Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-06-13 / 8. szám
1997/8. szám FÓKUSZBAN A PIAC Párizs - Bécs - Budapest Egy ideig kizárólag az őstermelők piaca volt, s ennek „szokásjogán” van a szombatonkénti, egyre lejjebb süllyedő bolhapiac jellegű vásár. Annak idején olcsó zöldséget árultak a Klauzálon, most olcsó cipőt, ruhát, olvasatlan Kossuth-kiadványokat, az ötvenes évek hírlapjait, folyóiratait - meg miegymást, amiről előző lapszámunkban már szóltunk. A Kossuth-kiadványok árai például fittyet hánytak az inflációra, ma is tíz-húsz-harminc forint körül lehet kapni azokat, könyvbúvárok számára értékeseket is. Újságot sem csupán az ötvenes évekből kínálnak. A Le Petit Párisién és a Le Joumál például a napokban múlott hetvenhét esztendős: 1920. június 6-án került az utcára először - s utoljára akkor, amikor Juhász Péter, a Klauzál téren sokszor megforduló taxis meglátta és megvette. S ínyenceknek hadd idézzünk az első oldal vezércímeiből: Le Sort de la Hongrie - Comment la Conference en a traes les nouvelles frontiéres; vagy imigyen: Les délégués hon- grois ont signé hier le Traité au Grand-Trianon. A dokumentum bár ínyeceknek ajánlott, azt bárki érti silabizálva is: a korabeli Magyarországról szólnak az aktuális híradások. Juhász Péter elküldte szerkesztőségünknek az újságot, s kísérőlevelében a bolhapiac védelmére kelt, írván, hogy nem okvetlenül a Klauzál téren van annak a helye, de valahol kell lennie. Van ilyen Münchenben, Bécsben - és hol van tőlünk ez a két város eladóivásárlói kultúrában! Számunkra is kell egy hely, ahol a kispénzű emberek, a nyugdíjasok eladhatják feleslegessé vált portékáikat, ezáltal nemegyszer lét- fontosságú bevételhez jussanak. A másik oldalon pedig, hogy ha új cipőre nem telik, vehessünk legalább egy félretaposott sarkút - lúdtalpunknak már ugyanis mindegy, bokánk se, mi sem süllyedhetünk már tovább. A lényeg: azt kell megszüntetni a Klauzálon, ami nem odavaló! (képünk illusztráció) Helyzetben A Kaluzál téri asztalon frissen alakult páros próbálja ki a viharvert vásznon a sakkfigurákat, nem számít hogy viharvert, bagóért megérte. A kibiceknek pedig semmi se drága: miközben a két öreg - a játszma végéhez vajon közel vag\> óráig tart még csöndes mélázásuk? - elmélyülteti töpreng, a kívülállók Kaszparovot meghazudtoló jártasságról tesznek tanúbizonyságot. Heten vannak, tudásuk megsokszorozódik:- Ennek annyi. Ez matt. - Dehogy matt. Egy lépése még van. - Odahúzza a bástyát, és akkor csak sakk lesz. - Akkor már ütik a bástyát. - De hát cserére tette be. - Megtolja a másikat és leüti a futót. - Akkor meg onnan jön a sakk. - Dehogy, akkor meg eláll a másikkal. - Biztos, hogy esik a bástya. - A, nem, ha alulról adja a bástyát. - Elébe húzza a másikat. - Akkor azt üti le és így adja a sakkot. - Ezt már készakarva csinálták ezek. - No jó. Adja,, amit akar. - Ha megtolja, akkor idelép. - De ha megtolja, akkor veszik a bástya. - Szorul a hurok nagyon. - Kaszparovnak is. Géppel játszik. - Szerintem olyat játszik meg, amit még soha nem játszott. - Meglátod, majd úgy nyit, amivel a gép még nem találkozott. - Tuti hogy elveri. Egy gépet? És a hét végén Kaszparov veszített, kvázi feladta a gép elleni küzdelmet. A „sakk-szakma” meg nekiment, hogyhát ez tuti bunda. Mert úgy nyitott, ahogy még soha, miképp azt az egyik Klauzál téri kibic azt jóelőre kiszagolta.... A két öreg sakkozó a Klauzál téren szombat délelőtti órán meg még másfél óra múlva is a sakktábla fölött görnyedve fontolgatja a lépéseket. Aztán megegyeznek, hogy patthelyzet, s elballagnak a közeli borozóba, hogy szót váltsanak. h. á. Garasos a Garay (folytatás az 1. oldalról) Az önkormányzati törvény és a gazdasági társaságokról szóló törvény megfelelő értelmezései alapján az önkormányzatnak nem javallt kft.-t létrehozni - tájékoztatta lapunkat dr. Balázs András alpolgármester. Mégpedig azért, mert a kft. alapítása általában zárkörü, az önkormányzati törvény pedig előírja a teljes nyitottságot, a nyilvánosságit. Ezen ellentmondás feloldására célszerű alapítani közhasznú társaságot. Elvileg nincs is akadálya, hogy a piac közhasznú társaság formájában működjön, de ez is üzleti vállalkozás és haszonra törekszik. Márpedig, ha a piac átmegy üzleti vállalkozásba, akkor a kistermelők, az olcsó zöldségáruk kiszorulhatnak, mert a vállalkozónak nem érdeke, hogy kevés helypénzt szedjen, olcsó bérleti díjat szabjon. Lásd például a Klauzál téri csarnokot, amely valamikor olcsó és megfizethető volt, látogatták is a vásárlók, de árai mára bizony már nem mindenki számára megfizethetők. Persze, némely árucikk most is luxusnak számít jónéhány család asztalán. A banán például a Klauzálon túllépi a kilónkénti kétszáz forintot, a gomba veri a háromszázat. Viszont szép. Aki mégis effélére vágyik néhanap, az inkább elmegy a Garayra, itt a banán és a gomba kettőszáz alatt kapható. A Garay környékét régen úgy emlegették, hogy a „Csikágó”. Kedvelte ezt a helyet a feketepiac is. Ha nem is volt jóhírű a környék, azért mindig voltak - és ma is vannak viszonylag olcsó zöldségárusok. Dr. Balázs András alpolgármester is biztatóan fogalmazta meg: az önkormányzat tartozik annyival polgárainak, hogy lehetőségein belül mindenképp fenntartson egy viszonylag olcsó piacot.
