Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-06-13 / 8. szám
1997/8. szám HELYTÖRTÉNET 11 Legendát iskoláink Hernád utcai centenárium Elemi és polgári iskolák, nőnevelő intézetek, ipariskolák tucatjai tárták ki kapuikat az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején a fővárosban, és sok-sok addig vidéki patinás intézményben szoigoskodó tanárt hívtak meg Budapestre, igazgatni az intézményt vagy „egyszerűen” csak tanítani az akkori ifjúságot. Pesten találjuk ekkor Teleki Blankát, kiben a korabeli feljegyzések szerint e- gyesült szigor és kedvesség. Beniczky Hermin azon munkálkodik, hogy nyíljanak meg a polgári (kenyérkereső!) foglalkozás és az „önálló hitvallás” lehetőségei - az „elnyomott nők” előtt is. Ranol- der János püspök iskolát alapít - „hogy magyar nyelvű oskola legyen” - s egyre több gyerek látogatja az ingyenes oktatást nyújtó intézményt, ahol rövidesen tanítóképző is kezd működni. Ez idő tájt igazgatja a budapesti állami tanítóképző intézetet Kiss Áron, a hazai neveléstörténetírás egyik úttörője... Pezseg a föváros. Az 1800-as években a mai Hernád utcában elszórt épületek álltak apró konyhakertekkel övezve, így a mai 3. szám helyén is, ahol száztíz évvel ezelőtt az akkor szokásos gyorsasággal felépült egy iskola. 1887-et írtak ekkor. Működését elemiként kezdte, majd ide költözött a Damjanich János nevét viselő polgári, és nem kevesebb, mint átlagosan kilencszáz fos tanulói létszámával az ország egyik legnagyobb polgári iskolájává nőtte ki magát. Nívós intézményként jegyezték, jeles személyiségek, iparosok, művészek, sportolók kerültek ki a Hernád utcai padsorokból. A négyemeletes épület szertáraival, világos termeivel, nagy tornatermével korszerűnek számított még századunkban is; s számít napjainkban is. A sport a műveltségtől-is- kolázottságtól függetlenül tán mindenkit lenyűgöz, éppen ezért hadd említsünk meg néhány kiválóságot e témakörben. Horváth István tanár úr irányította a híres VII. kerületi tornászcsapat szakosztályát, Steiner Rezső tanár úr volt a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke. Az iskola diákja volt Pataki Ferenc, a Mel- boumi olimpiai bajnok, és a későbbi dr. Csik Ferenc, a Los Angelesi Olimpia úszó aranyérmese. Sportban a maiak sem, a diákok sem maradnak el a nagy elődöktől, törekvésük, kitartásuk eredményeként az idén egymást követően immár nyolcadik alkalommal nyerték el a „kerület legjobban sportoló iskolája” címet. Két esztendővel ezelőtt testnevelés-néptánc tagozat indult az iskolában, s bízvást öregbíteni fogják az intézmény hímevét. A Kishemád néptáncegyüttes sok kellemes percet szerzett már a közönségnek szerte a fővárosban, de országos fesztiválokon is; nagy elismerést vívtak ki maguknak és az iskolának Erdélyben. A zenei élet egyébként itt nem újkeletű, a Hernád utcai iskolában megfordult Kodály Zoltán, Vásárhelyi Zoltán, Bárdos Lajos, Garay József, Balázs Árpád. Balázs Árpád írta az iskola indulóját. A kívül-belül felújított Hernád utcai általános iskolába ma ötszáz diák jár, s aki jó - legalább 4-es - átlagot ér el tanulmányi eredményeiben, annak automatikus továbbtanulási lehetősége nyílik a szomszédos Hajnik Károly Közgazdasági Szak- középiskolában és Gimnáziumban. A Madách Gimnázium első leányosztálya A II. világháborút követően az egyházi iskolák államosítása, illetve megszüntetése tette szükségessé a leányosztályok megindítását a fiúgimnáziumokban. Mindez 1951-ben történt, amikor a Villányi úti Szent Margit Leánygimnázium három osztályából egyet a Madách Gimnázium fogadott be. Erre az eseményre dr. Dulácskáné dr. Szederjei Ilona építészmérnök, akkori diák emlékezik. Egy évvel az érettségi előtt helyezték el a k leányosztályt a Madách m Gimnázumban. Az iskola A.- igazgatója dr Fényi András i és tanári kara mindent megtett azért, hogy a váldr. Fényi András tozással járó megrázkódtatást csökkentse. A leányosztály a II. emeletre került, a tízperces szünetekben tanár felügyelt rájuk. Ilona úgy emlékszik erre az időre vissza, hogy a lányok színt vittek a fiúgimnázium életébe, ők pedig a korábbi nőtanárok helyett (kivéve a vallástanárt) olyan férfitanárokat kaptak, akiknek a szaktudása, személyisége lebilincselte őket. Ilyen volt Volenszky tanár úr, aki a humán érdeklődésű lányokkal annyira megszerettette a fizikát, hogy szabadidejükben még rádió összeszereléssel is foglalkoztak. „Nem tanított, hanem beavatott bennünket a fizika titkaiba” - meséli olyan átéléssel Ilona 46 év távlatából, mintha tegnap történt volna. Volenszky tanár úr minden idejét a fizika szertárban töltötte, a szaktárgya volt az élete. A humora is lenyűgözte a lányokat. A közös ebédlőteremben meglepődve látták, hogy a tanár úr mindig felcserélte az ételek szokásos rendjét, a leves elfogyasztását hagyva utoljára. A lányok érdeklődésére természetesen erre is fizikai magyarázatot adott. Ez a diák-tanár kapcsolat a gimnáziumi éven túl is megmaradt. A többi tanárra is szeretettel gondol és név szerint említi őket: dr. Máhr tanár úr biológia óráin orvosi színtű ismereteket adott embertan tárgykörből. Szarka tanár úr az ókor, a görög-római mondavilág nagy tudósa volt. Schneider bácsi, a hivatalsegéd is belopta magát a lányok szívébe. Télen fellocsolta az iskola udvarát, ahol boldogan korcsolyázhattak ők is. A gimnázium fiútanulói sem voltak közömbösek a lányok iránt, amit az bizonyít, hogy a 40 éves érettségi találkozón együtt emlékeztek nagy tanáraikra és az iskolában töltött szép időkre. Buda Györgyné Szederjei Ilona Volenszky Gyula
