Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)

1996-09-27 / 13. szám

1996/13. szám OLVASÓINK ÍRJÁK 13 Háborúskodás a parkolók körül? Lassan háborúskodássá fajul a kerület lakossági parkolóinak ügye. A bérbeadó szerződést módosító szándékát követően volt aki a bérleti díj megemelését tudomásul vette, mások elálltak az ismételt szerződéskötéstől és úgy tudjuk, lesz aki perhez folyamodik. Szerkesztőségünkhöz az érin­tettek felháborodott leveleket juttattak el, a képviselő-testület szeptember 19-i ülésén pedig napirend előtti felszólalásában dr. Vedres Klára az egészségü­gyi és szociálpolitikai bi­zottságának vezetője a la­kosság nevében ugyancsak a parkolók bérletidíjának arány­talanul magas megemelését kifogásolta. A helyzet egyszerűnek látszik. A tulajdonos (kerületi önkor­mányzat) és képviseletében az Erzsébetváros Kft. a bitokához fűződő legelemibb jogként dönt a hasznosításról. Mint ahogy dönt a bérbeadás feltételeiről és a legvégső esetben arról is, hogy hajlandó-e bérbeadni azt a néhány négyzetmétert, amit parkolóként használhat a kerületi polgár. Bár parkoló­ügyekben egyszemélyi döntési joga az Erzsébetváros Kft. igazgatójának van, a bérleti díj legutóbbi jelentős mértékű emelését a kerület képviselő- testületének gazdasági bi­zottsága 1996. szeptember 18- ai ülésén tudomásul vette. Eszerint az erzsébetvárosi pol­gár 5 ezer forint plusz áfa havi térítés ellenében tárolhatja gépkocsiját az erre a célra lek­erített területeken. A bérleti díj három hónapos előlegfizetése a korábbi szerződésből átvett, mint az egy hónapos fel­mondási határidő is. (Amit, mint Vajda Károlytól az Erzsébetváros Kft. ügyvezető igazgatójától megtudtuk, a cég következetesen betartott.) A tulajdon szentsége és a tulaj­donhoz fűződő jog az igazság egyik oldala. A másik oldalon ott az erzsébetvárosi polgár, aki így vagy úgy, de szeretné viszonylag elfogadható és biz­tonságos feltételek között tárol­ni gépkocsiját. Ha lehet éppen ott, azon a területen, amit évek, évtizedek alatt a sajátjaként kezelt. A létjogosultság bizonyítéka Ez idei év tavasza óta „idei­glenes lakója ” vagyok a VII. kerületnek, s rendszeresen olvasom az erzsébetvárosi újságot. Színes, fontos hírei engem is érdekelnek. A legutóbbi, 12. szám olvasásakor szinte magamra ismertem. A 9. oldalon megje­lent „Eltűntek a táskások és a fűszeresek ” című cikk pont az olyan szolgáltatásokat hiány­olja, amelynek fehér holló­jaként jómagam már fészket raktam a Klauzál téren. Családi vállalkozásunk a hiányzó, eltűnt szakmák pótlására alakult, a kispénzű emberek javítási igényeit elégítené ki. S ami a leglényegesebb, mindezt egy helyen, s elfogadható árakon. A májusi nyitás óta bővülő üzletkör egyértemű üzenete: a kispénzű embereknek az elfo­gadható áron kínált javító­szolgáltató tevékenységre szükségük van. Bakó I Gábor A vevő dönti el: megéri vagy sem ? Az Erzsébetvárosi újság szeptember 13-i szá­mában közölte Kolgyári Attila olvasó levelét „ Egy fellebbezés kál­váriája ’’ címmel, a Szö­vetség utca 9. számú lakóház vételi aján­latáról, amelyet 14 lakó nevében kifogásolt. A képviselő-testület lakásügyi bizottsága a Szövetség utca 9. számú, önkormányzati tulaj­donban lévő ház laká­sainak értékbecslését éppen az érintettek észrevétele miatt kétszer végeztette el a Város FM Szolgáltató Kft. irodájával. Tény, hogy a másodszori értékbecslés sem hozott az érintettek számára kedvezőbb döntést, alacsonyabb vételi ajánlatot. Nem, mert all évvel ezelőtt épült ház lakásainak forgalmi értéke nem lehet és nem is azonos egy 60 vagy 50 évvel ezelőtt épültével. A laká­sok állaga sem hason­lítható össze. A bi­zottság előtt ismert a vita lényege: az érintet­tek majd 50 százalékkal alacsonyabb négyzet­méterenkénti áron sze­retnék megszerezni bérleményük tulajdon­jogát. A lakásügyi bizottság­nak az árcsökkentésre nincs joga, az érték- becslésre kijelölt cég a mindenkori piaci, for­galmi értéket veszi ala­pul, s közli a lakásügyi irodával. A bizottságnak nem feladata a lakos­sággal levelezni. Az észrevételre reflektálni minden esetben az ér­tékbecslő irodának, illet­ve a lakásügyinek kell. Mi a jogszabályok alap­ján járunk el, hagyjuk jóvá - mint a testület bizottsága - az elide­genítést, de a négy­zetméterenkénti vételár­ral nem foglalkozunk. Sértő szándék nélkül a tárgyilagosság kedvéért kívánom megjegyezni, hogy a lakott lakás meg­vásárlása állampolgári jog, de nem kötelesség. Azt, hogy megéri-e vagy sem a lakást megvásárol­ni, azt a vevő dönti el, nem a bizottság! Dr Szigethy Agnes a lakásügyi bizottság elnöke Hogyan segíthetünk önmagunkon? A Dohány utca 81. szám alatt lévő kétemeletes, 110 éves ház a Rózsák tere sarkán van. Kevés kivétellel a lakások többségét a bérlők megvásárolták. A mi házunk ócska, kopott volt. Ma azonban egyetlen ember jóvoltából a lépcsőház, a körfolyosó, az ajtók, az ablakok, a rácsok kifesse. A munkadíj nem, csak a festék ára terhelte a tulajdonosokat. Szép példája ez annak, hogyan segíthetünk önmagunkon, miként tehetjük szebbé lakókörnyezetünket. A ház lakóinak nevében a nyilvánosság előtt is köszönet illeti a ház ruhá­ba öltöztetéséért Solti Gézát. Arany Tibor né BELVÁROS 96 AVAGY: BILINCSBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom