Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 8. szám

Fűzfán innen és túl

A KOSÁRFONÁS NAGY SZAKÉRTŐJE CSOMBÓJÓZSEF. EZ ÉRTHETŐ, HA HOZZÁTESSZÜK, HOGY ÉDESAPJA IS EZT A SZAKMÁT MŰVELTE KÁPOLNÁSNYÉKEN. FIA NYOLCÉVES KORÁBAN FONT EGY KISKOSARAT, MELYRE VEVŐ IS AKADT NYOMBAN.

KÉT FORINTOT KAPOTT ÉRTE. ÉDESAPJA MEGFELEZTE A PÉNZT FIÁVAL, AKI AZ EGY FORINTÉRT KÉT GOMBÓC FAGYLALTOT VEHETETT. MINDEZ 1958-BAN TÖRTÉNT.

Buda Katalin írása

E

rzsébetvárosban a kosárfonó műhelyt Hegedűs Pál és felesége alapította 1953-ban, a Péterfy utca 19. számú épület alagsorában, a paplankészítő műhely mellett. Hegedűs Pál halála után Csombó József folytatta a mesterséget. Fia, aki édesapja műhelyében nőtt fel, Dunakeszin a szakmunkásképző intézetben tanulta a mesterséget. 1967- ben fejezte be a kétéves képzést, melyről szakmunkásbizonyítványt kapott. Pár évvel később itt tanult Mráz Margit is, akit Csombó József 1971-ben feleségül vett - a szerelem és a szakmaszeretet egy életre összekapcsolta őket. Ok lettek az utolsó szakképzett kosárfonók. Ma már csak tanfolyamon lehet „belekóstolni” a kosárfonás titkaiba.

Az 1970-es években igen nagy érdeklődés mutatkozott a fonott termékek iránt. Csombó József és felesége paravánokat, nádbútorokat, főként kerti bútorokat készített, ekkor ennek volt reneszánsza. A bútor alapanyagát, a nádat Távol-Keletről importálják még ma is. Az 1970-es években vagonszámra jött az anyag, a készáru pedig Hollandiában, Németországban és Svájcban kötött ki. Férje és ő is a Kosárfonó Háziipari Szövetkezetben kezdett dolgozni. Majd a szövetkezet

Ők lellek az utolsó szakképzett kosárfonók. Ma már csak tanfolyamon lehel „belekóstolni99 a kosárfonás titkaiba. 77

Csengery utcai központjába kerültek, ahol továbbfejlesztették szakmai ismereteiket.

Nem mindennapi feladatot kaptak a ’70-es években: egy trópusi ország vasúti szerelvényének ülésháttámláit fonták nádból. Csombó Józsefné szakterülete a nádazás, gyékényezés. A régi parasztszékeken és koloniálszékeken gyékényfonást alkalmaznak. A tonett- és ónémet székek nádfonással készülnek, mint ahogy kedvencünk, a hintaszék is. Keretre kerül a tonett mintázata, amely olyan, mint a kézimunka. Tű helyett nádazó árra (ez is tűszerű), ollóra, kalapácsra, valamint szegélyekhez leveregető vaseszközre van szükség. Különböző méretű nádat használ, melyeknek szélessége 1,75—2,75 mm lehet.

Csombó Józsefné a következő kedves emlékét idézi fel. Egyszer egy idős házaspár rekamiéját nádazta. Majd 10 évvel később ugyancsak rekamiéjavításra