Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2016-04-21 / 4. szám

14 Erzsébetváros 2016. április 21. www.erzsebetvaros.hu I‍n‍t‍e‍r‍j‍ú‍ B‍e‍r‍e‍c‍z‍ ‍A‍n‍d‍r‍á‍s‍ ‍m‍e‍s‍e‍m‍o‍n‍d‍ó‍ ‍i‍s‍ ‍e‍l‍l‍á‍t‍o‍g‍a‍t‍o‍t‍t‍ ‍E‍r‍z‍s‍é‍b‍e‍t‍v‍á‍r‍o‍s‍b‍a‍.‍ ‍A‍ ‍K‍1‍1‍-‍b‍e‍n‍ ‍ ‍ m‍e‍s‍é‍l‍t‍ ‍é‍l‍e‍t‍é‍r‍ő‍l‍,‍ ‍a‍ ‍m‍a‍g‍y‍a‍r‍ ‍h‍a‍g‍y‍o‍m‍á‍n‍y‍o‍k‍r‍ó‍l‍ ‍é‍s‍ ‍k‍e‍d‍v‍e‍n‍c‍e‍i‍r‍ő‍l‍,‍ ‍a‍ ‍m‍e‍s‍é‍k‍r‍ő‍l‍.‍ ‍ B‍e‍r‍e‍c‍z‍ ‍A‍n‍d‍r‍á‍s‍ ‍m‍u‍n‍k‍á‍s‍s‍á‍g‍á‍t‍ ‍s‍z‍á‍m‍o‍s‍ ‍d‍í‍j‍j‍a‍l‍ ‍i‍s‍m‍e‍r‍t‍é‍k‍ ‍m‍á‍r‍ ‍e‍l‍,‍ ‍m‍e‍g‍k‍a‍p‍t‍a‍ ‍t‍ö‍b‍b‍e‍k‍ ‍ k‍ö‍z‍ö‍t‍t‍ ‍a‍ ‍N‍é‍p‍m‍ű‍v‍é‍s‍z‍e‍t‍ ‍I‍f‍j‍ú‍ ‍M‍e‍s‍t‍e‍r‍e‍ ‍d‍í‍j‍a‍t‍,‍ ‍a‍ ‍M‍a‍g‍y‍a‍r‍ ‍M‍ű‍v‍é‍s‍z‍e‍t‍é‍r‍t‍ ‍d‍í‍j‍a‍t‍,‍ ‍a‍ ‍M‍a‍g‍y‍a‍r‍ ‍ K‍ö‍z‍t‍á‍r‍s‍a‍s‍á‍g‍i‍ ‍A‍r‍a‍n‍y‍ ‍É‍r‍d‍e‍m‍k‍e‍r‍e‍s‍z‍t‍ ‍k‍i‍t‍ü‍n‍t‍e‍t‍é‍s‍t‍,‍ ‍a‍ ‍M‍a‍g‍y‍a‍r‍ ‍Ö‍r‍ö‍k‍s‍é‍g‍ ‍d‍í‍j‍a‍t‍,‍ ‍a‍ ‍P‍r‍í‍m‍a‍-‍,‍ ‍ v‍a‍l‍a‍m‍i‍n‍t‍ ‍a‍ ‍K‍o‍s‍s‍u‍t‍h‍-‍d‍í‍j‍a‍t‍ ‍i‍s‍.‍ ‍ B‍e‍r‍e‍c‍z‍ ‍A‍n‍d‍r‍á‍s‍:‍ ‍ M‍e‍s‍é‍k‍ ‍é‍g‍ ‍é‍s‍ ‍f‍ö‍l‍d‍ ‍k‍ö‍z‍ö‍t‍t‍ Berecz András beleszülettett a népi kultúrába, noha Bu ­dapesten látta meg a nap ­ világot. Édesapja Felvidék­ről való, édesanyja, Tanka Mária pedig a Nagykun­ságban született. Nagyapja, a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor volt. „Édesanyám sokat és szépeket énekelt, általában új stílusú, kun­hegyesi népdalokat, mert ott született. Apjától kapta örökbe, aki híres nagy kocsmás, dalos, tárogatós, citerás, táncos ember volt. Ha a kocsmából hazajött, lehetett éjfél, lehetett hajnal, azonnal ébresztőt rendelt el a gyerekeknek, és énekórát tartott” – mesélte Berecz András. A művészt már gyerek­ként elbűvölték a dalok, és a varázslat azóta is tart. „Eljártam táncházakba, de nem táncoltam, a zene, az ének jobban érdekelt. Így esett meg, hogy a Muzsikás együttes után már elfárad­tak a táncosok, és észrevet­ték, hogy én sok verssza­kot tudok, odajöttek, és kezdték nekem húzni. Így aztán hírem szaladt, míg egyszer az Ökrös együt­tes kért, lépjek fel velük. Így indult az egész.” Amíg a fellépések engedték, gyak­ran járt gyűjteni Erdélybe és a Felvidékre, hogy első kézből ismerkedhessen meg a vidék kultúrájá­val, a zenével, a mesékkel. Gyakran tréfás történetei­vel nemcsak szórakoztatni akar, hanem tanítani is. Korábban így fogalmazott: „A mese felkészít a halálra is, elhelyez ebben az ég és föld közötti, ebben az elbi­tangolt helyzetben. A mese egyetemes műfaj, ami mindent magában foglal, és az a szép benne, hogy névtelen szerzők sokasága rakta össze nagy idő alatt. Olyan, mint a cseppkőbar­lang: befelé építkezik. És mivel egymáson próbálta ki az emberiség, és nem a szer­kesztőségen és az eladott példányszámon mérték, csak az van benne, amit fontosnak tartott. Mérték­ből és arányból is tökéle­tes, mivel nagy dolgokat viszonylag rövid idő alatt mond el. És az is csodála­tos, hogy érthető módon teszi. Kísért a mai világban az a szellem, ha valaki okos, akkor, ha lehet, úgy beszél, hogy egyedül csak ő értse. A mese a nagy és nehéz dolgokat igyekszik egysze­rűen és mindenki számára érthetően átadni. Ezt a mai korban kimondani szinte provokáció.” (forrás: bereczandras.hu) B‍e‍r‍e‍c‍z‍ ‍A‍n‍d‍r‍á‍s‍:‍ ‍A‍ ‍m‍e‍s‍e‍ ‍e‍g‍y‍e‍t‍e‍m‍e‍s‍ ‍m‍ű‍f‍a‍j‍

Next

/
Oldalképek
Tartalom