Erzsébetváros, 2012 (21. évfolyam, 1-21. szám)
2012-11-15 / 19. szám
Erzsébetváros 2012. november 15. www.erzsebetvaros.hu 14 Portré Erzsébet királyné legendája ma is él: az Országos Széchényi Könyvtár online katalógusába beütve nevét, több mint 600 dokumentumot találunk. Filmek, könyvek tucatjai készültek róla, újabb és újabb tanulmányok foglalkoznak vele. Ha kicsit alaposabban vizsgáljuk alakját, egy rendkívül összetett, ellentmondásos személyiséget ismerhetünk meg. „A sajátságos nő” A VII. kerület nevében 1881 decemberében 38 aláíró polgár kezdeményezi, hogy a Főváros Törvényhatósági Közgyűlése Erzsébet királynéról nevezze el a kerületet. Levelükben így indokolnak: „Felséges Asszonyunk, forrón szeretett Királynénk, köztudomás szerint a magyar nemzet legsúlyosabb napjaiban fényesen igazolta azt, hogy ő nemcsak a nemzet uralkodójának felséges neje, hanem, hogy azon nemzetnek, mely őt az elnyomatás és szorongattatás napjaiban is csak szeretni tanulta, valódi szerető anyja, legmagasabb pártfogója, legkegyelmesebb védasszonya.” Ki tehát Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, otthon Lizy, később Sissi, aki élete utolsó évtizedeiben Hohenembs grófné álnéven utazgatott, akit mi magyarok ma is a kiegyezés egyik legfőbb előmozdítójaként, a nemzet barátjaként ismerünk? Nincs olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna róla, és alakja még ma is élénken foglalkoztat mindannyiunkat. Mi mással magyarázható, hogy nemrégiben megjelent egy kicsi lányoknak való, rózsaszín mesekönyv, amely így kezdődik: „Minden kislány arról álmodozik, hogy egyszer eljön érte a daliás herceg fehér lovon, s elrepíti a palotájába, ahol varázslatos, andalító muzsika várja, és meseszép habos ruhában siklik a báli forgatagban szerelme karján… Élt egyszer egy kislány, akinek valóra váltak az álmai. Sissi, a szabadságszerető, romantikus, gyönyörű leány egyik napról a másikra császárné és királyné lett, mintha csak egy tündérmese vált volna valóra! Álmodj Te is, kishercegnő, és kívánom, hogy minden álmod váljon valóra!” Van azonban néhány olyan dolog, amely árnyaltabb megvilágításba helyezi az öntörvényű királynét. Azt, hogy kedvelte a magyarokat, tudjuk, de arról kevesebben hallottunk, hogy nemzetünk iránti szeretete már házassága előtt megvolt, hiszen édesapja, Miksa herceg környezetében élt egy magyar, gróf Majláth János, aki 1853 őszétől 1854 tavaszáig, vagyis majdnem a Ferenc Józseffel való egybekelés pillanatáig, előadásokat tartott neki magyar történelemből. A magyarbarátságra Jókai, akivel Erzsébet levelezett is, ráerősít: „ Én magam is bizonyságot tehetek a mellett, hogy a királyné a mi körünkben sokkal jobban érzi magát, mint bárhol. Maga is nem egyszer mondotta, hogy csak a budai várban érzi magát jól, mert sehol sem járhat-kelhet oly szabadon, mint itt.” Egyik udvarhölgye, Fürstenberg grófnő pontosan jósolta meg, hogyan támad majd új életre a királyné: „Hogy milyen volt a valóságban, hogy mi volt rajta olyan vonzó és elbűvölő, ezt sem véső, sem ecset nem képes visszaidézni. A legendában él tovább, nem pedig a történelemben.” Életét ismerve talán hihetetlen, de igazi szerelmi házasság volt az övé Ferenc Józseffel. Amikor a kamaszlány Sissit édesanyja megkérdezte, hogy szereti-e a császárt, akkor állítólag a hercegnő így felelt: De hát elképzelhető, hogy valaki ne szerethessen egy ilyen férfit. … Mindent elkövetnék, hogy boldoggá tegyem a császárt. Csak azt nem tudom, vajon sikerül-e? Igen, szeretem a császárt, csak ne volna császár! Az esküvő után két héttel azonban már nem találta a helyét, keserűvé tette a bécsi udvar rideg szellemisége. A királyné, aki tizennégy éves kora óta verselt, így fogalmazott: „Börtönöm a Burg nekem! Ködbe bár vagy napsugárba – Leshettek már a sirályra! Hurrá! Vár a végtelen!” Krúdy Gyuláról is kevesen tudják, mennyire foglalkoztatta Erzsébet királyné. Újra és újra visszatért hozzá, hogy apró írásokban meséljen róla, mindig a csodálat hangján. Éppen ő az, aki „ sajátságos nő ”-nek nevezte. A 25 éves Krúdy így ír a királynéról: Erzsébet (1898): „ Csendes méla bánattal telik meg a lelkem, hogy elírom ezt a nevet. Olyan ez a bánat, mintha néha napban járnék az elhagyott ligeten halovány Mítosz és valóság Erzsébet királyné, alias Hohenembs grófné (1837–1898) „A legendában él tovább, nem pedig a történelemben.”
