Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-11-18 / 15. szám
10 ERZSÉBETVÁROSI EMBEREK 1998/15 szám RÉGI MESTERSÉGEK Az utolsó mohikán A százegyedik... Az élet játéka úgy hozta, hogy az Erzsébetvárosban született, és itt felnőtt Kardos Tibor is édesapja nyomdokaiba lépvén műanyagfeldolgozásra és játékkészítésre adta a fejét. Bár tizenhét évesen szerszámkészítőként lépett ki az iskola kapuján, az akkoriban kínált alacsony órabérért azonban nem Az emberek szívéhez a gyomrán át vezet az út... Szívesen is járnak a Dózsa György-Sajó utca sarkán lévő Aréna Vendéglőbe, hiszen az itteni séfek mindenféle egyszerűt, de mégis különlegeset „főztek ki” az étlap összeállításakor a vendégnek. Hazai és kontinentális (kínai, szerb, görög, stb.) ínycsiklandozó falatokat egyaránt kínálnak. Mint például az étterem egyik specialitását, az Arena Steaket, magyarán a pácolt marhabélszínt érmekre vágják, baconnal burkolják, s kevés olajon steaksütőben megsütve vörösboros-fokhagymás aszalt szilvaraguval, valamint a megszokotthoz képest formájában és állagában is más burgonyakrokettel körítve tálalják. Csemegének számít a Kánéin ment el dolgozni. Inkább apjához szegődött, s közben annak társától kitanulta a, játékcsinálás” csínját-bínját. Az ötletek pedig jöttek maguktól, s bár manapság már nehéz újat hozni a szakmában, azért mindig kitalál a „riválisokhoz” hasonló, de mégis valamiben mást, eredetit. posztás paszuly is, mely fiistölthússal, fustöltkol- básszal, káposztával gazdagított, „sóletesre” elkészített bableves. Szintén unikumként említendő a Libatöpörtyü lila hagymával, vagy a nyalánkságok közül a Forró aszaltszilva vaníliafagyival, fahéjjal, na és a somlóival töltött, fahéjas vanília és csokoládémártással „nyakon” öntött Aréna palacsinta. A nemzetközi étkekből is íme némi ízelítő: görögA Jósika utcában lévő nagykereskedésében cirka százféle saját terméket kínál más szakmabeliek portékái mellett, s legnagyobb bánatára kínai árut is kénytelen kirakni polcaira. Amióta ők bekerülhettek a piacra, és elárasztották olcsón adott termékeikkel, mondhatni „padlóra küldték” vele a hazai gyártókat. Kardos Tibor nehéz időket él „utolsó mohikánokként” megmaradt kollégáival. Neki is nagy gondot okoz évről-évre a talponma- radás, már néha csak a december tartja benne a lelket. Ez a csúcsidőszak ugyanis, ilyenkor egymásnak adják a vevők a kilincset. saláta, saslik (pácolt bélszínt, pulykamellkockákat, baconszalonnát, paradicsomot, gombát, hagymát kevés olajban megsütik, friss salátákból, zöldségekből összeállított hideg rokfortos, joghurtos mártással leöntött kevert salátával kerül a tányérrá), mogyorós csirke, édes-savanyú csirketálatok, királyrák (iosKétéves csöppség volt az 1900-as századforduló idején, egy év múlva: 102 évesen 2000-ben megérheti az újabb század, egyiittal ezredfordulót is. Hihetetlen... - csúszik ki akaratlanul is szánkon. Miként az is, ahhoz képest, hogy Kiszely Jánosáé Zsuzsa néni október 29-én ünnepelte 101. születésnapját, szinte tükörsima arcát látva hetvennek se gondolná az ember. Szarvasról került Budapestre, akkoriban már idősebbik, fogtechnikus lányával és családjával élt. Erzsébetvárosba, egy Damjanich utcai második emeleti lakásba mintegy negyven éve költöztek át. Napjai többnyire főzéssel, takarítással teltek, emellett rengeteget olvasott, no meg a házban lelt barátnőivel szívesen járt ki a Ligetbe is. Aktív életet élt egészen 100 éves koráig, ám azóta tiszteletes jön hozzá, akinek mindig megörül, i- lyenkor együtt imádkoznak, énekelnek. Az utóbbi időben látása megromlott, ezért az addig elmaradhatatlan Nők Lapját sem tudja már első betűtől az utolsóig elolvasni. A tévét sem igen látja, így a rádiót szokta hallgatni. De elszórakoztatja magát egyedül a fotelban is, hol Petőfi, Arany János verseit mondogatja, időnként énekelget, hol lányainak, vejé- nek, s az őt minden héten meglátogató unokáinak mesél a régi időkről... Az élet nem habostorta, talán ezért hajlandó mostanában már mindent csakis cukrosán megenni. Lánya mesélte, hogy múltkor próbaképpen a krump- lipürébe is cukrot tett. Úgy megette, pedig nem szereti... Nagyon szereti viszont az egész család, nem csoda, hogy amikor arra a kérdésre, árulja el, mi a hosszú é- let titka, kapásból azt válaszolta: „Sok törődést kapok... ton sütve, fokhagymás-kakukk füves fűszervajjal), csevap. nem megy sehová, már vasárnaponként az evangélikus templomba se. A Szöveg: Lendvay Piroska Fotók: Galambos Anita Fenséges falatok
