Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)

2003-10-28 / 20. szám

A legmagasabb kikiáltási áron kelt el Munkácsy képe 22 HFIYTÖRTÉNET 2003/20. szám Festményárverés a Royalban A Kieselbach Galéria és Aukciósház idén a gyönyörűen újjáépített Erzsébet körúti Corinthia Grand Hotel Royal ele­gánsan berendezett bál­termében október 4-én rendezte meg az őszi festmény árverését. A legmagasabb kikiáltási áron, harmincöt millió forinton indult Mun­kácsy Mihály: Pihenő hölgy című szalonképe. A művész az 1880-as években festette. Több­ször cserélt gazdát, majd 1920-ban az Emst Múze­um XIII. és XIV. aukció­ján Nyugvó nő címmel szerepelt. Utoljára 1984- ben a BÁV 65. aukcióján adták el. Az olajfest­ményre nem licitáltak, a kikiáltási áron kelt el. Az árverésen szerepel­tek az Erzsébetvárosban élt alkotó művészek is. Karlovszky Bertalan (1858-1938) festőiskolái tanár Női portré című olajfestményére licitál­hattak a művészet kedve­lői. Karlovszky kitűnő portré festő volt, többek között 1911-ben a Ferenc József által alapított 5000 koronás díját egy férfi arcképével nyerte el. A művész a Vilma ki­rálynő út (mai Városlige­ti fasor) 25. szám alatti épületben lakott. Kmetty János (1889- 1975) festőművésznek „A nagybányai főtéren” akvarell képe, egy szép csendélete, és Őszi táj cí­mű finom tónusú olaj- festménye szerepelt. Az olajképet az 1910-es években festette, a Dem­binszky utca 36. szám alatti házban lakott és al­kotott. Scheiber Hugónak (1873-1950), az Erzsébet­város híres festőjének min­den aukción szerepelnek a képei. Az őszi árverésen tíz festményére lehetett li­citálni. Önarcképe mellett tájképek, portré mellett az éjszaka mulató figurái is szerepeltek. Kalapács alá kerültek A Dizőz, a Tán­cosnő, a Bárban és az Ut­cai Karnevál című vegyes technikával festett képei. Ezeket a képeit fokozottan játékos, színes festésmód jellemzi. A fonnák leredu- kálásával a futurista stílusú képek festéséhez jutott el és ezeknek az egyéni meg­látásé mestere volt. A mű­vész festményei, rajzai népszerűek az aukciókon, mind gazdára találnak. Scheiber Hugó a Kertész utca 21. szám alatti házban élt. A ház falán emléktábla őrzi az emlékét. Parlamenti látogatás A nagy érdeklődésre tekintettel 2003. november 7-én (péntek) 10 órakor és 11.30 órakor Filló Pál országgyűlési képviselő szeretettel várja az érdeklődőket parlamenti látogatására. Kérjük előzetes jelzésüket, részvételi szándékukról, személyesen az Erzsébet krt. 40-42-ben vagy telefonon a 342-7531 -es, illetve a 321 -0637-es telefon­számon hétfőtől-csütörtökig 11 és 17 óra között. Egyedülállók és családok jelentkezését várjuk! Erzsébetváros 1956. október-november Az 1956-os forradalom helyszíne elsősorban a fő­város volt, itt zajlottak eseményei, harcai. Első­sorban a Vili. -IX. kerület­ben voltak összecsapások, de az Erzsébetváros is ki­vette ezekből a részét. M ár az első napokban megszólaltak a fegy­verek a kerület utcáin, a Körúton, Rákóczi úton nyomuló szovjet tankokra benzines palackokat, kézi­gránátokat hajigáltak a fia­tal felkelők, a Baross tér 19. szám alatt pedig a Corvin köz után Budapest legna­gyobb fegyveres csoportja verődött össze Október 24- én hajnalban még csak 60- 70-nek volt közülük fegy­vere, de legalább 400 fegy­vertelen szimpatizáns tar­tott velük. Szoros kapcso­latban álltak nemcsak a többi felkelő csoporttal, de a Budapesti Rendőrfő­kapitánysággal, sőt az író­szövetséggel is. Parancsnokuk Nickels­burg László műszerész volt. 1944-ben édesanyja és három testvére elpusz­tult a deportálásban, ő pin­cér édesapjával megmene­kült. Egyik legismertebb vezetője volt a fegyveres forradalmároknak, még no­vember 4-én sajtótájékoz­tatót tartott nyugati újság­íróknak. Több mint 5 év vizsgálati fogság után 1961. augusztus 26-án akasztották fel. Más fegyveres csoportok is harcoltak a szabadságért Erzsébetváros utcáin. Garai utcai garázsban volt a pa­rancsnoksága egy mintegy 2oo fos egységnek, a Csengery utca 7. szám alat­ti akkori Tanácsházát a Steiner csoport szállta meg. Parancsnokuk egy később Nyugatra menekült szállí­tómunkás volt, öccsét -aki szaktársa és volt és mellette harcolt - 1958. augusztus 5- én végezték ki. A november 4-i szovjet támadás után még napokig folyt az ellenállás a kerület­ben. Szétvert alakulatok maradványai is harcoltak Erzsébetváros utcáin. Royal (akkor Vörös Csillag Szállóban), a Continentál Szállóban és a Klauzál té­ren sokáig tartotta magát egy-egy nemzetőr egység. Ekkor esett el a fiatal költő Géretz Attila a Klauzál té­ren, ahol ma emléktábla hirdeti emlékét. November 5-ig az Atheneum nyomdában ké­szült az Igazság című új­ság, fejléce szerint „a forra­dalmi ifjúság és honvédség lapja”. Sokan az ellenállók közül a Péterffy Sándor ut­cai kórház alagsorába me­nekültek, ahol röpcédulá­kat és az Elünk című ille­gális lapot is kinyomtatták, de november 18-án az új karhatalom benyomult a kórházba és 189 letartózta­tást hajtott végre. Jelentős áldozatokat ho­zott a kerület. Elpusztult a Royal Szálló és a Vörös Csillag Filmszínház, meg­rongálódott a frissen resta­urált Hungária Kávéház, leégett a Divatcsarnok, a mai Otthon Aruház, nagy kárt szenvedtek a körúti üz­letek. Harcokban 236 la­kóház és 26 középület sé­rült meg, 3 épület rommá vált. 870 lakás megsérült, 116 teljesen elpusztult a „Zsukov-féle lakáslevá­lasztások” során. Összesen 152 millió forintra rúgott az amúgy is rossz lakáshely- zetü kerület épületkára! Ennél fájdalmasabb azonban a lakosok százai­nak, köztük lelkes fiatalok­nak, a halála és a többi ke­rülethez képest is magas disszidálási szám. Erzsébetváros kivette ré­szét a főváros és a nemzet történelméből! Róbert Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom