Erzsébetváros, 2009 (18. évfolyam, 2-18. szám)

2009-09-23 / 13. szám

A Dohány utcai zsinagóga története

Feszi Frigyes terve a Dohány utcai zsinagógához Forrás: arch.eptort.bme.hu

I

A zsinagóga építését a Helytartótanács még 1853. október 10-én kelt 15 402 számú rendeletével engedélyezte, de csak 1854. július 30-án láttak neki, hogy elbontsák a telken álló épületet

A zsinagóga építésére, ma divatos kifejezéssel, meghívásos pályázatot írtak ki, amelyre Hild Józsefet és Feszi Frigyest (Gerster Károly- lyal és Kauser Józseffel együtt) hívták meg. Ludwig Förster bécsi építészt kicsit később, vélhetően Boskovitz József Löb hitközségi elnök kérte fel. A tervezés folyamatát és a megfelelő terv kiválasztását végig éles feszültségek, heves véleménykülönbségek kísérték. Hild klasszicista stílusú kupolás templom képét vetette tervpapírra, Feszi és társai romantikus, mór díszítésű templomot álmodtak. A Helytartótanácshoz beadott építési engedélyhez Hild József tervét csatolták, ő készítette az első költségvetést, majd 1854. május 14-én ő mutatta be az átdolgozott terveket is, amelyet el is fogadtak, ám egy váratlan fordulattal négy nap múlva, május 18-án mégis Förster kapta a megbízást. Förster ellen még tiltakozó memorandum is született, amely Hildet védelmezi. A kifogások között szerepelt, hogy Förster nem Pesten lakik, nincs helyismerete és azt is szemére vetették, hogy az akkor újdonságnak

számító öntöttvas szerkezeteket akar alkalmazni. A szikár igazsághoz hozzátartozik, hogy Feszi- terve valóban eredetibb elgondolás volt, mint a Förster ma látható gyönyörű, de szikár épülete. Ellenpróbaként természetesen a Fesziféle tervek is megnézhetőek.

Az építés közben Förster késett a határidőkkel, sok volt a többletköltség is, annyira megromlott a viszonya a hitközséggel, hogy a templom belsőépítészeti munkáit Feszi Frigyes fejezte be. A zsinagóga végül 1859. szeptember 6-án reggel 9 órakor nyílt meg. A pesti zsidó kereskedők aznap zárva voltak, hatalmas sokaság érkezett az avatásra és a következő napokban is jöttek, csak jöttek az emberek templomnézőbe. Az avatás az egész fővárost megmozgató társadalmi esemény volt. Most, 150 esztendővel az avatás után, hajszálra ugyanazon a napon ünnepélyes külsőségek közepette avatták újra a Dohány utcai zsinagógát. A szervezők elővették a 150 évvel ezelőtti avatás forgatókönyvét és hajszálra mindent ugyanúgy csináltak ma is.

A Dohány utcai zsinagóga felépítése komoly anyagi terhet jelentett a korabeli, alig húszezer lelket számláló pesti zsidó közösségnek. A költségek fedezése érdekében követték a zsinagógákban addig is folytatott gyakorlatot: az imaszékek eladását. Az épülő zsinagógában 1492 férfi és 1472 női ülőhelyet helyeztek el; ezeket első-, másod- és harmadosztályú ülőhelyekként lehetett megvásárolni húsz évre, vagy - jóval drágábban - örökös ülésként Az első vásárló az építőbizottság és egyben a Pesti Izraelita Hitközség elnöke, Boskovits József Löb nagykereskedő volt Háromszáz forintot fizetett a székért, ez akkoriban hozzávetőlegesen egy városi tanácsnok negyedévi fizetésének felelt meg. A székek komoly ingatlanbefektetésnek számítottak, adták-vették, s előfordult, hogy zálogjogot is bejegyeztethettek rájuk. Számos hagyatéki perben találkozhatunk Dohány utcai imaszékkel ingatlantulajdonként.

Tudta-e Ön:

Ludwig Förster magyarországi alkotásai:- Dohány utcai zsinagóga 1859- Miskolci zsinagóga 1861-1863- Soproni evangélikus templom tornya 1861-1864

125 éves a Keleti pályaudvar

(Folytatás az előző lapszámból)

A pályaudvar súlyos sérüléseket szenvedett a II. világháborúban. A helyreállítás során a csarnok sérült szerkezeteit provizórikusán javították meg, és az 1950-60-as évek tatarozási munkálatai is csak az állagmegóvást biztosították. 1965- ben ugyan új órát helyeztek a homlokzatra, a főbejárat feletti párkány szobrait azonban eltávolították. Az 1970-es évek elejére kiépített Metró-csatlakozás alapvetően megváltoztatta az épület belső terét. A főhomlokzat előtt az utca szintje alá süllyesztett előtérből lépcsők vezetnek a vonatfogadó csarnokba, a pénztárak az aluljáró szintre kerültek, a csarnoki vágányokat hátrébb helyezték.

Az 1990-es évek közepén határozta el a MÁV a csarnok szerkezeti elemeinek felületi felújítását. A munkákat 1996. január 3-án egy váratlan vonórúdszakadás és az azt követő anyagvizsgálatok az eredeti terv szerinti menettől eltérítették: a szakemberek a tetőszerkezet cseréjét határozták el. Emellett felújították a belső homlokzatot, a Baross téri végfalat és a hatvani üvegfalat, restaurálták a kő fülkeszobrokat, a pilon tetején elhelyezett szoborcsoport pedig eloxált alumíniumból újraöntve került visz- sza a helyére.

2003-ban az állítólag a Kerepesi úti temetőt és a Kiscelli Múzeum lerakatát is megjárt, majd nyomuk vesztett allegorikus szobrok is a helyükre kerültek, ha nem is

eredeti mivoltukban. A megszemélyesített termelési ágak, Ipar, Kereskedelem, Földművelés és a Bányászat újjászületett a szerencsére fellelt eredeti öntőformákban.

2002-től az indulási, majd az érkezési csarnok födém- és tető- felújítására került sor. 2006-tól megkezdődött a belső rekonstrukció, mely magában foglalta a Lotz Károly festette nyolc és a Than

Mór keze munkáját dicsérő egy freskó restaurálását. A Lotz- teremnek is nevezett épülettömb az ország második legnagyobb freskókkal díszített helyisége. A Lotz-terem felújítása a Keleti-pályaudvar rekonstrukciójának keretében 479 millió forintból valósult meg az eredetileg tervezett 540 millió forint költséggel szemben. A Lotz-teremben található kilenc freskó közül nyolcat Lotz Károly festőművész készített „Háború és béke”, ,A bányászat”, ,A kohászat”, „Kereskedelem”, ,A hídépítés”, ,A posta”, „A földművelés”, „A jólét” címmel. Egy freskót, „A vasút allegóriája” címűt (képünkön középen) Than Mór festőművész alkotta.