Erzsébetváros, 2000 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2000-04-14 / 5. szám

2000/5. szám KÖZBIZTONSÁG 7 DACKORSZAK ÉS KÍVÁNCSISÁG Csellengő fiatalok A kamaszkorral nem min­denki tud egyformán meg­birkózni. Ilyenkor a társak szava mindennél előbbre való, s a dac jut főszerep­hez. A gyerekek ezzel szemben könnyen elcsá­bíthatok, őszinték, naivak és nyitottak a világra. Nem véletlen, hogy mindkét korosztály rendszeresen munkát ad a rendőrség­nek. Az ifjúságvédelemmel foglalkozók életében van­nak kritikus időszakok. Ilyen a bizonyítvány osztá­sok ideje és a nyári szünet. Andelné H. Rozália fo- törzszászlóst és Balatoni Tünde hadnagyot ilyenkor kevesebbet látja a család­ja. Ha gyermekkorú tűnik el, az mindig kiemelt ügy, vagyis addig mennek, míg meg nem találják. Ilyen­kor nincs türelmi idő, hát­ha előkerül. A gyerekek ugyanis könnyen befolyá­solhatók, irányíthatók, mi­vel nincs veszélyérzetük, kontroljuk. A fiatalkorúak képesek döntéseket hozni, ám rájuk a drog dealerek és a homoszexuálisok je­lentenek veszélyforrást. Az ifjúságvédelmisek ál­landó kapcsolatban állnak a gyámhivatalokkal, hisz van, hogy a kis szökevény már szerepel a nyilvántar­tásukban, s akkor rögtön választ kapnak tette okára. Tapasztalatuk szerint leg­inkább bevásárlóközpont­okban, játéktermekben bukkannak fel. Ezek pedig a bűn melegágyai. Az előbbi a nagy tömeg miatt alkalmas a lopásokra, míg az utóbbiban fogják be a bandák a kicsiket, s kény­szerítik lopásra, gépkocsi feltörésre őket. Lebukás esetén ugyanis a gyere­kek nem büntethetők. A szökött gyerekek 80 szá­zaléka hátrányos helyze­tű veszélyeztetett, aki rendszeresen tűnik el, míg 20 százalékot csak a kíváncsiság késztet arra, hogy meglépjen, aztán az elsőt, soha többet nem követi második. A Zsarusirató 21 rendőrgyilkosság történetét idézi fel 1958 januáijától 2000-ig. Vala­mennyi kriminális tényfeltáró riport napjain­kig ível: azon túl, hogy dokumentumok és a túlélők beszámolói alapján hiteles képet ad a gyilkosságokról. Miért kellett meghalnia Böjti Imrének, Bor Jenőnek, Popovics Sándornak, Gyulai Károiynak, Bukszár Ti­bornak, Máté Andrásnak és a többieknek? Miért kel­lett sokuk halálának valós körülményeit titokban tarta­ni? Milyen emberek voltak, s milyen hibát követtek el a hősi halottak, akik alulmaradtak a bűnözőkkel való összecsapás során? Kegyelettel őrzi-e az utókor az emléküket? Hogyan élnek özvegyeik, árváik? Kik voltak a gyilkosaik, s mi történt velük? A szerző felidézi a nyomozások történetét, megszólal­tatja az elítélt, vagy a börtönből már szabadult gyilko­sok némelyikét is. Mindeközben a közbiztonság, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás számos olyan problémáját érintik a riportok szereplői, amelyek mindmáig foglalkoztatják és megosztják a közvéle­ményt. (A könyv megrendelhető postai levelezőlapon. Cím: 1035 Szentendrei út 32. Ara: 1500 Ft.) Ellopták egy vendég mo­bil telefonját a Westend City Scampi éttermében. A nő megkérte az egyik alkalmazottat, hogy hívja fel a számát, hátha lebu­kik az ügyes kezű zsebes. Nagyot néztek, amikor a pénztárgép mellett „meg­szólalt” egy méretes po­hár. Hamarjában találtak szemtanút is, aki látta, hogy a nő mögött ólálko­dott két kölyök. A sze­mélyleírás alapján azöTi melegében sikerült el­kapni a kiértesített zsa­ruknak az enyveskezű fi­atalokat. Állították, hogy románok, s hogy nincse­nek irataik. Később, a yardon ruhájuk rejtekhe­lyéről előhalászták a passzusokat, végül beval­lották tettüket. Kivárásra mentek. Ha a tulajdonos távozott volna, elveszik a készüléket. A fiúk el­mondták, hogy a kisebbik szülei tudta nélkül jött Magyarországra, mert Romániában egy férfi azt mondta neki, hogy itt au­tómosással jól lehet ke­resni. A rendőrség előtt máig ismeretlen alak ve­réssel fenyegetve, arra kényszerítette őket, hogy piacokon, forgalmas áru­házakban lopjanak. A tol­vajpalánták hazaszállítá­sa folyamatban van. Alkohol, autóvezetés, tömegkatasztrófa. Ittasan vezetni? Zöld Béla, gé­pész üzem­mérnök- Az embernek saját magával kell tisztázni. Ha iszom ak­kor nem veze­tek, ha vezetni akarok, akkor nem iszom. Semmilyen körülmények között nem ülnék be olyan autóba, amelyet ittas ember vezet. Ezzel együtt tehát, ha megiszom egy korty sört, már biztos, hogy nem én fogok vezetni. Kilenc embernek az élete nem függhet attól, hogy valaki iszik-e! Balogh Ist­ván, festő­mázoló- Egyértelmű, hogy 'nem ülök be ittas vezető mellé egy autóba, és ha iszom akkor nem vezetek. Sokszor előfordult már, hogy jöttem a gyerekekkel, és alig­áiig tudtam visszafogni őket a száguldozó autó előtt. Az ittas vezetést mindenféleképpen el­ítélem, de azokat az autóveze­tőket is, akik józanon is figyel­metlenek. Orosz Kitty, tanuló- Ültem már autóban, amivel majdnem elütöt­tünk egy lo­vast. Csak ak­kor senki nem volt részeg. De nálunk az isko­la előtt is elütött már egyszer egy lányt egy autó, és nekem is átment már a lábujjamon egy kocsi. Azt nem tudom, hogy it­tasak voltak e a vezetők, csak azt, hogy ilyen állapotban semmiképpen sem szabadna vezetni. Albert Ist­vánná, nyug­díjas- Nem szabad­na beleülni olyan kocsiba, ahol ittas em­ber vezet, de főleg annak az embernek kelle­ne elgondolkodni azon, hogy megteheti e. Ilyenkor azoknak az embereknek is van felelős­sége, akik megengedik, hogy ilyen állapotba beleüljön az au­tóba és elhajtson. Borzalmas mekkora tragédiákat okoznak a felelőtlen autóvezetők. TlelesfontolvcMjo k

Next

/
Oldalképek
Tartalom