Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 8. szám

Fűzfán innen és túl A KOSÁRFONÁS NAGY SZAKÉRTŐJE CSOMBÓJÓZSEF. EZ ÉRTHETŐ, HA HOZZÁ­TESSZÜK, HOGY ÉDESAPJA IS EZT A SZAK­MÁT MŰVELTE KÁPOLNÁSNYÉKEN. FIA NYOLCÉVES KORÁBAN FONT EGY KISKO­SARAT, MELYRE VEVŐ IS AKADT NYOMBAN. KÉT FORINTOT KAPOTT ÉRTE. ÉDESAPJA MEGFELEZTE A PÉNZT FIÁVAL, AKI AZ EGY FORINTÉRT KÉT GOMBÓC FAGYLALTOT VEHETETT. MINDEZ 1958-BAN TÖRTÉNT. Buda Katalin írása E rzsébetvárosban a kosárfonó műhelyt Hege­dűs Pál és felesége alapította 1953-ban, a Péterfy utca 19. számú épület alagsorában, a paplankészítő műhely mellett. Hegedűs Pál halála után Csombó József folytatta a mesterséget. Fia, aki édesapja műhelyében nőtt fel, Dunakeszin a szak­munkásképző intézetben tanulta a mesterséget. 1967- ben fejezte be a kétéves képzést, melyről szakmunkás­bizonyítványt kapott. Pár évvel később itt tanult Mráz Margit is, akit Csombó József 1971-ben feleségül vett - a szerelem és a szakmaszeretet egy életre összekap­csolta őket. Ok lettek az utolsó szakképzett kosárfo­nók. Ma már csak tanfolyamon lehet „belekóstolni” a kosárfonás titkaiba. Az 1970-es években igen nagy érdeklődés mutatko­zott a fonott termékek iránt. Csombó József és fele­sége paravánokat, nádbútorokat, főként kerti bútoro­kat készített, ekkor ennek volt reneszánsza. A bútor alapanyagát, a nádat Távol-Keletről importálják még ma is. Az 1970-es években vagonszámra jött az anyag, a készáru pedig Hollandiában, Németországban és Svájcban kötött ki. Férje és ő is a Kosárfonó Háziipari Szövetkezetben kezdett dolgozni. Majd a szövetkezet Ők lellek az utolsó szakképzett kosár­fonók. Ma már csak tanfolyamon lehel „belekóstolni99 a kosárfonás titkaiba. 77 Csengery utcai központjába kerültek, ahol továbbfej­lesztették szakmai ismereteiket. Nem mindennapi feladatot kaptak a ’70-es években: egy trópusi ország vasúti szerelvényének ülésháttámláit fonták nádból. Csombó Józsefné szakterülete a nádazás, gyékényezés. A régi parasztszékeken és koloniálszékeken gyékényfonást alkalmaznak. A tonett- és ónémet székek nádfonással készülnek, mint ahogy kedvencünk, a hin­taszék is. Keretre kerül a tonett mintázata, amely olyan, mint a kézimunka. Tű helyett nádazó árra (ez is tűszerű), ollóra, kalapácsra, valamint szegélyekhez leveregető vas­eszközre van szükség. Különböző méretű nádat használ, melyeknek szélessége 1,75—2,75 mm lehet. Csombó Józsefné a következő kedves emlékét idézi fel. Egyszer egy idős házaspár rekamiéját nádazta. Majd 10 évvel később ugyancsak rekamiéjavításra

Next

/
Oldalképek
Tartalom