Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-09-30 / 13. szám
CSÓKA BÉLA KIÁLLÍTÁSA ELÉ Telj es hasonulás A tágas, világos műteremből rálátni a szemközti cserepes háztetőkre, mintha Párizs művésznegyedében, egy padlásszobából néznénk ki. A hangulat így is elbűvölő a nyárvégi verőfényben, a csend pedig hihetetlenül beszédes. Csóka Béla festőművész szentélyében vagyunk, ahol bárhová is fordul a tekintet, mindenütt a mester alkotásaiba akad, s lebilincselve ott is marad. Portrék, tájak, színek ejtik rabul a szemlélődök Itt, a Dózsa György úton, ebben az emeleti, erzsébetvárosi lakásban sajátos, varázslatos világba csöppen a látogató. Igazából egy kiállítási meghívó ürügyén találkoztunk először. Majd kezembe került egy katalógusa. Aztán megint találkoztunk, egyre inkább kíváncsibbá tett, s egyre inkább szerettem volna jobban megismerni, többet tudni róla, s ráéreztem, olyan értékei vannak, amit közkinccsé kell tenni. Csóka Béla született festő és pedagógus. A génjeiben hordozza mind a két hivatásra való hajlam legfontosabb tulajdonságait. Szerencsés alkatnak is nevezhetném, de ő ennél több: a kiválasztottak közé tartozik, akik mindenben az átlag fölé nőnek. Igaz, az indíttatása is kivételes, a szintén festő apa árnyéka nem nyomasztja, inkább inspirálja, s egyénivé formálódik mellette, önálló szárnyalásra képes. Tagadhatatlanul szerencsés is, mert atyai jóbarátként Csók István tanácsait kapja útravalóul, akinek portréját másfélóra alatt ugyanúgy lerajzolta egykor, mint Kisfaludy Stróbl Zsigmondot, aki még dedikálta is alkotást. Portréjukon kívül a szellemiségük is ideköltözött, otthonra lelt ebben az alkotóműhelyben. Szerettem volna a tanítványa lenni! Csóka Béla következetes pedagógusi pályát futott be, aminek íve van, mint egy jó novellának, ahol a csúcspontot az jelentette, amikor a pedagógus eggyé vált a festőművésszel. A teljes hasonulás a tanítványokban, s rajtuk keresztül a társadalomban vált igazi értékké. Csóka Béla mindig is azt vallotta, hogy az tud igazi rajztanár lenni, aki maga is alkotóművész. Nem csak beszél valamiről, hanem meg is tudja mutatni. Közszemlére teszi a saját művét is. Mindig is fontosnak tartotta, hogy formálja tanítványai látásmódját, térlátását, arra ösztönözte őket, vegyék észre az igazi értékeket, becsüljék azokat. Ilyen szellemben tanított például az Alsóerdősori általános iskolában 1965- től egészen a nyugdíjazásáig. Nem titkoltan büszke arra, hogy megszeretette tanítványaival a művészettörténetet, s volt olyan időszak amikor öt éven keresztül az ő csapatai nyerték az országos vetélkedőket. A tantárgya szeretetének jegyében fogantak komoly pedagógiai-módszertani tanulmányai az Országos Pedagógiai Intézet számára. Dr. Pogány Ödön Gábor művészet- történész, a Magyar Nemzeti Galéria ny. főigazgatója Csóka Béla művészetének méltatása kapcsán többek között azt mondta, hogy: „...műveltség, honmentő hivatásérzet, fáradhatatlan pedagógus-szenvedély, hitbéli szent buzgóság sűrűsödik festményein művészi kifejezéssé, reménykeltő emberi együttérzéssé.” Hajszálpontos szavak, mintha ceruzarajzon tárulna elénk Csóka Béla portéja. Azé a festőművészé, aki egy témát csak egyszer festett meg életében, aki azt mondja, hogy a fény- árnyék viszonyokat nem lehet fejből festeni, tehát igazi tájképet sem... Csóka Béla, ha teheti, Spanyol hangulat: ibizai sikátor 1997/13. szám Csóka Béla azt a torzóját festi, amely most a Magyar Független Szalon V. Országos és Nemzetközi Kiállításán szerepel akkor kerékpárra pattan, és úgy járja az országot, ilyen barangolások közepette köszönnek rá a „témák”. A műterem tála mellett, a padlóra állítva a Szarvasi Arborétumban készített tanulmány-füzérek sorakoznak. Soha nem látott, s mégis a valóságból elcsent türkizek, bíborok, sárgák világítanak, lángolnak, izzanak, zöldek ölelnek, simogatnak. Mondtam, hogy varázslatos világ ez... Aki kiváncsi rá, az október 4-én szomszédoljon el a VI. kerületbe, a Podmaniczky Galériába (Eötvös u. lO.I.e.), ahol 16 órakor nyílik kiállítása, amit édesapja: Csóka Lajos festőművész születésének 100. évfordulójára, új műveiből rendeződik. A tárlaton többek között az idén nyáron, a Baleari szigeteken készült festményei is láthatók. Varga László Erzsébetvárosi Képzőművészek figyelem! Az Erzsébetvárosi Pedagógiai Szolgáltató Központ (EPSZK) második alkkalommal szervezi meg az Erzsébetvárosi Képzőművészek Kiállítását az ERNA keretében. A kiállítás 1997. november 10-23- ig tart nyitva. Helye: a Budapesti Városvédő Egyesület Podmaniczky terme (Budapest VI., Eötvös u. 10.). Olyan képzőművészek (festők, szobrászok, iparművészek), rajztanárok jelentkezését várjuk, akik a VII. kerületben élnek. Akik a kiállításon részt kívánnak venni, szóban vagy írásban jelezhetik szándékukat 1997. október 10-ig dr. Telegdiné Tóth Mária igazgatónőnél (1073 Budapest, Erzsébet krt. 32. Te- lefon/Fax: 342-2308). A jelentkezéshez szükséges adatok: név, lakcím, a műalkotás címe, mérete, műfaja.
