Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)

1996-09-27 / 13. szám

I 10 KALEIDOSZKÓP 1996/13. szám HÁZI BIBLIOTÉKA NYÍLTA KLUBBAN Aktívan az aktív évekért A programajánlat nem mindennapi. Hétfon ké­zimunka, kedden kávé­ház zongorával, teával, sütivel, szerdán az Őszirózsa énekkar pró­bál és szórakoztat cite- rakísérettel, csütörtökön irodalmi délután, pén­teken video. És ez csak a heti állandó program egy része! Kimaradt a fel­sorolásból a Ki mit tud?, a szüreti bál, az előszil- veszter, a farsangi buli és a karácsonyi közös ünnepelés is, mint ahogy kimaradt a sok-sok feledhetetlen kirándulás. A résztvevők pedig nyugdíjasok, a Dózsa György úti 6. számú idősek klubjának tagjai. Maguk is aktív szer­vezők, Baglyasné Becski Sarolta klubvezető és Lang Agnes foglalkoz­tató irányításával dol­goznak, tesznek-vesz- nek, készülnek a követ­kező nagy vállalkozásra, az újabb közös ren­dezvényre. Szeptember 4-étől a klub rendszeres programját könyvtári órák gaz­dagítják. A kis házi bib­liotéka újbóli meg­nyitása és megváltozott rendszerű nyitvatartása Rakonczay Sándorné bentlakó klubtag kéthó­napos fáradhatatlan munkáját dicséri. A mintegy 4 ezer kötetes kölcsönzhető állományt két évtized bekötött folyóiratgyűjteménye egészíti ki. S a könyvtár mint bármelyik igazi közgyűjtemény katalo­gizált, kézikönyvtári ajánlatot is tartalmaz. A közeli tervek egyike, hogy a tapasztalatok alapján meghosszab­bodik majd a nyit- vatartás és a kölcsönző olvasószobával bővül. A könyvtár falait a klub­tagok szépséges kézi­munkái, apró tárgyai díszítik. Készül itt a klúbban karácsonyi de­koráció, farsangi jelmez és sok-sok szívet me­lengető apróság, aminek igazi értékét az alkotók szeretete adja. Jönnek a klubtagok színházi előa­dására, hangversenyére a családtagok és a klub­tagok is elmennek meg­mutatni tehetségüket, ha meghívást kapnak. A baj csak az, hogy a közel kétszáz erzsébetvárosi idős embert fogadó klubot is szorongatják a pénzügyi gondok. Sokszor nem jut a fog­lalkozásokhoz nélkülöz­hetetlen ragasztóra, pa­pírra, cérnára és egy-egy textildarabkára, ami másnak rongy lehet, de itt komoly érték. A minap megnyílt könyvtár állományának bővítése is megold­hatatlannak látszik. így aztán igazán nagy örömöt akkor szerez­hetnénk az idősek klub­jának, ha selejtezés, hagyatékfelszámolás során, mielőtt a hul­ladéktárolók mellé ten­nénk a számunkra fe­leslegessé vált lomot, megkérdeznénk őket, hátha segíthetünk. Erzsébetváros tegnap Az első „vállalkozó” néni 1944 decemberében Budapest ostromát a Kertész utcai ház szenespincéjében éltük át. Hat hétig nem vetkőztünk le, nem mosakodtunk, nem feküdtünk ágyba. Egy lócán ültünk, nem volt vizünk és ennivalónk. Amikor 1945 január végén felmentünk a laká­sunkba, visszahőköltünk: törmelék, üveg min­denütt... De az Erzsébet körúton a romos, törmelékes, bedeszkázott üzlethelyiségek előtt rövidesen meg­jelentek az árusok. Eleinte melaszt, kukorica- lisztet, tejport lehetett cserélni aranyért, ruha­neműért, később pénzért, az akkori számítások szerint horribilis összegért. 1 tojás 7 pengő; 1 pár cipő, pulóver vagy férfiing ára. Rövid ideig én is árultam melaszt a Körút és a Dob utca sarkán. A házbeli „vállalkozó” néni által, Isten tudja, honnan szerzett egész tartályból. Becsületemre váljék, nagyon keveset csórtam belőle, csak éppen annyit, hogy a reggeli savanyú cikóriakávénkat egy kicsit megédesítsük. íi. Gaál Zsuzsanna OTTHON - Erzsébetvárosban A régi polgári világ társasági életének egyik ismert fóruma volt az OTTHON. Csak a hivata­losság kedvéért nevezték teljes nevén írók és Hírlapírók Kö­rének. Évtizedekig adott he­lyet az OTTHON-nak Erzsé­betváros. Az alakulása a századforduló előtti évekre nyúlik vissza. A Múzeum körúton egykor közked- veletségnek örvendett nagyfor­galmú Fiume Kávéházból ere­deztethető, ahol rendszeresen találkoztak írók, újságírók. A múlt században ez a két ember­fajta még többnyire egy és ugyanazon személyben lakozott. A kiváncsi tekintetek elől me­nekülvén, s hogy egymás között zavartalanul megbeszélhessék szűkebb céhbeli ügyeiket, kibéreltek egy második emeleti kis lakást a kávéház felett. Ezt nevezték el OTTHON-nak. Létszámuk gyarapodásával ha­marosan elköltöztek egy nagyobb helyiségbe, a Rákóczi út és a Puskin (akkor Eszterházy) utca sarkán álló ház első emeletére. Alatta volt az OTTHON kávéház. A névazonosság véletlen volt. A következő rövid állomás a frissen felépült New York palota volt. Itt nem sokáig időztek, mert az újsá­gok gyarapodásával gyorsan nőtt azok száma is, akik ezeket írták. Érdekeik képviseletére alakítot­ták meg az Újságírók Egye­sületét. Aki pedig ennek tagja volt, magától értetődően illete meg az OTTHON-ba való szabad bejárás is. így a létszámában megnövekedet bohém társaság­nak új támaszpont után kellett nézniük. Kártyapénz - mert min­den valamire való társaskörben volt egy bensőséges kártyaszoba - és némi hitel segítségével a megszeretett New York kávé­háztól pár lépésnyire, egy lakóházat vettek meg a Dohány utca 76. szám alatt. Márkus Géza tervei alapján alakították át na­gyon szerencsésen közösségi házzá 1898-ban. A kapualj rögtön a hallba vezetett, festett üvegtáblák min­denütt. A falakon jóminőségű olajfestmények Mikszáth Kál­mánról, Jókai Móról és ma már nem, vagy kevésbé ismert kortárs írókról, újságírókról. Angol klubokra emlékeztető bőrbe­vonatú kényelmes ülőbútorok csábították huzamosabb sziesz­tázásra a futólagosán betérni szándékozót is. Volt itt olvasó­terem, szalon, különleges luxus­sal berendezett elnöki szoba - nem is szoba, hanem egyenesen rezidencia és díszterem. Ez utób­bi, egyebek mellett két nagy­méretű Vajda Zsigmond fest­ményéről híresült el a lapcsinálók körében. Az egyik a sajószabad- ságot ábrázolta. Semmi külön­leges. Belefért a korabeli liberális gondolkodás világába. Annál izgalmasabb volt a másik kép: egy tó mellett sütkérező és kellemetesebb eszmefuttatásokra ingerlő, jó idomú nimfa tekintett le csábosán az alatta elsétáló írás­tudó urakra. Az első világáborúig gyakran rendeztek ebben a terem­ben estélyeket és fényes bálokat, amelyeket nem lehetett ter­mészetesen hölgyek és fiatalabb lányok nélkül lebonyolítani. Rájuk való tekintettel ezt a nimfát ábrázoló festményt mindig letakarták... A kevésbé szemérmes századunk második felében az állampárt kerületi székházaként szolgált ez az épület. Jelenleg a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt lakozik benne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom