Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 12. szám
sport, a hagyomány- és környezetvédelmi, valamint a szociális és egészségügyi, továbbá a kulturális és nevelési jellegű szervezeteket. Az utóbbi kettő – az egészségügyi és a kulturális szervezetek – száma becslésem szerint a legnagyobb. A csoportosítás meglehetősen önkényes, de ezekbe talán minden szervezet besorolható. Az érdekvédelem és -képviselet mint funkció pedig valamilyen módon minden szervezet sajátja. A kerületben melyek azok a problémák, amelyekkel a legtöbb civil szervezet foglalkozik? Csak a saját benyomásaimra, szubjektív tapasztalataimra hagyatkozva azt mondhatom, hogy az egészségügy. Ennek számos olyan elágazása van, amely más gondokkal összefonódva csapódik le a mindennapjainkban. Ilyen például a környezetvédelemhez is kapcsolódóan a kerületünkben, különösen a nagy forgalmú útjainkon a magas porkoncentráció, amivel tudomásom szerint állami, közigazgatási szinten nem foglalkoznak, bár ismert kérdéskör. Rögtön itt kell megemlítenem a zaj problémáját. Emiatt különösen a késő éjszakáig nyitva tartó éttermek, mulatók kerültek az érdeklődés középpontjába. A helyi önkormányzat keresi a megoldást erre, de kétségtelen, hogy az érintettek kölcsönös engedménye jelenthet csak kiutat, mert a megélhetés és az adóbevételek miatt szükség van szórakozóhelyekre is. Köztudott, hogy az egészségügynek vannak szociális és köztisztasági vonatkozásai. Triviálisnak tűnik a példa, de sokatmondó, hogy a főváros legforgalmasabb csomópontján, a Blaha Lujza téri aluljáróban nincs nyilvános WC. Úgy is néz ki a környék! A civil szervezeteknek van-e valamiféle szervesen összefüggő jövőképe Erzsébetvárosról? Az Erzsébetvárosi Civil Szervezetek Szövetsége a közelmúltban két alkalommal is foglalkozott ezzel a témával. Röviden talán úgy foglalható össze, hogy a civil szervezeteknek és a helyi önkormányzatnak azonos a küldetése, nevezetesen ebben a közigazgatási egységen belül élők javára munkálkodni. Ebben a mi szerepünk az, hogy a megoldásra érett kérdésekre, gondokra és nehézségekre felhívjuk a figyelmet, ezek kezelésében közreműködünk a helyi önkormányzat megfelelő szerveivel. Az együttműködés legideálisabb módja az, ha az önkormányzati döntések előkészítésének folyamatában a megfelelő civil szervezetek intézményesen megfogalmazzák véleményüket. S van még egy nem kevésbé jelentős tennivalónk. A civil problémaérzékenység és segítőkészség, a közösség iránti elkötelezettség pozíciójából magunkat is nevelni és fegyelmezni. Szűkebb és tágabb környezetünk állapotáért, körülményeink gyakran nem szerencsés alakulásáért mindig rajtunk kívül álló tényezőket hibáztatni, következésképpen mindig másoktól várni a megoldást, nem más, mint önfelmentés. Ez egy alattvalói mentalitás. Röviden tehát egy együttműködő önkormányzat és önmagukért felelősséget érző, cselekvően közreműködő állampolgári magatartás a kulcsa egy sikeresebb Erzsébetvárosnak. 11 Civil szféra
