Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 2. szám
Anno Egy elsüllyedt világ ködlovagja Tarján Vilmos NEVE MINDÖSSZE KÉT SZÓTAGBÓL ÁLLT, LEGALÁBBIS ÍGY ISMERTE MINDENKI, A VILI. MINDENKI, HISZEN NYOLCTÍZEZER EMBER ELEGENDŐ AHHOZ, HOGY AZT MONDHASSUK A VILI MINDENKIT ISMERT ÉS A VILIT IS ISMERTE MINDENKI. LEGALÁBBIS, AKI SZÁMÍTOTT VALAMIT A VÁROSBAN. SZÍNÉSZEK ÉS SZERKESZTŐK, PINCÉREK ÉS PÉNZEMBEREK, KONFLISKOCSISOK ÉS KÁRTYÁSOK, ALVILÁGIAK ÉS ARTISTÁK. PEST SZÍNE-JAVA. KÁVÉHÁZ NÉLKÜL NEM TUDOTT ÉLNI, S ADDIG ÜGYESKEDETT, AMÍG MEGSZEREZTE A NEW YORKOT A NYEHO AKKORIBAN BUDAPEST LEGFÉNYŰZŐBB TALÁLKAHELYE VOLT, S AKI NEM JÖTT EL IDE, AZ EGYSZERŰEN NEM IS LÉTEZETT. Bóka B. László írása A New York palotát egy amerikai biztosítótársaság építette fel 1894 őszén. A kávéház első bérlője, Steuer kinyitotta az ajtót és elégedetten pillantott végig a káprázatos berendezésen. A bejárati ajtó kulcsát egy oldalsó asztalra helyezte. Mire szemlekörútjá- ról visszaérkezett, hogy a kulcsot irodájába vigye, annak már csak hűlt helyét találta. Egy ifjú úr, bizonyos Molnár Ferenc és asztaltársasága a Dunába hajította, hogy a Nyeho éjjel-nappal nyitva tartson. Szinte az első pillanattól kezdve kialakult a kávéház irodalmi jellege, amelyet a gyakran váltakozó bérlők erősíteni igyekeznek. Az első világháborút követően a forgalom erősen megcsappant, az írók már nem csupán ide jártak. Ekkor, 1920-ban lépett színre Tarján Vilmos, aki már kamaszkorában elhatározta, hogy újságíró lesz és vigyázni fog a pesti éjszakák rendjére. Tarján 1881. március 21-én született Budapesten és kis kitérővel hírlapíró lett. Amikor elindult a fővárosban az első kabaré, rögvest beleszeretett és azonnal leszerződött a Bonbonniére-be színésznek, egy évvel később, 1909-ben pedig már konferált is. Sőt, önálló társulatot szervezett, hogy a műfajt vidéken is megismertesse. Társulatának tagja volt Kökény Ilona, Vörös Ily, Virág Jenő és a kezdő Somogyi Nusi. A kabaré varázslatos világa után az Est-lapok munkatársa lett. Bűnügyi riportjaival iskolát teremtett. A szarajevói gyilkosságról írt tudósítását az egész világsajtó átvette. Finom szaglásával, amelyet a rémes bűnügyek vér- és a front égett emberhússzaga edzett, azonnal megszimatolta a gazemberségeket. Végül Kun Béláról írt cikke miatt elbocsátották. Tarján ott állt munka nélkül. Elhatározta, kártyázni és nyerni fog, így szerez tőkét. „Kártyáztam, mint egy aranyásó, véres komolysággal, hogy pénzt csináljak” - írja. Tarján napokig izzadt a gyér világítású kártyaszobák átláthatatlan szivarfüstjében, a kifoszlott posztós asztalok mellett, egymás után gurítva le az abszintokat, az ánizsmaggal ízesített zöldes ürmöspálikát. És nyert. Félmilliót. Három társával, a dúsgazdag Magyar Miklóssal, Zoltán atyával, a valamikori főpénztárossal és Rónai Olgával, egy zombori vendéglős lányával, későbbi feleségével 1920-ban kibérelték a New Yorkot. Az egykori riporter újjáépíttette a kávéházat, majd az átalakítás után nagy csinnadrattával ismét megnyitotta. A bejárat kulcsait egy bohém társaság ismét a Dunába vetette, a New York szakadatlanul nyitva volt. A Nyehoból, alkalmazkodva a kor új szeleihez a vendéglátóipar amatőr művésze vendéglőt csinált. A helyiség alsó része, amelyet a pesti zsargon „mélyvíznek” nevezett, étterem lett. Ide 4 A bejárat kulcsait egy bohém társaság a Dunába vetette, a New York szakadatlanul nyitva volt. n jártak az előkelő vendégek, grófok, bárók, gyár- és bank- igazgatók, nagykereskedők. A földszinti részen, a bejárattól a mélyvízi lépcsőkig állt az újságírók, írók asztala. A napszakokhoz alkalmazkodva kialakult valamiféle íratlan „órarend”, kik, mikor „rendeltek” a törzsasztaloknál. Kora reggeltől jöttek a mozisok, az újságírók, a színészek és a hirdetésügynökök, délelőtt a nyugdíjas színészek fogyasztási kötelezettség nélkül, este érkeztek, mit érkeztek, vonultak be az előkelő hölgyek és urak, hajnalban szállingóztak a lumpok, a kártyások, a zenészek és az artisták. Az emberek könyveltek, verset, novellát, kupiét és sanzont írtak, könyvet árultak, párbajt készítettek elő, olvastak, légvárakat emeltek, titkos találkozókat bonyolítottak és füstöltek szakadatlanul. A pincérek megértőén, hitelbe szervírozták a kapucínert, az aszpirint, a „kutyanyelvet” vagyis az írószert és a „kis irodalmit”, egy apró tálat, amelyen sonka, szalámi, sajt csinosan tálalva hevert. A „kis irodalmi” csakis íróknak járt, csakis hitelbe. A főurak tudták, kinek mi dukál: Krúdy úrnak meleg sör, Bródy úrnak sötét tejes kávé, Szép úrnak lágy rántotta, Molnár úrnak francia konyak, Karinthy úrnak langyos kávé sok habbal.
