Észak-Magyarország, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

2 ÉS/AKMACiYAttOKSZ^e Csütörtök, 1951. március hő 1, Húthat Franco hadseregére és Tito fa­siszta klikkjére. Megszokták, hogy dol­lárjaikkal megvásárolják a Tito és .Francé-félő bábkormányokat és azt kép­zelik, hogy a spanyol nép harcolni fog, vérét fogja ontani szörnyű vil&guralmi terveik érdekében- De nagyot tévednek, a spanyol nép lelke mélyéből gyűlöli a háborút, szereti a békét, harcol a békéért. (Hatalmas taps.) Meggyőződésünk, hogy tevékenysé­günkkel és a nép egységes harcával visszavonulásra tudjuk kényszeríteni or­szágunkban a háborús génitocratokat. Spanyolország Kommunista Pártja, miközben fokozottan szervezkedik a gyárakban, megerősíti kapcsolatát a tö­megekkel és egyre nagyobb mértékben terjeszti az országban az illegális saj­tót, eredményesen harcol a munkásosz­tály és a nép egységéért, a Francó- rendszor politikája ellen, a nyomor, rabszolgaság és a háború politikája ellen. Ebben a nehéz harcban a marxizuuis- leninizmus: sztálinizmus halhatatlan ta­nításai, a nagy Bolsevik Párt tapasz­talatai, a dicső Szovjetunió és láng­eszű vezére, a haladó emberiség vezetője, Sztá­lin elvtárs lelkesítenek bennünket. (Nagy taps-) Nehéz harcok várnak még ránk a vé­res Francó-rends'zer ellen, de rendület­lenül bízunk a spanyol nép győzelmé­ben- Győzni fogunk, mert népünk győz­ni akar. A magyar színművészek köszöneté Pártunknak Rövid szünet után Nógrádi Sándor altábornagy, a honvédelmi miniszter el­ső helyettese vette át az eluökiést. A magyar színművészek nevében Major Tamás, a Magyar Népköztársa­ság Kossuth-díjjal kitüntetett kiváló művésze, a Nemzeti Színház, igazgatója beszélt. — A fordulat éve óta sem a .Nem­zeti Színház, sem én magam nem is­mertem fel eléggé azt, hogy a fejlődő magyar drámairodalmat nagyobb sze­retettel kell támogatnunk. Rákosi elv­társnak volt ideje rá, hogy személye, sen is felhívja erre figyelmünket- Mi ezen a hibán javítottunk­Most már új közönségünknek tar­tozunk azzal, hogy nem adhatunk selejtes, rossz darabokat. Boldogok vagyunk, mert jő utat vá­lasztottunk akkor, műikor a Szovjet­unió drámairodalmából és a Szovjet­unió művészetétől tanultunk. Pártunk megbecsül bennünket azzal, hogy meghívott ide a Kongresszusra. Az elnöki emelvényen ül Somlai Artúr élvtárs, aki nagy művész volt egész éle­tében, de a llorthy-fasizmus alatt egész életét hadakozásban töltötte el a nivót- lanság és az üzleti szellem ellen, ö is Pártunknak köszönheti, hogy emberáb­rázoló képessége annyit gazdagodott az utóbbi években, hogy ma már nem ellenzékhői harcol, hanem Pártunk irányvonalának lelkes propagandistája, kulturális frontunk egyik népnevelője. A Révai elvtárs által említett kultu­rális nemzeti egység mutatkozott meg abban a lelkesedésben is, ahogy a most elhúnyt Bajor Gizi állott oda kultúr forradalmunk mellé, ahogy a szovjet és magyar darabokban kért szerepeket és a béke ügyét szolgálta­Falusi kultúrmunkáukban már most is lemaradtunk. Minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy a mezőgazdaság dol­gozói milyen éhesek a kultúrára és ezt a kul túréhséget .sem a táj színházaink, sem a mi vidéki vendégjátékaink nem tudják kielégíteni. A mostani kultúr- verseny is ezt a hatalmas érdeklődést mutatta- ígérjük, hogy a Kongresszus iránymutatását azzal a felelősséggel vesszük tudomásul, amellyel Pártunk, rak, Rákosi elvtársunknak tartozunk — fejezte be szavait. A tag- és tagjelöltfelvétel kérdésé ről beszélt Kiss Dezső, a Rákosi Mátyás Művek Pártbizottságának szervező tit­kára­„Ha a háborús uszítók háborút kezdenek, a görög nép és hadsereg ellenük fordítja fegyverét! Ezután a Görög Kommunista Párt nevében Joanesz Joanidesz, a Poli­tikai Bizottság tagja szólalt fel. — Görögországban a monarcho- hisiszta rendszer és az amerikai megszállás alatt a munkások --és parasztok. az egész dolgozó nép ne. néz körülmények között él Nyo­morban. nélkülözések között tengeti életét és véres terror alatt szenved. A hírhedt Truman segély dollár­millióit háborús előkészületek cél­jaira fordítják. Az országban véres terror dühöng. Egész Görögország egyetlen bor­zalmas fasiszta koncentrációs tá­bor, szörnyű pokol és élő példája annak, mivé válhat egy ország, ha az angol és amerikai imperialisták karmai közé kerül. Erkölcsi züllés, sikkasztás, botrány, dőzsölés, kor­hadás jellemzi a monarcho fasiszta rendszert és az amerikai megszál­lást. Ami Görögországban folyik, egyet­len cé't szolgál: a háborút. Az ame­rikaiak .Görögországot katonai tá­maszponttá alakították át a Szov­jetunió és a népi demokratikus or­szágok ellen. Az amerikaiak és monarcho-fa- siszták a görög nép becsületébe akarnak gázolni. Sárba akarják rántani, meg akarják törni a törhe­tetlen görög lelket, amely sohasem alázkodott meg a hóditők előtt. De at amerikaiak és monarcho. fasiszták rá fognak jönni, hogy siilyosan tévedtek, amikor azt hitték, hogy sikerül bevonniok sötét terveikbe a görög népet. A görög dolgozó népet nem töri meg a véres terror sem és ha a monarcho fasiszták és az angol- amerikai háborús uszítók an-a ve­temednének, hogy háborút kezde­nek, mi magunk, a görög nép ássuk meg sírjaikat. A kommunisták a nép élén, a hadsereg, a tengerészek és a légihaderők kötelékeiben ma­radéktalanul teljesítik kötelességü két. Ha a háboríts uszítok háborút kezdenek, a görög nép és a had. sereg ellenük fordítja fegyve­reit. Vannak még szabad helyek Görög­országban, kiűzzük hazánkból az idegen megszállókat és szabad, füg getlen népünk hozzálát Népköztár­saságunk felépítéséhez. Ezután az elnöklő Nógrádi Sándor elvtárs bejelentette, hogy Rákosi elvtárs referátumához 144-en jelent­keztek hozzászólásra. Ebből addig, már 50 en szólaltak fel. Nógrádi Sándor javasolta, hogy három fel­szólalás után a vitát zárják le. A kongresszus a javaslatot egyhan­gúan elfogadta. A megyei Pártbizottságok segítsék az MSzT-szervezeteket! A Magyar-Szovjet Társaság tag­ja; üdvözletét Kakuk Józsefné, az MSzT titkára tolmácsolta. — Az MSzT munkájának megja­vításában, megerősítésében igen nagy útmutatást adnak a Pártkon­gresszus határozatai. Munkánkban eddig is értünk el komoly sikereket Ezek az eredmé­nyek megmutatkoznak abban is, hogy amig 1950 februárjában 420 ezer tagunk volt, ma közel 800 ezer­nél tartunk. A sikerek azonban Mindazoknak, akik szeretett jé édesapám, testvérem, roko­nunk, dr. Kozslik István ügyvéd temetésén részt vettek, sírjára ko­szorút és virágot helyeztek ezzel fájdalmunkat enyhíteni igyekez­tek, ezúton mondunk hálás kö­szönetét, Gyászoló család nincsenek arányban dolgozóinknak a Szovjetunió iránti egyre növekvő szerete tével. Nem sikerült még elérni, hogy az üzemek dolgozóinak nagy többsége tagja legyen az MSzT nek. Nem. si­került kielégítően elérnünk, hogy üzemi MSzT szervezeteink a szak- szeruezetekkel karöltve, a szovjet módszerek ismertetésének harc0s propagandistáivá váljanak. A termelőszövetkezetek fejleszté­sében — mondotta — szervezeteink a szovjet kolhozok eredményeit is­mertető előadásokon, kiállításokon kívül kultúrműsorral, vetítőgépes előadásokkal és aktívákkal vesznek részt. Az előadásokkal összekötött tszcs szervezésnek sok helyütt ko • moly eredménye volt. Segítenünk kell abban is, hogy a már meglévő tszcs-k alkalmazzak a szovjet ag­ronómia eredményeit és a mezőgaz­daság élenjáró dolgozóinak tapasz- tál atajt. A március hónapban megtartandó Magyar Szovjet Barátsági Hónap­ban szervezeteink komolya» fognak fejlődni. A megyei pártbizottságok segítsék a megyékben levő MSzT. szervezeteket, adjanak megfelelő iránymutatást, hogy könnyebben tudják végezni az MSzT-ben rájuk váró feladatokát. Rákosi elvtárs válássá Percekig tartő taps, éljenzés, hurrá fogadta c mikrofonhoz lépő Rákosi Mátyás ejv társat. Rákosi elvtárs megállapította, hogy a három napig tartó vitában több mint ói ven küldött vett részt és amint ezt a Kongresszus megái'aplthatta, minden kérdésben, amelyet ő beszá­molójában érintett, egyetértettek a felszólalók. Az ötven hozzászóló egy- «éges helyeslése kifejezi és képviseli a Kongresszus álláspontját is. Viharzó tapssal válaszoltak a kül­döttek Rákosi elvtárs szavaira. Az ünneplés lecsillapultávai Ráko3i elv­társ Így fojezte be rövid felszólalását: Amilyen egyetértéssel helyeselték itt az elvtársak a beszámolómban kifejtett nézeteket és tennivalókat, ugyanolyan egyetértéssel hajtsuk i3 végre azokat! Az alig néhány percig tartó válasz során a Kongresszus küldöttei lelke­sen éltették a Párt vezetőjét, dolgozó népünk forrón szeretett vezérét, Rá­kosi Mátyás elvtársat. Ezzel a Magyar Dolgozók Pártja IT. Kongresszusának harmadik napi tanácskozása végétért. A Kongresszus negyedik napjának déielöttje A tanácskozások negyedik napját s.zerdán reggel fél 9 órakor Piros László elvtárs vezérőrnagy nyitotta meg. Bejelentette, hogy újabb táviratok érkeztek a Kongresszushoz. A borsodnádasdi bányaüzem dolgozói táviratban jelentik, hogy kongresszusi versenyvállalásukat 157 százalékra tel­jesítették és vállalják, hogy a Kongresszus ülésezésének ideje alatt terven felül 70 tonna szenét termelnek. Újabb 29 községből és varosból jelen­tik a pártszervezetek és a dolgozó pa­rasztok, hogy a Kongresszus tiszteletéra községükben új tszcs alakult- A Kon­gresszus ideje alatt eddig 26 község dolgozó parasztsága jelentette, hogy községük szövetkezeti községgé alakult, összesen eddig ISI helyről jelentették új tszcs megalakulását­A táviratok ismertetése után meg­kezdték a Kongresszus második napi­rendjének tárgyalását, amelynek címe:' „Az ötéves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság szocialista építése terén-“ A napirend előadójaként Gerő Ernő elvtárs állam miniszter, a Népgazdasági Tanács el­nöke, a Párt főtitkárhelyettese tartotta meg beszámolóját. GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Országunkban sikeresen rakjuk le a szocializmus alapjait, sikeresen építjük a szocialista népgazdaságot i. 5 ÉVES NÉPGAZDASÁGI TERVÜNK ELSŐ ÉVÉNEK EREDMÉNYEI ÉS HIÁNYOSSÁGAI A Magyar Dolgozók Pártjának H. Kongresszusa olyan időpontban ülésezik, amikor már módunkban áll részleteiben is kiértékelni 5 éves népgazdasági tervünk első évének eredményeit. Ha népgazdaságunk fejlc(dését egészében tekintjük, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az 5 éves tervidőszak első évében jó munkát végeztünk. Gyáriparunk — a helyi ipar nélkül — mintegy másfélszer gyorsabban fejlődött az előírtnál. Mint" ismeretes, gyáriparunk a me­netközben felemelt előirányzatot is 9.6 százalékkal túlteljesítette, s en­nek eredményeként egész tervkötelezett iparunk termelésének növekedése i'JSO* ben a hároméves terv utolsó évéhez, 19i9.hcz képest 35.1 szá- z*Uk volt. Olyan hatalmas növekedés ez, amely a legvérmosebb reményeket is túl­szárnyalta s amelyhez foghatót soha sem ismert semmiféle kapitalista ország. A szocialista iparosítás sztálini törvényének megfelelően nehézipa runk termelésének fejlődése mégha ladta a könnyűiparunkat. Nohézipa runk termelése az ötéves terv első évében .‘16.2 százalékkal emelkedett a megelőző évhez kéjtest, könnyű­iparunké pedig 34 százalékkal. Az egész ipar és ezen belül a gyáripar termelésének fejlődését i3 messze maga mögött hagyta gépiparunk, amelynek termelése egyetlen év alatt 12.3 százalék, kai ugrott előre, ami ugyancsak megfelel a szocia­lista iparosítás sztálini törvényének. Nehéz- és könnyűiparunk mellett komoly fejlődést mutat építőipa­runk,' melynek termelése az ötéves tervidőszak első évében, a megélőim évhez képest 116 százalékkal növe­kedett, s amely termelési tervét ke­reken 30 százalékkal teljesítette túl. Ötéves népgazdasági tervünk elő­írta, hogy a gyáriparban a munka termelékenységének öt év alatt 50 százalékkal kell növekednie. Isme­retes, hogy már az első évben gyár­iparunkban a termelékenység, - az egy teljesített munkaóra alatt ter­melt értékben mérve több, mint 20 százalékkal emelkedett. Nem ilyen kedvező a kép. ha azt vizsgáljuk, hogyan változott a termelés értéke száz forint kifizetett munkabérre vonatkozóan. Itt nem emelkedés van, hanem némi csökkenés: a ne­héz és könnyűiparban egy év alatt száz forint kifizetett bérre vonat­koztatva, a termelés értéke 2.6 szá­zalékkal, az építőiparban pedig 1.6 százalékkal csökkent. Másszóval, iparunkban a béralap gyorsab­ban növekedett, mint a terme!’ lés, amit nem lehet normálisnak tekinteni. Az önköltség csökkentését 5 éves népgazdasági t'crvünk 1950—54 óvok időszakára 25 százalékban irta elő. Ennek megfelelően az 5 éves terv el­ső évébeu. az ipari termelés önköltsé­gének, mintegy 5 százalékkal kellett volna csökkennio. Különféle számitá. sok azt mutatják, hogy ezt az önkölt­ségcsökkentést körülbelül elértük. AJapanyagtermelésünk elmaradt az egész ipar gyorsulásának üteme mögött Gj-áriparunknak és építőiparunknak egészében rendkívül gyorsütemü fej. lödé,se nem terelheti el figyelmünket azokról a hiányosságokról, amolyek a már említetteken kívül iparunk fejlő­désében megmutatkoznak. így, jólle_ hét 5 éves tervünk eredeti előirányza­tához képestj alapanyagiparunk tér. melésének fejlődése is meggyorsult, mégis alapanyag termelésünk, a vas-, acél, a hengereltacél és a széntermelés gyorsulásának üteme jelentősen elmaradt az egész ipar gyorsulásának üteme mögött. Hasonlóképpen: jóllehet már az 5 éves terv első évében több villamos, energiát termeltünk, núnt amennyit tervünk szerint termelni kellett volna, villamosenergia-termelésünk gyorsuld, sáriak üteme elmarad egész iparunk termelésének gyorsulási üteme mögött. A tapasztalat* bebizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szűk. ségünk, mint ezt magunk gondoltuk akkor, amikor 5 éves népgazdasági tervünket kidolgoztuk. Ha az iparunkban az 5 éves terv el. ső évében az igen komoly eredmények mellett megmutatkozó hiányosságok­ról szólunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kisipari szövetkezeti mozgalmunk 2 óv óta lényegileg egy_ helyben topog és helyi iparunk, tehát a túlnyomórészt helyi nyersanyagokat feldo'gozú és helyi szükségletek kielé­gítésére hivatott, a tanácsoknak alá. rendelt ipar is még gyermekcipőben jár. Pedig a kisiparosok között meg­van a hajlandóság a szövetkezésre és Mezőgazdaságunk részben a ked­vezőtlen időjárás miatt, -1950-ben nem fejlődött egyenletesen. így, míg kenyérgabonából 9.2 százalékkal ter­meltünk többet, mint 1949 ben, ad­dig takarmánygabonában és a ta­karmánynövényeknél általában, va. lamint az ipari növények jelentős részénél elmaradtunk. Az 1950. évre előírt tervhez viszonyítva különö­sen jelentős az elmaradás a kukori­cánál és cukorrépánál, mely termé­nyekből több termett ugyan, mint 1949 ben, de az ötéves terv első évé­re előírt feladatot csak 79, illetve 65 százalékra sikerült megvalósí­tani. A takarmánynövények gyenge terméshozama lassította, sőt rész­ben visszavetette állatállományunk fejlődését, amiben persze az elleti, ség aknamunkája is szerepet ját­szott. Sertésállományunk 1950 ok­tóberében nem sokkal volt nagyobb, mint &z előző év ugyanezen hónap­jában, tehénállományunk pedig mintegy 50.000-rel csökkent. Ugyan­ekkor jelentősen megnövekedett az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezeti csoportok állatállománya. Az állami gazdaságok állatállomá­nya (számos állatban kifejezve) 1950 folyamán 125 százalékkal emel­kedett s emelkedésében túlhaladta a tervelőirányzatot. Komoly lépést tettünk előre az öt. éves terv első évében mezőgazdasá­gunk gépesítése terén. Egy év alatt gépállomásaink és állami gaz­daságaink gépállománya 4400 trak­torral növekedett s ezenkívül az egyéb gépek szúrna mezőgazdasá­gunkban 1950 folyamán több, mint 50 százalékkal emelkedett. A Mi­nisztertanács ismert határozata nyo­mán az agrőtechnika nemcsak az állami gazdaságokban és termelő szövetkezetekben, hanem az egyéni­leg dolgozó parasztgazdaságokban is bizonyos javulást mutat. Egészében véve azonban mező­gazdaságunk fejlődését az 5 éves terv első évében nem te- kinthetjük kielégítőnek. Mezőgazdaságunk elmaradását nem is mutatják meg' eléggé világosan csak a termelési adatok. A mező gazdasági termékekből a falusi la­kosság jelenleg, a népi demokrácia idején összehasonlíthatatlanul na­gyobb hányadot fogyaszt el, mint amekkora hányadot elfogyasztott g kisiparosaink jelentékeny része látja már, hogy számára ez a lehetőség ar ra, hogy végleg beilleszkedjék a népi domokrácia gazdaságába, az épü’ő szo­cialista gazdaság rendjébe. Ami a he. lyi ipart’ illeti, itt a helyi tanácsok létrehozása, számos gazdasági tevé­kenység fokozatos átadása a helyi tanácsoknak és a helyi ipar igazgató^ ságának megteremtése kell, hogy jói lentös mértékben meggyorsítsák a fejlődést. . Közlekedésünk lépést tfudott tarta­ni népgazdaságunkkal s ' különösen gyáriparotoknak és épütkezjéseinknek az ötéves tervben előírtnál jóval gyor. sabb fejlődésével is. Vasutjaink 1950-ben kereken 70 százalékkal szállítottak több árut, mint a második világháborút meg előző utolsó esztendőben. Ha figyelembe vesszük, hogy a mást» dik világháborút megelőző időszak. ban a magyar vasút áruforgaingtak növekedése évente átlagosan 2—aBzá- zalék volt, ez világosan megmutatja egész népgazdaságunk erőteljes fej. lődését is, amely csakis a Bzocializ* must építő népi demokrácia rendjében vált lehetővé. A vasúti személyszálli tás .1950 folyamán még nagyobb mér tőkben emelkedett, mint az áruszál. lítás: 25.7 száza'ékkal, ami nemcsak gazdasági fejlődésünket mutatja meg, hanem egyben jelzi dolgozó népünk j életszínvonalának emelkedését is. nagytőkés, nagybirtokos hortliy- Magyarorszáeon. Nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy’ ma szétaprózott mezőgazdaságunk nemcsak keveset, de főként kevés árut termel, hogy mezőgazdaságunk árutermelése hallatlanul elmäi-adt iparunk árutermelése mögött. így 1930 ben gyáriparunk áru­termelése 33 százalékkal emel. kedett, mezőgazdaságunké pedig csak 4—3 százalékkal. A mezőgazdaság elmaradásénak legfőbb oka az. hogy iparunk már túlnyomó többségében szocialista nagyijjar, mezőgazdaságunk pedig még túlnyomórészt szétaprózott, kisárutermelő és kevés árut termelő gazdaság. Emellett, szerepet játszik az is, hogy egyéni parasztgazdasá­gaink fejlődésére nem mindig €or- dítoftunk elég gondot Ebből azonban nem &zt a követ, keztetést kell levonni, hogy meg kell lassítani országunk iparosítása, nak ütemét, hanem azt, hogy fo­koznunk kell az iparosítás ütemét, fokoznunk kell a mezőgazdaság gé. pesítését, fokoznunk keb a mezőgaz­daság műtrágyával, munkaeszkö. zökkel, szállítóeszközökkel való el. látását, s a fokozott iparosítás útján is meg kell teremtenünk a feltéte­leket ahhoz, hogy a mezőgazda­ságot fokozatosan nagyüzemit, sok- árut termelő, iparunk és la­kosságunk összes szükségleteit bőven kielégítő szocialista• gaz. dósággá szervezhessük át. A belső áruforgalom emelkedése Belső áruforgalmunk 1950 folyás mán nagymértékben megnőtt. Az állami nagykereskedelem forgalma (tehát az egész nagykereskedel­münké, mert- 1950 ben már nem volt nálunk magán-nagykereskedelem), egv év alatt 54.4 százalékkal emel­kedett, s az áruforgalmi tervet nagykereskedelmünk közel 7 száza­lékkal túlteljesítette a kiskeres, kedelem (tehát az állami, a szövet­kezeti és a magán kiskereskedelem együttvéve) 1950. évi forgalma 18.8 százalékkal haladta meg az 1949, évit. Az 1950-ben bekövetkezett fej’ődés *?Mlöénjeként jelentősen Rjegerő­Mezőgazdaságunk fejlődését az ötéves terv első évében nem tekinthetjük kielégítőnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom