Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-04-21 / 4. szám
www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2016. április 21. 13 Portré günk van egymásra, a közösségre. Ez a kezdeti 40‒50 fiatal „teleszülte a templomudvart”, kb. 150 gyermek született. Mi nem bíztattuk őket erre, de ha valaki hitre jut, másként kezd gondolkozni az élet dolgairól. A hívők nem mondanak olyasmit, hogy „erre a világra minek gyermeket szülni”! Ha öt jelzővel kellene jellemeznie a fasori gyülekezetet, mind mondana? Újak és lelki közösségi emberek. Akik elkezdtek közénk járni, mindjárt keresni kezdték, hol tudnak bekapcsolódni a munkába. Volt, aki gyerekfelügyeletet vállalt, a számítógépes a technikában segített, akinek autója volt, az az idősek szállításában közreműködött. Azt is kiemelném, hogy nagyon szolgálatkészek, ez egy szeretet- közösség, itt számon tartják egymást az emberek. A vasárnapi mise után mindenki marad még, beszélgetnek, foglalkoznak egymással a hívek, miközben a gyerekek kint szaladgálnak. Az áldozatkészség is nagyon fontos, mert ahhoz, hogy ez az egész konglomerátum működjék, sokak sokféle munkájára, áldozatára van szükség. Nagy feladat volt felépíteni ezt a kö zösséget? Nehéz volt ez a 19‒20 év, sokszor voltam nagyon fáradt. Ez a munka nem csak szervezés, kellett hozzá Isten áldása is. Valóban igaz, hogy ha bárány születik, az Úr legelőt is ad hozzá. Például nagyon kellett volna nekünk egy táborhely, a társlelkészem pedig talált egyet Leányfalun. Nem volt pénzünk, hogy megvegyük, de az önkormányzat nekünk adta használatra, 15 évre. De óvodánk is így lett. Hosszú idő után kaptuk meg a lehetőséget, hogy bérbe vegyünk egy ingatlant, nagyon örültünk neki addig, amíg rá nem jöttünk, hogy azt bizony erősen fel kell újítanunk. Pénz persze nem volt rá. Éppen akkor hunyt el Gardó Józsi bácsi kerékpáros, aki évekkel korábban végrendeletében ránk hagyta a lakását. Az azért kapott pénzből pedig megcsinálhattuk az óvodát. Isten mindig gondoskodik az övéiről. Miért ment nyugdíjba? Azt gondoltam, hogy 70 éves koromig maradok itt lelkész, úgy, hogy öt évvel ezelőtt átadtam az elnöklelkészséget, és átálltam a lelkigondozásra. De Isten mindig jelez az embernek, mindenkinek más nyelvezetben, más stílusban. Én pedig azt a „jelzést” kaptam, hogy menjek el korábban nyugdíjba. A későbbi helyettesemnek pont akkor jött a negyedik gyermeke, jól jött nekik a lelkészlakás is, hiszen én visszaköltöztem Fótra. Persze, nem a lakáskérdés volt a döntő, de jól mutatja, milyen szépen alakul az élet, ha a helyes úton járunk. Most, hogy nyugdíjban vagyok, évente 20 alkalommal tartok 3‒4 napos evangelizációkat a Kárpátmedencében, és azt érzem, hogy ez az én fő profilom. Emellett pedig a fiatalabb lelkészeket igyekszem segíteni. A Díszpolgári kitüntetést Vattamány Zsolt polgármester adta át Lelkészsége alatt kb. 150 gyermek született a fasori közösségben
