Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2003-07-30 / 14. szám
2003/14. szám ÖNKORMÁNYZAT 3 Díszpolgárunktól búcsúzunk Elhunyt Janikovszky Éva H urnáid György polgár- mesterrel eredetileg a június 20-ai testületi ülés egyik határozatáról, így a Pro Űrbe díj adományozásának javaslatáról szerettünk volna beszélgetni. Szomorú apropója lett azonban a beszélgetésnek, hiszen a testület egyhangú, 21 igenes szavazatával jelölt Janikovszky Éva július 14-én, hosszantartó betegség után elhunyt - Mély megrendüléssel értesültem Janikovszky Éva haláláról - mondta Hunvald György polgármester. - Talán szabad úgy fogalmaznom, hogy ő volt az, akit mindannyian - ismerősök és ismeretlenek - barátunkként szerettünk, tiszteltünk. írásaiban megfogalmazta azokat a kimondatlan gondolatokat, melyek mindannyiunkban ott szunnyadnak, volt bátorsága felhívni a figyelmet annak a generációnak lelki tuséira, akikből felépül a jövő. És ebben az esetben nem egy generációról beszélünk, hanem generációk soráról, megszülető, felnövő és önmagát megvalósító generációkról. Janikovszky Éva, míg egészsége engedte, itt élt közöttünk, erzsébetvárosi lakosként élte azokat a hétköznapokat, melyeket tni is élünk, és ugyanúgy mint müveiben, megtalálta a nehézségek, a belvárosi lét vidám oldalát. A belőle áradó őszinte, tiszta humor erejével vívta mindannyiunk harcát a hétköznapokkal, ismerősként, csillogó őszinte mosollyal, köszöntötte a felé bólintó fejeket, soha nem kért csak adott. Örök ajándékként nyújtotta át számunkra azt az energiát, melyből szomszédaiként, barátaiként, olvasóközönségeként, ismeretlen ismerőseiként erőt meríthetünk. Munkássága, magán és köz elé tárt élete, gondolati szabadsága és tisztasága, az általa megfogalmazott üzenetek megmásíthatatlan igazsága már 2000-ben arra késztetett minket, hogy példaként állítsuk magunk és kerületünk lakói elé. Ekkor döntött úgy a képviselő testület, hogy Janikovszky Évát a kerület díszpolgárává választjuk. Most, alig 3 héttel a halála előtt, a képviselő-testület egyhangú döntése volt, hogy őt terjesszük fel a Pro Űrbe Budapest Díj várományosai közé. Nagyon szomorú aktualitása ennek a beszélgetésnek, hogy időközben már nem személyesen nyújthatjuk át tiszteletünknek és megbecsülésünknek ezt az apró jelét Janikovszky Éva sokkal többet adott számunkra, mint amit mi valaha is vissza tudtunk adni neki. Úgy gondolom, hogy a gyász pillanatai után elsősorban az lesz a feladatunk, hogy nagyságának megfelelő emléket állítsunk számára Erzsébetvárosban. Janikovszky Éva 2000-ben, a díszpolgári avató ünnepségen Hunvald György Június 20-án Janikovszky Évát javasolta a kerület Búcsúzunk, de nem feledünk D öbbenettel meredtem a monitorra, olvasva a rövid hírt: meghalt Janikovszky Éva. Az első pillanat megrendült csendje után megérkezik szívembe a mélységes gyász érzete, olyan, amit közeli hozzátartozónk elvesztése okoz, megérkezik az ellenkezés - nem, ez nem lehet igaz! -, megérkezik a fájdalom, hogy elvesztettem valakit és valamit, ami valójában nem is volt az enyém. Nincs előttem jövő, csak az emlékek. Azok az emlékek, melyek végigkísérték gyermekkoromat, azok a könyvek, melyekből gyermekként megtanulhattam, hogy milyen leszek, ha felnőtt leszek, hogy miért látják másként a világot 160 cm felett az emberek, és miért érzékelik másként a valóságot a gyermekek. Emlék az az ölelés, amit díszpolgárrá avatása után nekem ajándékozott azért a mondatomért, hogy ha be lehetne keretezni egy kézfogást az övé nálam a nappali szoba díszhelyén tündökölne. Az egész rajongásom akkor kezdődött, amikor estimese gyanánt felolvasták nekem a „ha én felnőtt volnék” című könyvet, és rá kellett jönnöm, van olyan felnőtt a földön, aki megérti gyermeki lelkem legnagyobb problémáit. Ennek eredményeként pár év múlva salátává olvastam az ösz- szes számomra elérhető könyvet, melyet Janikovszky Éva neve fémjelzett. És rajtam kívül száz és százezrek nőttek fel ugyanezeken a sorokon, tisztaságot, őszinteséget, becsületet tanulva, és velem együtt, száz és százezren adjuk tovább gyermekeinknek Janikovszky Éva műveit. Köszönjük Éva, hogy nekünk „égig ért a fű”, hogy megtudtuk, „kire ütött ez a gyerek”, hogy bátran indultunk az óvodába, mondva: „én már óvodás vagyok”, és köszönjük, hogy felnőttként is utánunk jöttél, igazgatni sorainkat. Velünk mindig történik valami... de ami most történt, az nem volt benne egyetlen könyvedben sem, igazán nem is tudom, hogy hogyan tudnám megfogalmazni azt, hogy fáj... Janikovszky Éva halálával, július 14-én véget ért egy korszak, és búcsúznunk kell. Búcsúzunk, de nem feledünk, hiszen amíg könyvespolcaink rejtekében nem porosodnak a könyvei, amíg gyermekek százezrei nevetik köny- nyesre magukat, amíg vannak „érthetetlen felnőttdolgok” és gyermekcsínyek, addig nem feledhetjük el, amit Janikovszky Éva tanított nekünk. Sári Judit A kép viselő-testület nyári szünet előtti utolsó testületi ülésén döntöttek a Pro Űrbe Budapest, a Budapestért és a Budapestiek Egyenlőségéért Díjakra való felterjesztésekről. A döntés értelmében Janikovszky Éva írónőt 21 Egyhangú döntés a Pro Űrbe Budapest Díjra igen szavazattal, egyhangúan javasolta a testület a Pro Űrbe Budapest Díjra való felterjesztésre. A másik jelölt, Kacwinszky Barbara felterjesztését 7 igen, 6 nem, 8 tartózkodás mellett a testület elvetette. A Budapestért Díjra a képviselőtestület 20 igen, 1 nem, 0 tartózkodással Antal Imrét javasolta. A Budapestiek Egyenlőségéért Díjra két jelölés érkezett, Fodor Lászlóm jelölését a testület 17 igen, 0 nem, 3 tartózkodás mellett elfogadta, míg a másik jelölt Lendvay Emőné felterjesztését 14 igen 0 nem 7 tartózkodás mellett elvetették. A Pro Űrbe Budapest Díj adományozásával kapcsolatban a fővárosi rendelet nem rendelkezik arról, hogy post humus adomá- nyozható-e. A gyakorlat szerint a kerület átküldi a felterjesztést, melynek közgyűlés elé terjesztéséről egy ideiglenes bizottság dönt. A fővárosi közgyűlés szeptemberi ülésén dönt arról, hogy a javasolt várományosok közül, kiket választ ki az idei év díjazottjainak.
