Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-04-16 / 5. szám
1998/5. szám T 9 ERZSÉBETVÁROSI EMBEREK ^ Túlélés, Valahol^ a Wesselényi utcában A csemegében, ahová a túlélés ösztöne hajtott be, megakad a szemem a felvágottas pulton. A kiszolgáló fiatal és csinos. A lehető legkisebb kalandban gondolkodom, 15 deka tepertőt kérek. Először 21-et mutat a mérleg. Jó lesz? - kérdi'a lány unottan, mosoly sehol. - Tizenöt! Csak ennyit kérek Öntől - mondom sértődötten és rigorózusan. Ez már ingerlő behatárolás, valamire való ember lánya felveszi a kesztyűt. Ó kesztyűdén kacsóval lelapátol a tepertőből - találomra, most 19 dekánál állapodik meg a mutató. Jó? - kérdi megint. Tőlem kérdezi, pedig magától is tudnia kellene. Ennyire bizonyára nem buta, nyilván azt kérdezi némi csúsztatással, kötök-e vele kompromisszumot. Tizenöt, mondom dacosan, végül is, akár így, akár úgy, egyszer élünk. Lapátol: 17 deka. Jó lesz? - Ezt kérdezi, körülbelül annyi ideig tart, mint még egyet lapátolni. Válasz helyett csak legyintek, rendkívül beszédes: ez lefokozás, fizetéscsökkentés, prémiumelvonás, kirúgás, vénítő szerrel való leszprézés és minden. Ó rám se hederít. A túlélők diadalmas sóhajával csomagolja a tepertőt. K. Pesövé Ofszi Nótázik, nevettet is A vidékre esküszik Még gyerekként dalra fakadt, és a szomszéd azt gondolva, a rádióból szól a nóta, gyorsan elkezdte keresni az adót, vajon hol adják azt, hogy felhango- síthassa. Pásztorka Sándor akkor még nem tulajdonított különösebben nagy jelentőséget ennek, hiszen az életében igazándiból a katonaság után vált hangsúlyossá az éneklés. A Wesselényi utcai fiatalembernek a sikerek láttán jött az ötlet, kellene valamit kezdenie ezzel az adottságával. Ezért nevezett be az 1984-es 2. Nyílik a rózsa népdalversenyre is, s bár nem sikerült a döntőbe jutnia, egyáltalán nem keseredett el. Inkább ORI-vizsgás utazónagykövete lett a magyar nóta, illetve müdaléneklésnek, és körbehaknizta az egész országot. S mint mondja nem csak nagy repertoárjának köszönhetően szerettette meg magát a közönséggel, hanem viccei jóvoltából - mintegy ezer tréfát tud betéve - is. Időközben tényleg majdnem minden helyen előfordult, vagy személyesen, vagy a boltokban árusított 2-3 kazettája révén. A mai napig is a vidékre esküszik, imád a kis falukban fellépni, szerinte itt nem olyan szürkék az emberek, mint a fővárosban. Gyalog, biciklivel, csónakkal járják a világot Páratlan páros Az 57 éves Tóth Mihály és egy „tízessel” fiatalabb felesége, Kiss Emőke erzsébetvárosiak ugyan, de már tizenöt éve, hogy az igazi otthonuk a természet. Vándorolnak... Először természetesen Magyarországgal kezdték, az ilyen-olyan gyalogos teljesítménytúrákkal, például az 56 km- es mátrabércivel, vagy a 100 km-es „Kinizsivel”. De kipróbálták a Balaton- átúszást is, no és leeveztek a Dunán is Németországból Mohácsig. Miután ,.kinőtték” a hazát áttértek Európára. Egy kis „Tiroii-Alpoki” mászkálásra, Franciaországban meg a Loire-on lapátoltak Orleans és az Atlanti-óceán közti szakaszon. Párizsban pedig éppenséggel azt találták ki, hogy biciklivel térnek haza. Legutóbbi, tavaly nyári nagy „tettük”: kisoroszi nyaralójuktól kiindulva Ausztrián keresztül Németországba, pontosabban Passauba gyalogoltak fejenként 30 kg-os zsákkal hátukon, ám mintegy 550 km-t hagyva a hátuk mögött. Hogy az idén hova készülnek? Május 21-én startolnak célirányosan a cirka 1500 km-re fekvő Rotterdamba - szintén gyalogosan. Mellyel szeretnének példát mutatni a VII. kerület lakóinak, ezért ezt a túrájukat Erzsébetvárosnak ajánlják fel. Bővülő egészségügyi szolgáltatások Sok kicsi sokra megy A Peterdy utcai Gondozási Központ és Nyugdíjasházban nemrég az orvosi szoba hordozható EKG-géppel, gyógy- masszázshoz szükséges ágy- gyal bővült. A könyvtár most már az ismeretterjesztő előadások, pszichológiai-jo- gi-mentálhigiénés-életveze- tési tanácsadások „tára”, valamint gerontológiai központ is. A hatodik emeleti iroda pedig nem több funkciót kapott, hanem kapva-kaptak a lehetőségen: egyszerűen nagyszerű teletükrös, TV- video-hifi berendezéssel felszerelt testkultúraszalon lett. Erősítőgépekkel, szoláriummal, kozmetika, fodrászat, pedikűr szolgáltatással, a- mely csípő-, és gerinctomára alkalmas hellyel, mi több még a betegápolásos gyógyászati segédeszközök raktározására is „szolgál”. Sok kicsi sokra megy - foglalhatnánk össze. Hiszen Varga Klára vezető szerint is az apró, másoknak talán lényegtelen változtatással hihetetlen változásokat lehetett, illetve lehet - hiszen a „szoktatás” időszakát élik - az itt lakó, és ide járó kedves „kisöregekben” előidézni. Igenis rácáfolva: a korral nem feltétlenül jár a magány, a testi és szellemi leépülés... *
