Észak-Magyarország, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-28 / 252. szám

4

ÉSZAKMA GY AR ORSZÁG

Vasárnap, 2951 október 88

BORSODI BETYÁRNÓTÁK

(LAJOS ÁRPÁD GYŰJTÉSE)

I Megyénk népe a múlt század derekán e— ha csak hírből is — még jól ismerte n régi hegyi pásztorokat, tiszainenti csór dásokat, csikósokat, azokat a „szegénylegényeket”, betyárokat, akiket u földes. Úii iga alól való szabadulás vágya hajlott a szabadabb pásztorélet vagy az attól már csak egy lépést jelentő betyárélet felé. A jobbágysorban tengődő szegény nép pártfogóba a kiváltságosak jogait biztosító, de a dolgozó népet kiszipolyozó társadalmi renddel szembeszegülő, zsi vánvkodásból, tolvajkodásból élő betyá rókát, kóbor szegénylegényeket. Rokon- ezcnve megnyilatkozott a nép ajkán szü" letett betyárnótákban.

Ezek a betyámóták élénken tükrözik, hogyan emelte az elnyomatásból kiutat kereső szegény nép maga fölé hősökként, hogyan vonta be a romantika fényes köd fátyolával a törvénnyel, zsandárrnl dacoló betyárokat. Közöttük kétségtelenül akadtak olyanok is, akik öntudatosan, a maguk módján harcoltak az egész népért. Legtöbbjüket, persze, éppen a nép romantikus betyártisztelete ösztönözte betyáréletre, amely könnyen siklott a közönséges bűnözők alacsonyrendű színvo jialára, s a könnyebb életet hajhászó go nosztevők, rablók, közönséges zsiványok lettek. Hogy ilyonekkc lettek, hogy munka helyett a tolvajéletet, a bujdosást, az üldöztetést választották, — az akkori népszipolyozó társadalmi rend bűne volt

Az bizonyos, hogy ezt a társadalmi kendet szolgabíráival, pandúrjaival, zsan- dárjaival a nép ugyanúgy gyűlölte, mint azok a betyárok, szegénylegények, akik. nek volt mit tartaniok a törvénytől. Ez a közös gyűlölet fűzte össze érzelmileg a népet, elsősorban pedig a szabadabb élet illúziójában élő pásztorokat, csikósokat, akik magukhoz közel érezték a betyárt de magát a lietyáréletet is. A legtöbb be. tyárnóta éppen a pásztorok ajkán, furulyáján született, s mint a hortobágyi nép. dalok, úgy a borsodi betyámóták is pásztorok, csikósok révén, a csárdák ivóján keresztül terjedtek el ai nép között.

! Miről szólnak ezek a nóták?

! A szabadságról, a pásztorélet szépségeiről, — mert bogy ez az élet volt akkor az elérhető legszabadabb, legszebb élet a nép fia számára az uraság földjét túró parasztéhoz képest; — az úri vagyon megdézsmálásáróL az urak nevetségessé tételéről, ami mind virtusnak számított; — üldöztetésről, menekülésről, szökésről, rabságról, betyárbosszúról, ami nem egyszer sújtott le a zsandár koponyájára. És mert a betyár szíve sem volt kőből — szerelemről is, a falvak legszebb leányairól, fiatal csaplárosnékról — sőt még betyárba szerelmes bárókisasszonyok' ról is. Nem kis elégtétel lehetett a „szegénylegény” számára, ba úri dáma szí. vét ejtette meg — vagy ha legalább ilyes. mit kidalolhatott.

A betyárság gyakran már a pászlorko- ilással kezdődött. Sok „suhajder” legény inkább ment bojtárnak, csakhogy ne kelljen az ura.k földjét túrnia, könnyebben meneküliön a császár szolgálata, a katonaság alól. S aztán a többi már valahogy magától jött. A pásztor élet szépségeit dicsérik az olyan dalok, mint;

Parlagon terül a juhom,

De szépen szól a kolompom.

Van is olyan kilenc kutyám,

Bömbölve jár a nyáj után...

I A bojtárgyerek szerette az erdei ma- Sányt is, megszokta az egyedüllétet, sőt örülni is tudott neki:

Juhászgyerek ha bemegy az erdőbe, Mit bánja ő, hol lyukad ki belőle. Rózsalevél derekalja, párnája, Gyöngyharmat a takaródzó dunyhája.

Cseppet sem irigyelte, inkább sajnálta az uraság igáját húzó parasztságot: Szegény paraszt mindig lant vagy a tanyán,

Az a csuda, meg nem öl a meleg nyár. Télen hideg, nyáron nagyon meleg van, Az a csuda, hogy a lélek benned van. A szeretőjét is a maga életének dicsér- getésével csalogatja magához:

A'agykálosi fegyveserdö a tanyám,

Ide gyere kis angyalom énhozzám, Meglátod az aranyvesszős tanyámat, Közepibe sugár jegenyefámat, .,

A pásztor s a betyár gyűlölete a rab tartó urak ellen rendesen bizonyos fölényeskedő gúnyban nyilatkozott meg:

Isten teremtette a betyárokat.

Azután a kutya, komisz urakat.

Ha jóféle betyárgyerek nem volna,

Az uraság imádkozni sem tudna.

Ebben az ízes népi humorban az öntudatosodó forradalmi erő nyilatkozik meg: ki tanítaná meg az urat, hogy rettegjen bűnei miatt, ha betyár nem volna a világon! Az úr «"díván akkor imádkozik, ha retteg valamitől, márpedig hogy retteg a betyárló!, azt bizonyítja a zsan- dárok nagy száma.

De a zsandár sem biztosíthatja az ura* ságot, ha a betyárnak kedve szottyan, hogy megdézsmálja kicsit az úri jószágot. Ahogyan a régi nóta mondja:

„Vajdavári pusztán sok ligetek vannak. Amit odavisznek, mindent eltitkolnak. Nékem is van benne harminchárom tinó,

Bal szarvára írva, mind prédára való.

Meghalt a csapiáros, el is tan temetve, (de)

Régi adósságom nincsen elfeledve.

Nem akadok rája a százas bankóra, Száz itce bor ára maradt fenn kontóra.

„Hozz bort csaplárosné, hagy iszol: eleget!“

— Hozok biz én betyár, tedd lé a pénzedet.

,.Mutasd istállódnak more van ajtaja, Hajtok bele lovat reggel, vagy hajnalba.«

Egy másik nóta arról szól, milyen veszély fenyegeti a juhászt, aki még gőgös úridáma szívét is megejtette:

Én vagyok a Kóburg herceg juhászat. Én járok a violaszín határba!

Fejem fölött forgatják a rézbaltit, Elszcreltcm a báró lettszcbb lyányát...

A betyárnak gyakran gyűlt meg a baja a zsandárral, a bíróval, amint azt az alábbi nóta is elmondja:

Ez a birka Görömbölyrűl való nyáj. Vezéröriim tizegyik évre szolgál. Hallgasd bacsó, móré szól a rézkongó! A búj tárod héttől-hétre csapongó ..

Nem akar a vezéröriim legelni. Rézpergöjét haragosan csen get yi. Idegen szagot ériz a tanyában. Hátranézek, hét zsandár gyön utánam.

Azt kérdezi tőlem a zsandárkáplár: Hová való születés vagy, te bujtár? Zsandár urak, én, azt meg nem mondhatom,

Míg a nyájat a hodályba nem zárom.

Bezártam már a nyájamat, zsandár űr. Elbúcsúzok számadóméul, nyájamtul. Borsodmegye, Kissikátor a hazám,

Ottan nevelt bujtárnak az jó anyám.

A hatalom keze elérte a fiatal betyárt. Zsandárok kísérték a bírák elé:

Rimaszombat felöl fujdogál a szellő. Nem fő hirt fujdogál magam sorsa felől.

Látom, a törvényen huszonnégyen

ülnek,

Mind a huszonnégyen rólam

ítélkeznek...

így járt Gyuri Bandi is, a fiatal csikós. Az itt következő nóta arról szól, hogyan próbáltak vele fölényeskedni a törvényen, de végül is ő győzte jobban humorral:

„Gyuri Bandi, mér vagy istentagadó? Rádvilágosogyik az a hat csikó!” „Tisztelem a Borsodvármegye feilt. Akasszony fel, ha rámvilágosogyik.

Éjfél után hiába zörög az ég,

Nem veri el az éh búzámat a jég. Majd ad nékem a vármegye kenyeret, Kiből eszek három éure jeleget.”

(Folytatjuk)

Kínában éló amerikai atomkutatónó levele amerikai kollégáikor

. Joaa Chase Hinton, Kínában élő fiatal amerikai atomkutatónő levelet intézett az Amerikai Tudósok Szövetségéhez. iAve’éhen hékehaxcra hívja fel az Egyesült Államokban dolgozó atomkutatőkat, felvilágosítja őket arról, hogyan élnek és hogyan dolgozik a béke fenntartása érdekében az új Kína népe.

— 1948-ban elhagytam az Egyesült Államokat, mert nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy munkámmal közelebb hozom pzzt a napot, amikor ismét tömegirtásra használják fel az atomenergiát. Kínába jöttem, hogy munkámmal az új Kína boldog és hőkés jövőjének építését szolgálhassam. — írja Joan Chase Hinton.

Kínában meggyőződtem arról, hogy ott, ahol a nép kezében van a hatalom, nem keli „segítség", ezeknek az országoknak nincs szükségük amerikai fegyverszállltniányokra, mert békét akarnak.

Joan Chase Hintcn ezzel fejezi he levelét:

Kína népe és a világ összes népei békét akarnak. Ha csak egy ember utasítja vissza, hogy a háború kirobbantása érdekében dolgozzák, nem sokat jelent. Azonban, ha ti, Amerikában élő atomkutatók valamennyien megtagadjátok az atomenergia háborús felhasználása érdekében végzett munkát, hatalmas erőt képviseltek. Felhívlak benneteket, használjátok fel ezt az erőt és mindenütt harcoljatok a békéért, a háború ellen! Ne legyetek olyan őrültek rabszolgái, akik le akarják rombolni, gyászba akarják borítani az egész világot! Ne higgyetek azoknak a rágalmaknak, hogy a békés népek háborúra készülnek! Dolgozzatok, harcoljatok a világ népeinek békéjéért!"

Az Északmagyarország ózdi üzemi levelezői versenyre hívták a diósgyőrvasgyári levelezőket

A napokban Megyei Pártbizottságunk lapja, az Eszakmagyarország ózdi üzemi levelezői értekezletet tartottak, amelyen a szerkesztőség részéről Bíró Péter adotit tájékoztatót a levelező munka eredményeiről, hiányosságairól, problémáiról.

A vitában Varga József felhívta a figyelmet arra, hogy a dolgozók igénye megnőtt a sajtó iránt. Kitüntetésnek veszik, ha fogla'kr rk eredményeikkel, s ugyanakkor hiányosak, ha nem emlékeznek meg azokról. Az egyik röp- g) dóson például Derencsór Béla, a kazámkovács üzem vezetője kifogásolta, hogy a 3-as számú kohó építésénél a kazánkovács üzem dolgozóinak hős munkájáról a lap nem számolt be.

Horváth Tibor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának «tiszteletére vállalta, hogy az ózdi gyár négy legfontosabb üzemében megszervezi a levelezőcsoportokat, Vállalásához nyomban bejelentette csatlakozását Somogyi István és Vasa Tibor, akik segítséget nyuj anak najd a levelezőcsoportok megszervezéséhez. Varga József egymaga hat üzemben szervez levelezőcsoportot. Javaslatára az értekezlet résztvevői versenyre hívták '"ki a Diósgyőrvasgyári Kohászati Üzemek és a Diósgyőri Gépgyár levelezőit, A versenypontok közöt; szerepel, hogy Horváth Tibor eévttárs irányításává] minden hónapban üzemi te* velezöártekezletet tartanak és gondoskodnak a megalakítandó levelezőcsoportok akit ív tevékenységéről.

,A kommunizmus építkezései — a béke művei*

címmel nagyszabású kiállítást rendez az MSzT

A Magyar-Szovjet Társaság sajtófoga. dásán Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes ismertette az MSzT tevékenységét és előkészületeit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34 évfordulójának megünneplésére.

— Az MSzT szervezetek és tagok — mondotta — a termelő munka és a mozgalmi munka megjavítására, fokozására tesznek felajánlásokat. Az országos központ „Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója” címmel 15

ezer példányban színes képsorozatot ad ki. Az ünnepi előadásokra készülő MSzl kultúrcsoportokat „A béke útja biztos út”4 című műsorfüzettel segíti a műsor összeállításában. Az ünnep alkalmából nyílik meg az MSzT „A kommunizmus építkezései — a béke művei” című kiállításai Szépművészeti Múzeumban elhelyezett kiállításon gazdag fénykép, modell, grafi* kon és plasztikus térkép-anyag mutatja majd be a nagy sztálini korszak, a kommunizmus építkezéseit.

lervismerlsta értekezlet a diósgyőri süllyesztékes kovácsmühe'ybeii

A Diósgyőri Gépgyár süllyesztékes kovácsműhelyének dolgozói a tervismertető értekezleten nagy figyelemmel hallgatták Pasztusák János elvtárs üzemvezető beszámolóját. Pasztusák elvtárs elmondotta, hogyan fejlesztik tovább az üzemet s mit kell tenniük, hogy a jövő évi tervet teL jesítsék. Az üzemvezetőség részletesen kidolgozta az üzem jövő évi fejlesztési tervét.

A melegítő kemencéket az üzemen kívül fogjuk elhelyezni, hogy a gáz és rossz levegő ne rontsa a dolgozók egészségét s különösen nyáron a nagy melegtől óvjuk dolgozóinkats A jövő évben három darab S00 ton, nás légkalapácsot kapnak, sor kerül az egyik jelenlegi légkalapács generáljavítására is.

A gépi berendezés felújítása, az új gépek üzembehelyezése természetesen azonban nem elég ahhoz, hogy jövő évi tervünket maradéktalanul teljesíteni tudjuk — hangsúlyozta Pasztusák elvtárs.

Meg kell szilárdítani az üzemben a munkajegyeimet, az egyszemélyi felelős vezetést, fel kell számiWni a jelenlegi munkaszervezési hibákat.

Jövő évi tervünk megköveteli, hogy növeljük munkánk termelékenységét. A terv, Elvtársak, a mi kezünkben van, tegyünk mindnyájan javaslatokat, hogy munkánk még jobb és még eredményesebb legyen, — fejezte be beszámolóját Pasztusák elvtárs.

Sok hozzászólás hangzik el ezután. Horvátit László időelemző javasolta, hogy

az üzemben az egymástól távol lévő légkalapácsokat hozzák egymáshoz közelebb,

sok munkaidőt takaríthatnának meg az. f

géptől a másik géphez messzire szállítani. Matesz István basonlóképen font»* javaslatot ismertetett, Tóth Béla brigádjával ,

tisztasági versenyre hívta a többi műszak brigádjait

és hangsúlyozta, milyen nagyjelentőségű^ ha a műhely rendben van, mennyivei könnyebben megy a munka.

Juhász János rámutatott, milyen sok energia pocsékolódik el amiatt, hogy a dolgozók a munkadarabokat nem rakják egy helyre, az üzemben össze-vissza vannak dobálva a kész munkadarabok. Nagyon sok munkaórát takaríthattunk meg — mondotta —, ha a darunak nem egyenkint kell a darabokat szállítania^ Kelemen István javasolta, hogy

az üzemben legyen előmelegítő ke* j mence is,

hogy a téli idő beálltával a siillyeszléke- ket megóvják a repedésektől. Málnái József raktárkezelő elmondta, hogy az üzemben a hiányos anyagmozgatás miatt sok munkaidő vész el. A raktár kicsi és túlzsúfolt, sokszor napokig kell keresni egy-egy anyagot, vagy munkadarabot. Geller üzemvezető felszólalásában kiemelte :

meg kell szüntetni az üzembe* tat* pasztaiható nagy rendetlenséget. Szükséges, hogy a szállítástól több hulladékos kocsit kapjanak. Hajdú elvtárg felhívta a figyelmet: segítsék mindany- nyian a szállítócsoport munkáját, mert különben a vasúti kocsik után nagyösz- szegű fekbért kell fizetni.

A süllyesztékes kovácsttiühely dolgozói értékes javaslatokkal járultak hozzá a jövő évi terv összeül1 ításához, megmutatták ezzel, hogy magukénak érzik tervet és minden erejükkel küzdeni

zal, hogy ez anyagot ívűn kell az egyik J fognak sikeres megvalósításáért, (n. L)

KÜZDELEM

Irta : HAMVAS H. SÁNDOR

ÉJFÉLKOR VÁRATLANUL megeredt az eső. Aztán csak zuhogott, zu~ hogoM sűrű, kövér, álmosan nehéz csÖppckben, mint ősszel szokott. Noha már tavasz volt s az esős időszalc eh múlt.

Pitymalatkor Péter komoran lesett kifelé az ablakon. Az esőt nézte, hogyan pásztázik s a borús eget. Mélyet lélegzett s keserűen kiköpött. Hát nem lesz máma szántás, nemi Traktor, igás beleragadna a sárba; nem, ilyen időben nem erőltethetik a dolgot. Pedig kéne a munka, kéne nagyon. A régi, kulák bérlő miatt az őszivel kicsit lemaradtak, hogy a nyiívek eg*ck meg a fajtáját. Hogy nem akaródzott neki bévé gezni a maga dolgát, hogy húzta* halasztotta az átadási, csakhogy akadályozza a szántási-vetést. Dér volt már és sok helyütt még mindig töret- lenül állt a kukoricája. Azért legyűrték az akaratoskodót s hozzáláttak a tennivalóhoz, az idő azonban már kevés volt. A drága idő. Hát így tör- tV‘nt, hogy kicsit elmaradlak, most meg itt a verseny. Az országos is és az egymás közötti, a term elő cső portok kö. zötti is. A keze ökölbe szorult s az ajkába harapott: hej, hová leszünk?!

Később vcüahogy megnyugodott. Mindegy már, no, hiába, az eső ellen semmit sem. tehetnek. De legalább megpatkolják a fiatal csőd őrt, a Föcs- két, most kitelik az időből.

ESETT, ZUHOGOTT, de a szövetkezeti gazdaságban, a tanyán eleven volt az élet. A rozzant gazdasági épületeket javítgatták belülről, maguknak, kukoricát darállak, takarmányt vágtak, egyik-másik asszony a szobáját meszelte s a felelősök összeültek, papírron számitgaOták, hol, milyen munkát

végeznek elsőbbet, ha eláll az eső. Pém tér ment az istállóba Andrással, meg Gergellyel a csődörért. Elkötötték a jászoltól és vitték, vezették az irdatlan kovácsmü helybe, *dmi azelőtt bizton» vaiamüéle raktár lehelett.

— NE AZZON ODAKÜNN.,. aztán úgy is olyan kényes, jickándós... — mormogta Péter s azzal intézkedett... Tüzet csinyálni, utána vasat a tűzbe, előkészíteni a szerszámokat, meg amit költ... Úgy állította az állatot, úgy tartotta, hogy ne lássa a készülődést, tüzet. Mert okos ez a dög, nagyon okos, akárha ember vónn, a patkolást pedig igen nem állhatta, félt tőle nagyon. A ítél elején„ amikor agyai** csali erről volt szó, úgy megrúgta Dódist, az állatok felelősét, hogy két hétig nyögte után az ágyat, káromkodva.

Mindennel elkészültek, a tűz lobogott, a patkó meleg volt, csak már kezdeni köllött a vasalást4 Péter Ger“ gely kezébe nyomta a kötő jé két: tartsa, keményen... de a pipa készen legyen ám, hn köll... és ö, Andrissal a csödör bal hátsó lábához került. Lassan, lágyan csúsztatta lejeié és puhán, melegen hullatta a biztató, nyugtató szavakat:

— Föcske, kedves, Föcske, no csak maraggy szépen, maraggy, hiszen senki sem akar neked rosszat, senki se akar bántani...

FÖCSKE ÁLLT IS NYUGODTAN, szinte mozdulatlanul. Csak a bőre bor

zongott idegesen néha-néha és a jüleit hegyezte figyelőngyanakodom, meg hátra-háira csaptal Hanem amikor Péter keze a bokájához ért, hirtelen kirúgott, fejét fölszegte s a kötőjéket kikapta Gergely markából. S egyszerre, mintha hét ördög szállta volna meg, megvadult. Tombolt, rúgott, ágaskodott, horkantotl, prüszkölt, jogai csattogtak. Orrlikcdn mintha kénköves lángot fújt volna. Forgott diihödten go. nősz pusztításra készen. Egy rúgás és szétvágta a korlátot. Másik rúgás: a vízzel telt vödör repült horpadlan. És csak jorgolódo:tt, toporzékoli, dühöngött eszeveszetten. András a kohó alatt lapított már, Gergely az ablakon keresztül kimenekült a szabadba, biztonságba. Csak Péter maradt a tomboló állattal a műhelyben, szemben vele, egyedül ő. Nem menekült, el, nem bujt előle. Nem tudott már, nem volt rá ideje — de nem is u/cart elmenekülni, elbújni. A lélek megriadt benne, kínzó félelem fogta el. De nem önnur gáért. Vöcskét jéltette, a fiatal c sodort. Hogy összeveri magát az oktalan álla\ vagy megcsúszik, elesik, valamelyik lábát töri — mi lesz akkor?! Nem lesz Föcske, nem lesz... nem lesz ez a príma csödör... a kancák csödör nélkül maradnak... s köll az állat, is, az igavonó is, köll a traktor mellett, köll szekérbe.,, s mi lesz azzal, amit fdtcrveltek. hogy ezzel a príma cső- dörrel szaporítani fogják a lóállományt?J. Ez, ez & csödör, a Föcske,

ez övék, az övék már, minit a tanya, a

gtigdasag.. övék, mindnyájuké... a népé... az országéezért az állatért ők felelősek., ok, mert rájuk ven biz- vu, azért adták nekik, hogy vigyázzanak rá... mint ahogy mindenre, ami itt van, vigyázniuk köll! Ezért maradt hát Péter, ezért nem menekült a tomboló állat közeléből s csak az járt az eszébe, követelőn, eröszalcosan; meg köll menteni a csödört, mindenképpen meg köll menteni — á ezzel megkezdődött u küzdelem.

PÉTER UGROTT, az állal elé került, hogy a táncoló, libegő kötőféket elkapja# Csali megkaparintsa, csak a markába legyen, aztán pipát hurkol belőle, az orrára dobja s egyszeriben kezes bárány lesz a szilaj dög. De a csödör, mintha tudta volna, mi készül, hátsó lábára ágaskodott, az állat hasa alatt is clsikloft, de csak azon volt, hogy a cikázó, táncoló kötőjéket elkapja■ Nem sikerült. Néha a feje melleit suhant el az állat patája, néha úgy tetszett, hogy a csödör eltapossa s néha ujjal kegyével érintette is a kötő- féket.

AZTÁN HOSSZÚ KÜZDELEM után Péter elérte célját. Megkaparintotta a kötő fék végét. De ez még nem jelentett győzelmet. Most meg a pipát az állat orrára hurkolni, meghúzni, jól, erősen... csakhogy éppen ezt nem tudta. A csödör dühe j okozód ott. ágaskodott, mellső lábai al ádázul csapkodott Péter jelé, igyekezett lerázni ma. Sáról ellenfeléd visszaszerezni a kor

nők, kemény kezekből a kötőjéket -*» visszaszerezni szabadságát Péter oly0* kor a levegőben úszott, ide-oda csapó* dott, összeverte, ütötte magát, hogy a fajdalomtól szinte már szédclgett, el* áléit,

— ENGEDD, HAGYD azt a dögöt.* — szóllak az ablakból, Péter azonban nem hallgatott, rájuk... Meg köll menteni a Föcskét, gondolta lihegve, makacsul és percekkel később, amikor as állat egy villanásnyi időre megpihent, sebesen az orrára lökte a pipát. A csödör kapta volna a fejét, de már késő volt. Péter meghúzta a kötő féket, a hurok megszorult és az állat remegő inakkal, reszketve, nyugodalmasan megállt. Szelíd volt már, mint ahogy PVher akarta s olyan erőtlen, hogy szinte Összerogyott.

Az emberek belódultak a kovács műhelybe, Andris is előkerült, a kohó alól: már nem volt veszedelmes, nem dühöngött a csödör.

Péter rendelkezett:

— Imre, te gyere, le fogod a pipát4 neked keményebb a markod, mint Gergelyé... Ti meg csináljátok, parkoljátok, parkoljátok, egy-kettő, vigyázva..*

MÉG KÖRÜLJÁRTA a reszkető csödört. Gondosan megnézte, minden porcikáját megtapogatta. Nincs, nincd semmi baja! Nem verte össze magát\ minden tagja ép. Könnyű szívvel kíné- zeit az ablakon az égre. Az eső még hullott, de a felhők már hasadoztak..* Holnap megyen tovább a szántás, vetés... vagy tán már délután is kezdJ hétjük... a traJctoroJckal s odalenn az erős hajlat végéig a Tücskével, ahol nehezen fordul a gép.. 5 lesz szaporítás lesz,, lesz... gondolta könnyű szívvel, végtelen Idelcgüléssel és leroskadt a godra pihenni*