogy nem végeztünk jó munkát és hogy ezen a téren éppen a bányász elvtársak követelésére és az 6 érdekükben keményebben és erélye­sebben kell eljárnunk. Megígérhetem, hogy e téren az ed­diginél szigorúbban fogunk fellépni és a fegyelem javíthatatlan megbon- tái és a termelés állandó dezorgani- zálói, a bányában találhaió ellenség ellen keményen el fogunk járni, an­nál is inkább, mert a fegyelem terén szeptemberben a helyzet változatla­nul rossz maradt. Mindjárt hozzátehetean, hogy mi a fegyelmi rendszabályoknál hasonlítha­tatlanul fontosabbnak tartjuk, hogy a bányászok között — és hozzáitclietem, egész dolgozó népünkben — kifejlődjék és megerősödjék az ön­tudatnál, a fegyelemnek az a lég. köre, amely a hanyagokat, a lusta, kát, a lógósokat* magától megbé- lyegzi, amely nem elnéző és türel­mes, nem passzív a munkafegyelem megsértőivel és az országépítés za­varóival szemben. Az elmaradókkal való komoly fog­lalkozás és a nevelő munka mellett en­nek az öntudatos, fegyelmezett légkör, nek a kia’a.kitására kell irányulnia Pártunk, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége és a szakszervezetek munkájának. Mi­nél gyorsabban és minél egységesebben tudjuk kialakítani ezt a légkört, annál kevesebb fegyelmi rendszabályra lesz szükségünk és ki fog derülni, hogy ebben a légkörben a mostani fegyel­mezetlenek és lógósok jórésze fe­gyelmezett, rendes, pontos szakmun­kássá váltó.ik. Ennek a közhangulat­nak a kialakítása lesz a legfontosabb feladatunk a jövőben. Éljenek jogaikkal a termelésért felelősek! Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg az egyszemélyes vezetés és a bányák technikai vezetőinek, az igazgatóknak és a főmérnököknek, a mérnököknek^ az üzemvezetőknek, a csapatvezető vá. járóknak, a lömestereknek, főakná­szoknak, stb. egyéni felelőssége. A felszabadulás után, amikor a bá­nyák megfelelő műszaki értelmiség nél­kül maradtak, vagy amikor a műszaki értelmiség egy része politikailag meg­bízhatatlan volt, vagy ingadozott, a kollektív, közös vezetésre, az üzemi háromszögre és egyéb ilyen vezetési formákra voltunk kényszerülve. En­nek idestova hat-hét esztendeje és köz­ben a helyzet megváltozott. Technikai értelmiségünk zöme, látva a népi demokrácia sikeres munkáját és szilárdságát, rendesen és lojálisán dolgozik velünk együtt. Kinőtt az áj értelmiség is, a mi nevelésünk, amely lelkesen és őszintén támogat bennünket. Ilyen viszonyok mellett helyre lehetett és helyre kellett állítani az egy szemé. Íves vezetést. Ez nemcsak azt jelen*et­te, hogy a bányáig«ugató, a főmérnök, vagy a munkacsapatvezető a maga te­rületén egyénileg felelős a jó munka elvégzéséért és mi biztosítjuk számán ehhez a megfelelő hatáskört és jogo­kat, hanem azt is, hogy ö maga köteles gondoskodni saját intézkedéseinek végrehajtásáról. A népi demokrácia kormánya ennek megfelelően megerősítette az igazgató, a főmérnök, a mesterek és munkaveze­tők hatáskörét és rendelkezésükre bo­csátotta azokat a fegyelmi eszközöket is, amelyek elősegítették, hogy az egy­személyes vezetés és irányítás tényleg meg is valósuljon. Azok a munkások azonban, akik a felszabadulás utáni esztendőkben elszoktak a fegyelmezett egyszemélyes vezetéstől, nem egyszer szembeszálltak a vezetők termelést emelő, de egyben növekvő fegyelmet megkövetelő intézkedéseivel Viszont ez odavezetett, hogy a termelésért fe­lelősek, az ig*<«zgatő, a csapatvezető vá­jár is gyakran nem mertek, vagy nem akartak élni azokkal a jogokkal, ame­lyeket a többtermelés és a szocializmus építése érdekében a népi demokrácia számukra biztosított. Amikor a fe­gyelem megjavításáról beszélünk, er- rő’ a kérdésről sem szabad megfeled­keznünk. Gondoskodnunk ízeli rdia, hogy a műszaki és technikai vezetők élhes­senek és éljenek ezekkel a jogokkal és ebben a működésükben maguk mögött tudják a Párt és a kor­mányzat tdjes támogatását Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy párt- I rekvéseiket,. amelyek a termelés eme lé-1 szervezeteink és párttagjaink erőtelje- lsére, a fegyelem megszilárdítására írá­sén támogassák őket és támogassák tö- | nyúlnak. A jó kommunista politikai munkát és pártmunkát elsősorban a termelés eredményein lehet lemérni A bányászok helyes osztályérzékkel a a felszabadulás első napjától kezdve zömükben egységesen álltak a magyar kommunisták mögött. A bányászoknak ma is körülbelül 40 százaléka Pártunk­nak tagja. 11a ez a 40 százalék példamutatóan teljesíti feladatát, akkor azok a ne­hézségek és bajok amelyekről itt . az értekezleten annyit hallattunk, gyorsan és simán megoldhatók lesz­nek Mi. netm egyszer hangsúlyoz­tuk, hogy a jó kommunista politikai munkát és pártmunkát elsősorban a termelés eredményem lehet lemérni Es ha azt látjuk, hogy a széntermelés körül bajok vannak,, biztosak lehetünk abban, hogy hiba van a bányászok közt végzett pártmunka területén is. Es valóban, erre vonatkozólag van is elég adatunk. Hallottuk itt,. hogy pél­dául az ajkai üzemi párttitkár azzal védte, a fegyelmezetlen párttagot, hogy kommunista lógóst csak a kommunista párttitkár büntethet meg. Takács elv- társ, a tatabányai pártbizottság' (itkára ugyancsak említett itt hasonló eseteket Nem egy alapszervi, vagy üzemi titká­runkra hallottunk olyan panaszt, hogy a fegye’mezetleneket védi hogy a íe- gyelmezetleneMíel szemben liberális, el­lenzi a kemény fegyelmező rendszabá­lyokat, gátolja az egyszemélyes veze­tést. Miközben menti a fegyelmezetle­neket, hétszámra nem mutatkozik a bá-i nyában, nem foglalkozik a termelés kér­déseivel. nem foglalkozik a bányászéi- látás kérdéseivel. E téren feltétlenül, változtatni kell. Elsősorban a leommumsta pártta­goktól és funkcionáriusoktól kell megkövetelni' azt, hogy mindenütt, a termelésben, ' a fegyelemben, a versenyben példamutatóan élen jár­janak. A mi elvtársaink tűnjenek ki ott, ahol a munlca nehéz, ahol külö­nös fegyelemre . kitartásra, áldozat­vállalásra va>n szükség Segítsék tanáccsal a többieket, tóvj'iü fel idejekorán a vezetés figyelmét a hi­bákra, az előrelátható nehézségekre, tá­mogassák bátran az egyszemélyes veze­tést, a vezető tekintélyét, az újításókaa és minden olyan lépést, amely a terme­lés megjavítását célozza. Semmi kétség', hogy a kommunistáit példamutatása, a fegyelmezettsége az összbányászaágot magával fogja ra­gadni. Annák a légkörnek a kioWAt&sában, amelyben nwiden dolgozó kötelessé­gének tartja a fegyelmezett, szer­vezett, , tervszerű és pontos munkát és elítélendőnek, megvetendönek tartja a fegyelmezetlenséget, a ló­gást, az igazolatlan elmaradást, —• a kommunistáké a dón,tő szerep. Sürgősen meg kell javítani az új bányászokkal való foglalkozást A bányátoknál és hozzá tehetem, az egész ipari munkásságnál külön kérdés gyanánt jelentkezik' az új munkásokkal és az ifjakiloal való foglalkozás. Két hó­nappal ezelőtt több, mint 5000 új mun­kást küldtünk a bányákba Ezeknek je­lentékeny része fiatal, A tapasztalat azt mutatja, hogy. az új, fiatal munká­sak között legnagyobb a fluktuáció. — Ezeket a munkásokat, akiknek zöme so­ha életében azelőtt bányában nem dol­gozott, nem egyszer már a toborzások­nál igyekeztek elijeszteni a bányászat­tól. Minden bányász ismeri azt a bi­zonytalan, szorongó érzést, amely az ilyen új munkást ©'fogja, amikor éle­tében először a bánya mélyébe lemegy. Az ismeretlen viszonyok és a szokatlan körülmények megfélemlítik, elcsüggesz­tik az ilyen munkást. Eg ha tetejébe még azt tapasztalja, hogy az elhelyezés, vtagy az ellátás meg nem felelő, . hogy fcultúrigényeit nem tudja kielégíteni, nincs szórakozási lehetősége, senki sem foglalkozik vele, akkor ezeknek az új munkásoknak jelentékeny része meginog és előbb vagy utóbb otthagyja a bányát Az is gyakori, hogy a betanításnál nem foglalkoznak az új munkásokkal. Az is előfordul, hogy megijesztik, rosszindula­túan kezelik ahelyett, hogy támogatnák és bátorítanák. Ezekért a hibákért gyakran a bá­nyaigazgatók is felelősek, akik egy­részt siránkoznak a rmmkáshiány miatt, másrészt pedig nem becsülik meg, nem támogatják, neon nevelik az új munkásokat, akiket rendelkező sültre bocsájtunlk. Ezért nekünk, kommunistáknak és hozzá- tehetem, a Dolgozó Ifjúság Szövetségé­nek, a szakszervezeteknek, fokozottan keil foglakozni ezekkel az új munká­sokkal, akiknek túlnyomó többsége, ha átsegítjük őket a kezdet nehézségein, ha bátorítjuk őket, ugyanúgy megszeretik a bányászmeaterséget, ugyanolyan jó bányamunkások lesznek, mint a régi gárda tagjai. Számos felszólalás hangzott el, ame­lyek azt bizonyították, hogyha az új munkásokkal jól foglalkozunk, azok hamarosan lelkes, rendes, jóldolgoző és jóltermelö bányászokká válnak. Egyik-másik párt* és szakszervezeti funkcionáriusunk közlése ékes bizonyí­téka volt annak, hogy az új munkások kérdésével nem foglalkoznak komolyan, ezen túlmenően általában el vannak sza­kadva az emberektől, az élettől, a bá- nyásztömegektől és emiatt nem tudnak sem maguk jó, lendületes munkát vé­gezni, sem a bányászság jelentékeny ré­szét ilyen munkára serkenteni. Léplen-nyomon tapasztaljuk — és ez a tanácskozásokon ismételten meg­állapítást nyert — hogy az újonnan jött munkásokkal nem foglalkoznak eléggé, magukra hagyják őket. Az új munkások sokszor szabadidejükben lézengenek, kocsmáznak, nem egyszer az ellenség befolyása alá kerülnek és emiatt otthagyják munkahelyüket. Gyakran hal­lunk olyan panaszokat, hogy az új mun­kások lakóhelye elhanyagolt, élelmezé­sük nem Kielégítő, vagy éppen rossz. Az ilyen csalódottan távozók rossz hírbe hozzák a bányamunkát és megnehezítik az új munkások toborzását. Azt hiszem, hogy ez mindannyiunk számára világos. Mindez azt mutatja, hogy pártszerveze­teink, a DISz, a szakszervezet és — hoz- zátehetem — a bányaigazgatóság rosszul dolgoznak és hogy ezen a téren sürgősen meg kell jani. tani a munkát. A fegyelem csökkenésének okául a bányász elvtársak — különösen magán­beszélgetés közben — az élelmezési hely­zetet is meg szokták említeni és ezért erre kissé bővebben térek ki. Az öntudatos bányász jó, fegyelmezett munkával mutassa meg, hogy az átmeneti nehézségek nem tántorítják meg Az ' elvtársak még emlékeznek arra, hogy egy évvel ezelőtt a szárazság miatt rossz volt az árpatermés és szinte katasz. trofális volt a kukoricatermés. Szóval ke­vesebb volt az a takarmány, amellyel nálunk általában az állatokat hizlalják. Ennek következtében a parasztság a múlt év végén levágta vagy piacra dobta disznóállományának egyharmadát, sőí még marhaállományának 15—20 százalé­kát is. Az elvtársak tudják, hogy egy év­vel ezelőtt 10—20 forintért lehetett egy választási malacot kapni. Ez tavaly ősszel nagy húsbőséget okozott és ennek azután az idén megjött a böjtje. Hús- és zsír- hiány lépett fel. Mi gondoskodtunk rólaj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom