Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 9. szám
16 Anno Déryné Széppataki Róza ésKántorné Engelhardt Anna a kor két legünnepeltebb színésznője 1-jén átvette a magyar színészet feletti ügyeletet báró Wesselényi Miklóstól és ismervén a viszonyokat, első dolga volt annak utánanézni, hol vethetné meg lábát a második magyar társulat, hiszen a színjátékosoknak még mindig nem volt állandó otthona. Mint az egyik legnépszerűbb helyre talált rá a Hacker-szálára, amelynek rögvest kibérelte első emeleti dísztermét és saját költségén színházzá alakíttatta. Színpadot, páholyokat, karzatot építettek és itt, a mai Károly körúton álló egykori házban 1809. február 24-én megtartották az első pesti magyar színielőadást. Birtoka jövedelméből a mindig szegénységgel küszködő színészek ruhatárát és kelléktárát korszerűvé tette, fizetésüket az elérhető legmagasabbra emelte. Akadt persze, aki szegényesnek látta a hevenyészett színházat: „Ahelnek szűke, a föstetlen lágy faülések, a nyomorult faoszlopok, s galériák, a piciny játékhel bennem csak az elszomorodást ébresztették föl.” - írta 1809-ben Horvát István. Vida László gesztusa akkor értékelhető igazán, ha tudjuk, hogy a Hacker-szála bérbevétele és átalakítása előtti néhány évben birtokainak kifejezetten rossz volt a termése, tehát az átalakításhoz szükséges összeget, közel 10 ezer forintot, kölcsönként vette fel birtokára. Egy napon ebbe a színházba jelentkezett felvételre a jászberényi patikusné tizenöt éves szikár, sápadt lánykája, bizonyos Schenbach Rozália, vagy ahogyan a nemzet megismerte, Déryné Széppataki Róza, később pedig Kántorné Engelhardt Anna is, az első magyar Gertrudis. Itt látott először színházi előadást egy fiatal jogász, bizonyos Katona József is. Katona persze nem csupán a színházat látta, de Rózát is, azonnal beleszeretett Dérynébe, bár mindhiába ostromolta. A művelt jogász összebarátkozott a társulattal és bár szerelme viszonzatlan maradt, Katona univerzális színházi jolly jokernek bizonyult: ha kellett játszott, igaz Békessi néven, ha szükséges volt, darabokat írt, sőt fordított is. Ezen a színpadon adták elő élete első darabját, a Jolánthát is. Vida László, a művelt mecénás is itt ismerte meg második feleségét, Bárány Katica segédszínésznőt, akivel egymásba szerettek és hamarosan kisfiúk született. A műsort 1808-1810 között újabb négy darabbal gazdagította, közülük Az első hajós című énekesjáték nyomtatásban is megjelent (Pest, 1809). Vida két év A kelnek szűke, a föstetlen lágy faülések, a nyomorult faoszlopok, s galériák, a piciny játékhel bennem csak az elszomorodást ébresztették föl. ”- írta 1809-ben Húrvát István, 77 múlva, 1811. augusztus 15-én lemondott az inten- dánsságról, mert pénzügyi viszonyai már nem voltak annyira fényesek, a felszerelést a társulatnak ajándékozta, maga pedig feleségével és kisfiával visszavonult törteli birtokára. Déryné írja Vidáról: „igen előzékeny, nemeskeblű ember volt, aki minden embert megjutalmazni óhajtott.” 1811 után birtokán gazdálkodott, de továbbra is mecénása maradt a magyar színészetnek. Tevékenységéért Kazinczy Ferenc és Szemere Pál üdvözölte versben. A magyar társulat 1812 februárjáig működött a Hacker-szálában. Miután a német színtársulat új épületet kapott, ők a Rondellába költöztek át. Hogy mi történt a híres Károly körúti szálával? Nem sokkal később lebontották, és helyén 1850 körül a Jakabffy család emelt U alakú, kétemeletes bérházat. Az időközben ugyancsak kétemeletesre bővített Hacker-ház azonban még száz évig kitartott. 1966—67 fordulóján rombolták le, hogy aztán diplomatalakásokkal teli modern ház magasodjék a helyén.
