Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 9. szám
Nehezen és döcögve, a német színészek és az osztrák bürokrácia folytonos gáncsoskodásai közepette indalt áljára az önállá magyar színészei ügye. 77 olyan házat építeni, ahol végre nyugodtan és kedvére mulatozhatna a pesti ifjúság. Hacker úr fantáziát és persze üzletet látott a dologban, ezért megépítette a később róla elnevezett báltermet, németül: der Saal, ez fajzott később a magyarban szála-vá. A berendezést egészen pontosan ismerjük egy fennmaradt leltár alapján: a falak mellett 10 darab lószőrrel és vörös posztóval bevont kanapé; minden sarokban hasonló kisebbek; egy aranyozott antik szekrénykében, aranyozott talapzaton ütőóra; egy másik óra, amely harangjátékkal jelezte a múló időt; a falakon nyolc darab tükör; hat fali tükrös gyertyatartó; egy nagycsillár, két kisebb, négy egészen kis csillár; hat gyertyatartó, tizenhat aranyozott gyertyatartó. A földszinten kávéház, a kertben 15 kisebb-nagyobb szaletli, kuglipálya. Az elkészült bálterem, amelyre a derék ácsmester 3310 forintot áldozott, hamar behozta az árát, hiszen az egyik legnépszerűbb lett Pesten. Népszerűségéről még gróf Gvadányi József is megemlékezik, amikor így ír: Anno íIS „Kik a híd véginél mentek opticába, Kik pediglen Pestre’ Comoediába, Mások meg siettek Hakkernek bállyába...” A Hacker- ben télen-nyáron folyt a folytonos vigadalom, amelyhez természetesen hozzájárult kertjének kellemes berendezése is. Hacker úr nem hiába ölte pénzét a csinosításba, a látogatók és a bevétel szépen emelkedett. 1780-ban már csupán két komoly bálrendező hely vetélkedett egymással, a Hét Választófejedelem, amelyet Háuszler Sebestyén bérelt, és a Hacker. A helytartótanács e két hely között osztotta fel az értékes napokat oly módon, hogy álarcos bálokat a Hacker hétfőn, a Hét Választófejedelem szerdán tarthatott, később azonban mindketten megkaphatták mindkét napot, majd kis idő múltán már a vasár- és ünnepnapokat is. Ez idő tájt kezdett éledezni a nemzeti nyelv és kultúra igénye, egyelőre jelentős tömegbázis nélkül, csupán néhány felvilágosodott nemesember fejében. Hivatásos magyar színjátszás ekkor azonban még nem létezett, nem voltak olyan helyek sem, ahol játszani lehetett volna. (A Pesti Magyar Színházat, vagyis a Nemzeti Színház elődintézményét 1837. augusztus 22-én nyitották meg a mai Rákóczi út — Astoria sarkon, helyén ma az East-West Business Center áll.) Az első magyar színházi előadásra 1790. október 25-én került sor a Várszínházban. A Kelemen László által szervezett társulat Simái Kristóf „Igazházi egy kegyes jó atya” című ötfelvonásos „mulatságos játékát” adta. Nehezen és döcögve, a német színészek és az osztrák bürokrácia folytonos gáncsoskodásai közepette indult útjára az önálló magyar színészet ügye. Hat év múlva az első magyar társulat feloszlott és tizenhárom évet kellett várni addig, míg 1809-ben megjelent a színen egy újabb fantasztikus ember, fegyverneki-felsőpereci Vida László, aki már a Kelemen-féle társulatot is támogatta két később elveszett vitézi játékával. 1807—1809 között tagja volt Pest vármegye játékszíni bizottságának, amely a pesti társulat pártolását szervezte. Miután felesége és kisfia meghalt, elhagyta törteli birtokát és Pestre jött. 1809. szeptember Katona József a színház mellett Déryné Széppataki Rózába is beleszeretett A Károly körút a 1800-as években
