Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-08-15 / 11. szám
1997/11. szám HELYTORTENET 11 TEREINK, UTCÁINK NÉVADÓI Polihisztor, politikus, publicista Csengery Antal Nemesi családban 1822. június 2- án született Nagyváradon. A középiskolát és jogi tanulmányainak egy részét szülővárosában végezte el. A követ választások alkalmával ellenzéki magatartása miatt távozni kényszerült a váradi jogakadémiáról, Debrecenben fejezte be jogi tanulmányait. Ügyvédi gyakorlatát Beöthy Ödön Bihar vármegye alispánja mellett töltötte, ahol megismerkedett a közigazgatás csínyjá- val-bínjával. A tehetséges ifjú több volt egyszerű patvaristánál, ^^gyhatásű körleveleket írt Kossuth Lajos Pesti Hírlapjába. 1843-ban résztvett az országgyűlésen, ahonnan országgyűlési tudósításait Pozsonyból elküldte a Pesti Hírlap szerkesztőségébe, tehetséges íróra valló írásait a lap leközölte. Letette ügyvédi vizsgáját, majd 1844-ben, amikor Kossuth Lajost eltávolították a Pesti Hírlaptól és Szalay László lett a lap szerkesztője, Csengery a lap munkatársa lett, az országgyűlési rovat vezetőjeként írta cikkeit. A huszonkét éves ifjú írásait finom irodalmi ízléssel és választékos modorban írta. 1845. júliusától Szalaytól átvette a lap szerkesztését, s főszerkesztőként a legkülönbözőbb témájú cikkeit írta a napi újdonságtól a színibírálatig. 1848-ban a Pesti Hírlap a megalakult kormány lapjává vált, amit 1848 végéig szerkesztett Csengery, majd a lap szerkesztéséről leköszönve Szemere Bertalan mellett miniszteri tanácsosként működött tovább. A szabadságharc leverése után bújdosni kényszerült. Kemény Zsigmonddal egy ideig Szatmár vármegyében rejtőzködött, majd látva, hogy büntetéstől nem kell tartania: Pestre költözött, ahol polihisztori tanulmányokkal foglalkozott. 1852-től a Szőnyi-féle nevelőintézet tanára, pár évvel később a pesti protestáns teológiai akadémián nö-vény- tant tanított. 1860-ban Bihar vármegye tiszti ügyészének nevezték ki. Minden energiájával részt vett a társadalmi mozgalmakban és társadalmi intézmények szervezésében, mivel az abszolutizmus idején akadályozták hírlapírói és politikai tevékenységében. Az OMGE választmányi tagjaként szorgalmazta a Földhitelintézet megalakítását, amelynek 1863- tól ügyvezető titkáraként működött. Először levelező, majd rendes tagja, 1871-től pedig másodelnökévé választották a Magyar Tudományos Akadémiának. Az 1867-es kiegyezés munkájában Deák és Andrássy mellett jelentős részt vállalt, Pest város képviselőjeként nagy tekintélye volt az országgyűlésen. Folytatta szerkesztői munkásságát: 1867-69 között az MTA által kiadott Budapesti Szemlét szerkesztette. Jelentős szerepet vállalt Pest, Buda és Óbuda egyesítésében 1873-ban. A Deák párt egyik lelkes vezére, élete végéig a Szabadelvű párt hű tagjaként vett részt a politikai életben. 1879-ben betegeskedni kezdett és 1880. július 13- án hunyt el Budapesten. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték nyugalomra. Fia, Csengery Lóránt összegyűjtött munkáit öt kötetben 1884-ben kiadta. Nem feledkeztek meg a főváros egyesítési munkásságáról, az Erzsébetvároson és a Terézvároson keresztül húzódó régi Árok utcának a nevét változatták át emlékére Csengery utcának, szobra pedig az Almássy téren áll. A XVIII. század elején a /I pesti várfalakon kívül, a Y _1_ Hatvani kapun túl a Felső- Külvárosban, (a mai Károly körút mentén) földművesek kertjeikben termelték a zöldséget Pest város polgárainak. 1777-ben a Felső- Külvárost Szent Terézről Terézvárosnak nevezték el, akkor még ^kyütt volt az Erzsébetvárossal. Tlövidesen ez a terület sűrűn beépült, a zöldséges kertek a mai körút túloldalára szorultak. A mai Madách tér és Király utca sarkán állt a régi Pest városának legnagyobb copf stílusban épült kétemeletes bérháza. A benne működő kocsmacégérről az utcát „Angol királynak” nevezték el, a mellette húzódó utca 1786-ban az Angol utca nevet kapta, 1830-ban pedig Három királynak keresztelték át, végül Király utca néven Terézváros és Erzsébetváros foút- ja lett. Egyes források szerint báró Orczy Lőrinc (1712-1789), Mária Terézia tábornoka építette a bérházat, akinek a Józsefváros külső részén volt egy nagykiteijedésű birtoka, Az Orczy-házról és fia: Orczy József ezen a területen alakította ki Pest első nyilvános angolparkját. Más forrás szerint 1795-ben Orczy József vásárolta meg a már készen álló épületet családjának. A hatalmas épületet Orczy-háznak nevezték el. A bérházban a XIX. század elején 284 ember lakott és ez évente 40- 50 ezer forintot jövedelmezett a családnak. Az épületben üzletek sora, fogadó, kávéház, de még sírköves is működött, a boltok kiszolgálták a környékbeli lakosokat is. A táblabíró korszakban Pestnek csak 178 kétemeletes háza volt, s köztük az Orczy-ház volt a legnagyobb, utána a „Marokkói-ház” következett, ferdén szemben az Orczy-házzal, 201 lakóval. Az Orczy-kávéházban már a XIX. század derekán, az országos vásárok idején kupecek alkudoztak, kétes üzleteiket itt kötötték a seftelők, vagy itt pihenték ki magukat a sikeres üzletkötés után. Erszébetváros összezsúfolódó háztömbjei közötti keskeny utcák boltjaiban az 1930-as évek elején már az új, kiépülendő Erzsébet sugárútról álmodoztak a polgárok. Többen, a jó üzlet reményében már házakat is vásároltak a tervezett út mentén. A tervet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1929- ben elfogadta, a főváros közgyűlése pedig 1930-ban jóváhagyta, de pénzhiány miatt soha nem valósult meg a sugárút, amely a Károly körúttól a Rottenbiller utca és Damjanich utca találkozásáig tartott volna. Az Orczy-ház lebontásáról 1930- ban döntöttek az elöljárók, helyébe egész bérházrendszert terveztek, hatemeletes épületekkel. A térbeosztás terveit elfogadták, s Erzsébetváros legrégibb bérháztömbjét 1936-ban lebontották. Az új épülettömböt Rerrich Béla építész tervei alapján nagy ívelt kapuval megépítették, alóla az Erzsébet sugárútnak kellett volna kinyúlnia a Madách térig... M Sírásója a sugárút volt Pilinyi Péter összeállítása
