Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-06-13 / 8. szám
t 10 HITÉLET - HELYTÖRTÉNET 1997/8A kórus örményül is énekel A Budapesti Görög Katolikus Énekkar hetente próbál a Rózsák téri parókián. A magyar nyelvű énekek mellett görög és ószláv nyelvűek szerepelnek bemutatkozásaikon. Áprilisban azonban örmény nyelvű liturgikus énekek csendültek fel. Most ezen újfajta - legalábbis számukra - énekek előtérbe kerülésének az okáról írok. Az örmény mint istentiszteleti nyelv, nem kapott helyet a görög szertartású egyházban. Az önnény nemzetnek sajátos egyháza van, sajátos szertartással. Ez is keleti szertartás és egyház: testvér szertartás és egyház. A testvériesség, mely egyben ökumenikus jellegű, indította az énekkart arra, hogy részt vegyen az április 26-án este, a Szent István Bazilikában tartott örmény liturgián (misén). Milyen alkalomból került sor erre az isten- tiszteletre? Szomorú emlék folytán, 1915. április 24-étől kezdve Törökországban véres örményüldözésre, a század első nagyszabású népirtására került sor másfél millió áldozattal. De felmerül egy további kérdés: miért Budapesten emlékeztek meg? Persze, szerte a világon vannak április 24-e körül megemlékezések minden évben. Magyarországon is élnek örmények. Már a középkorban itt voltak, de századunkban is érkeztek. Legjelentősebb idekerülésük a XVII. században történt Erdélybe, majd onnan a mai Magyarország területeire. Az örményekre jellemző, hogy nagy a származástudatuk, összetartanak, mégha nem is beszélik az anyanyelvűket. Ápolják hagyományaikat. Ez év elején alakult meg az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, melynek programjában szerepel az örmény egyház és irodalom megismertetése magyar nyelven. A VII. kerület lakói között szintén vannak örmények, vagy ahogyan az erdélyi származásúak magukat nevezik: magyarörmények. dr. Sasvári László Molnár István emlékére Tíz esztendővel ezelőtt hunyt el az 1908-ban született Molnár István táncművész és koreográfus, a hazai táncművészet meghatározó személyisége. A közeljövőben a Kossuth-díjas kiválóság halálának évfordulója alkalmából a Marek József utca 16. számú épületen az önkormányzat, valamint a táncfórumért és táncművészetért létrehozott alapítvány közös emléktáblát helyez el, tisztelegve a kerület és az ország hírességének emléke előtt. A Vajdahunyad vár építője történelmi csoportot, a séta végén egyikük megkérdezte: mire fogják használni ezeket az épületeket a kiállítás után?- Hm... le fogják bontani - válaszolta szomorúan, rövid gondolkodás után a mester. Azonban a közvélemény kiküzdötte a Vajdahunyad vár végleges felépítését. 1899-ben már munkában voltak a bontók csákányai, amikor a szakértő művészvilág is csatasorba állt az épületcsoport maradandó átépítéséért. Közöttük szerepeltek: Benczúr Gyula, Fad- rusz János, Lotz Károly, Róna József, Zala György, Lyka Károly. A közakarat nyomására a kormány törvényjavaslatát más középületek költség- vetésével együtt a Történelmi Épületcsoport maradandó megépítését az országgyűlés elfogadta és ezt a feladatot Alpárra bízták. A véglegesen Vajdahunyad vár tervein 1900. elejétől dolgozott, 1904- ben fejeződtek be az építkezések. Alpár Ignác az építkezésének színhelyére gyakran eljárt, bohém barátait rendszeresen felkereste a városligeti Wampetics vendéglő kerthelyiségében. A Vajdahunyad vár mellett guruló fiákerből nézegette büszkén a legkedvesebb alkotását. Céhmesteri ruhában álló bronzszobra, Teles Ede alkotása ma is ott áll, méltósággal tekint művére a Vajdahunyad várra. Pilinyi Péter Alpár Ignác (1855- 1928) 1881 szeptemberétől Hausz- mann Alajos professzor (1847- 1926) mellett tanársegédként a budapesti Műegyetemen kezdett el tanítani. Remek kapcsolatteremtő képességével, könnyed humorával, fordulatos és lebilincselő előadásmódjával osztatlan sikert aratott a hallgatók körében, sőt velük együtt járt szórakozni is. Munkabírását nem merítette ki a tanársegédi elfoglaltság, önálló építészeti tervező és kivitelező irodát nyitott. Sorra hozta tető alá országszerte az általa tervezett építményeket. A riválisai nem a munkát, hanem a teljesítményeit irigyelték a sikerembertől. Hauszmann is megelégelte Alpár kivételes népszerűségét. Az év végi szigorlat idején valóságos razziát tartott professzori minőségében az Alpárra bízott végzős hallgatók körében. A szigorlati mukákat kivétel nélkül rossznak ítélte. Ettől még nem származott volna veszély Alpár tanársegédi pozíciójára, ám a sikerdús ifjabb pályatárs önveszélyesen szókimondó volt. A hallgatók jelenlétében meg- pirongatta főnökét: „Hogy a professzor úr mennyire elégedetlen, előbb kellett volna jönnie kritizálni, s nem most a végén borítani fel a hosszú hetek fárasztó munkáját.” Ez a kijelentése nyomban véget vetett tanársegédi állásának, befellegzett az a vágya, hogy belőle is valaha professzor legyen. Ábrándjának a megsemmisülése után munkában kárpótolta magát, megrendelések özöne áramlott hozzá az országból és a fővárosból. 1894-ben elnyerte a megbízatást az Ezredéves Országos Kiállítás történelmi Főcsoport épületeinek felépítésére. Megépítette saját háromemeletes házát az Almássy tér 15. szám alatti telekre. Megúnva, hogy minduntalan az Almássy téri házából szaladgáljon az építés helyszínére, irodáját áttelepítette mindenestől a városligeti Széchenyi-szi- getre. Amikor egy kis kolozsvári társaság Alpár kalauzolása mellett végigjárta az épülő Alpár Ignác a Vajdahunyad vár építője