Erzsébetváros, 2000 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2000-04-14 / 5. szám
2000/5. szám KÖZBIZTONSÁG 7 DACKORSZAK ÉS KÍVÁNCSISÁG Csellengő fiatalok A kamaszkorral nem mindenki tud egyformán megbirkózni. Ilyenkor a társak szava mindennél előbbre való, s a dac jut főszerephez. A gyerekek ezzel szemben könnyen elcsábíthatok, őszinték, naivak és nyitottak a világra. Nem véletlen, hogy mindkét korosztály rendszeresen munkát ad a rendőrségnek. Az ifjúságvédelemmel foglalkozók életében vannak kritikus időszakok. Ilyen a bizonyítvány osztások ideje és a nyári szünet. Andelné H. Rozália fo- törzszászlóst és Balatoni Tünde hadnagyot ilyenkor kevesebbet látja a családja. Ha gyermekkorú tűnik el, az mindig kiemelt ügy, vagyis addig mennek, míg meg nem találják. Ilyenkor nincs türelmi idő, hátha előkerül. A gyerekek ugyanis könnyen befolyásolhatók, irányíthatók, mivel nincs veszélyérzetük, kontroljuk. A fiatalkorúak képesek döntéseket hozni, ám rájuk a drog dealerek és a homoszexuálisok jelentenek veszélyforrást. Az ifjúságvédelmisek állandó kapcsolatban állnak a gyámhivatalokkal, hisz van, hogy a kis szökevény már szerepel a nyilvántartásukban, s akkor rögtön választ kapnak tette okára. Tapasztalatuk szerint leginkább bevásárlóközpontokban, játéktermekben bukkannak fel. Ezek pedig a bűn melegágyai. Az előbbi a nagy tömeg miatt alkalmas a lopásokra, míg az utóbbiban fogják be a bandák a kicsiket, s kényszerítik lopásra, gépkocsi feltörésre őket. Lebukás esetén ugyanis a gyerekek nem büntethetők. A szökött gyerekek 80 százaléka hátrányos helyzetű veszélyeztetett, aki rendszeresen tűnik el, míg 20 százalékot csak a kíváncsiság késztet arra, hogy meglépjen, aztán az elsőt, soha többet nem követi második. A Zsarusirató 21 rendőrgyilkosság történetét idézi fel 1958 januáijától 2000-ig. Valamennyi kriminális tényfeltáró riport napjainkig ível: azon túl, hogy dokumentumok és a túlélők beszámolói alapján hiteles képet ad a gyilkosságokról. Miért kellett meghalnia Böjti Imrének, Bor Jenőnek, Popovics Sándornak, Gyulai Károiynak, Bukszár Tibornak, Máté Andrásnak és a többieknek? Miért kellett sokuk halálának valós körülményeit titokban tartani? Milyen emberek voltak, s milyen hibát követtek el a hősi halottak, akik alulmaradtak a bűnözőkkel való összecsapás során? Kegyelettel őrzi-e az utókor az emléküket? Hogyan élnek özvegyeik, árváik? Kik voltak a gyilkosaik, s mi történt velük? A szerző felidézi a nyomozások történetét, megszólaltatja az elítélt, vagy a börtönből már szabadult gyilkosok némelyikét is. Mindeközben a közbiztonság, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás számos olyan problémáját érintik a riportok szereplői, amelyek mindmáig foglalkoztatják és megosztják a közvéleményt. (A könyv megrendelhető postai levelezőlapon. Cím: 1035 Szentendrei út 32. Ara: 1500 Ft.) Ellopták egy vendég mobil telefonját a Westend City Scampi éttermében. A nő megkérte az egyik alkalmazottat, hogy hívja fel a számát, hátha lebukik az ügyes kezű zsebes. Nagyot néztek, amikor a pénztárgép mellett „megszólalt” egy méretes pohár. Hamarjában találtak szemtanút is, aki látta, hogy a nő mögött ólálkodott két kölyök. A személyleírás alapján azöTi melegében sikerült elkapni a kiértesített zsaruknak az enyveskezű fiatalokat. Állították, hogy románok, s hogy nincsenek irataik. Később, a yardon ruhájuk rejtekhelyéről előhalászták a passzusokat, végül bevallották tettüket. Kivárásra mentek. Ha a tulajdonos távozott volna, elveszik a készüléket. A fiúk elmondták, hogy a kisebbik szülei tudta nélkül jött Magyarországra, mert Romániában egy férfi azt mondta neki, hogy itt autómosással jól lehet keresni. A rendőrség előtt máig ismeretlen alak veréssel fenyegetve, arra kényszerítette őket, hogy piacokon, forgalmas áruházakban lopjanak. A tolvajpalánták hazaszállítása folyamatban van. Alkohol, autóvezetés, tömegkatasztrófa. Ittasan vezetni? Zöld Béla, gépész üzemmérnök- Az embernek saját magával kell tisztázni. Ha iszom akkor nem vezetek, ha vezetni akarok, akkor nem iszom. Semmilyen körülmények között nem ülnék be olyan autóba, amelyet ittas ember vezet. Ezzel együtt tehát, ha megiszom egy korty sört, már biztos, hogy nem én fogok vezetni. Kilenc embernek az élete nem függhet attól, hogy valaki iszik-e! Balogh István, festőmázoló- Egyértelmű, hogy 'nem ülök be ittas vezető mellé egy autóba, és ha iszom akkor nem vezetek. Sokszor előfordult már, hogy jöttem a gyerekekkel, és aligáiig tudtam visszafogni őket a száguldozó autó előtt. Az ittas vezetést mindenféleképpen elítélem, de azokat az autóvezetőket is, akik józanon is figyelmetlenek. Orosz Kitty, tanuló- Ültem már autóban, amivel majdnem elütöttünk egy lovast. Csak akkor senki nem volt részeg. De nálunk az iskola előtt is elütött már egyszer egy lányt egy autó, és nekem is átment már a lábujjamon egy kocsi. Azt nem tudom, hogy ittasak voltak e a vezetők, csak azt, hogy ilyen állapotban semmiképpen sem szabadna vezetni. Albert Istvánná, nyugdíjas- Nem szabadna beleülni olyan kocsiba, ahol ittas ember vezet, de főleg annak az embernek kellene elgondolkodni azon, hogy megteheti e. Ilyenkor azoknak az embereknek is van felelőssége, akik megengedik, hogy ilyen állapotba beleüljön az autóba és elhajtson. Borzalmas mekkora tragédiákat okoznak a felelőtlen autóvezetők. TlelesfontolvcMjo k
