Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)

1996-09-27 / 13. szám

SZOCIÁLIS FOGLALKOZTATÓ A DÓZSA GYÖRGY ÚTON Munkahely fogyatékosoknak 1996/13. szám KALEIDOSZKÓP 11 Az Erfo Ipari Keres­kedelmi és Szolgáltató Kft. Dózsa György úti épületében igazi ter­melővállalati milliőbe csöppen a látogató. Udvarias, segítőkész a portaszolgálat, azonnal érkezik a lift és a titkárságon éppen olyan a forgalom, mint az épület egészében, nyüzsgés, telefoncsen­gés, személyes beje­lentkezések, postaátvé­tel... Az igazgatónő ugyanolyan elfoglalt - lélegzetvételnyi megál­lásra sincs ideje - mint egy igazi nagyvállalat első számú vezetője. A laikus látogatónak pedig föl sem tűnik, hogy itt minden egészen más. A megszokottól eltér a lift, más a lép­csők magassága, szé­lessége, kapaszkodók könnyítik a közlekedést, a székek állíthatók. Ez a ház az országban az egyedüli, amely fogya­tékos emberek számára épült. Az intézmény igazgatója, Nagy Ven- delné pedig eddig az egyetlen, aki megkapta a fogyatékos rehabilitá­ciós foglalkoztatás terén végzett országos szer­vező munkájáért a Ma­gyar Köztársaság Kiske- resztjét. Fiatalon, diplo­más pedagógusként a választható egyetlen le­hetőség vitte szociál­politikai területre, majd a Bárczyn másoddip­lomát szerzett szociális szervező szakon, ahol a gyakorlati munka mel­lett évekig oktatott szo­ciálpolitikát. Amikor 22 esztendővel ezelőtt a VII. kerületi szociális foglalkoztató élére ke­rült. Elsősorban az idős, kisnyugdíjasok, szo­ciálisan rászorultak és kivételes méltányosság­ból néhány fogyaté­kos, összesen mintegy ma már csak nevében őrzi az eredetet. A korábban bedolgozókra épült rendszert felvál­totta a folyamatos kép­zéssel együttjáró üzemi foglalkoztatás a fővá­rosban éppúgy, mint Szegeden és az ország többi intézményében. Az ötödik éve, hogy hivatalosan is az egészségkárosodottak foglalkoztatásáról gon­doskodik. Tevékenységi köre kibővült, textil, nyomda és kötészeti üzeme mellett bőr­díszmű, kéziszövő, ke­rámia, fa- és asztalos- műhelye is van. Talán nem is hinnénk, hogy a színes termékkatalógu­sok, az OTP és a HM számára készített nyomtatványok mellett az Expressz hirdetési levelezőlapjai is itt készülnek. Továbbá az Erfo foglalkoztatott­jainak keze munkáját dicsérik a Pizza Hut formaruhái, az IKEA- ban is megvásárolható lakásművészeti tárgyak sora. Ma már évente 400 mil­liós forgalmat bonyo­lít a cég. A partne­rek bizalmát pedig nem rendíti meg, hogy leendő üzletük egész­ségkárosodott emberek célszervezete. Az Erfo pénzügyi sta­bilitása elegendő biz­tosíték. Csomagolják a termékkatalógusokat, levelezőlapokat háromszáz ember mun­kával való ellátása. Nagy Vendelné azonban a kinevezését követően nemcsak az elhelyezés feltételein próbált vál­toztatni, hanem hozzálá­tott ahhoz a módszeres és fáradhatatlan mun­kához, amely mega­lapozta a fogyatékos és sérült, csökkent mun­kaképességű embertár­saink foglalkoztatását mind az Erfo-n belül, mind országosan. Az új időszámítás kez­detét Erzsébetvárosban 1980-ra teszik, amikor az akkori, szociálisan érzékeny kerületi ve­zetés támogatásával megkezdődött a ked­vező változások soro­zata. Sikerült kiharcolni a Dózsa György úti telket, majd nagyon sok lelemény, sziszifuszi küzdelem árán a ked­vezményes terveztetést követően összepályázni azt a háromszázmilliót, amiből végül megvaló­sult az épület. Az Erfo A Tiszta Erzsébetvárosért pályázat Az első győztes Gácsi Lilla Kisdiófa u. 6. Egy, a kerület számos jellegzetes bérháza közül. Évszázados falak, omladozó vakolat, súlyos, barnára mázolt fakapu. Ebben a házban él Josetics Györgyné, a „Tiszta Erzsébetvárosért” pályázat első nyertese. Éppen mosás közben zavarom. A ki­csiny szoba-konyhás földszinti lakáson látszik, hogy lakója nem csak házban vigyázza a tisztaságot és a rendet. Piri néni alacsony termetű, ránctalan arcú, mosolygós tekintetű asszony. Még nem tud a pályázat eredményéről, én közlöm vele a jó hírt, de nyilvánvaló, nem emi­att fogad barátsággal. Egész lényéből sugárzik a mások iránti bizalom, nyi­tottság.- Jaj nagyon boldog vagyok! ‘65 óta vagyok itt házfelügyelő, még a szüleimtől vettem át, azóta foglalkozom a ház ügyeivel, meg azóta vigyázok itt a rendre is.- Minden nap takarít?- Minden nap. Lesöpröm a lépcsőházat, feltakarítom a járdát. Nyáron, hetente többször végigmosom a házat. Ilyenkor, amikor esik az eső, kevésbé száll a por, ritkábban kell, elég egyszer egy héten. Ma is az egyik lakó várja a szenet. Azután majd felmosok.- A lakók sok rendetlenséget csinálnak?- Jaj, dehogy! A lakók nagyon aranyosak. Nem csinálnak szinte semmi rendetlenséget, még a gyerekek sem, azok is mind a kukába dobják a szeme­tet. Itt a házban is van két kutya, de egyik sem piszkít a lépcsőházba, vagy ide a járdára. Sajnos idegen kutyák után sok­szor kell takarítanom a járdát. Van azért sok dolgom. Öreg ház ez. A lakók nem is vehették meg a lakásokat, mert le fogják bontani.- Egyedül végzi ezt a munkát?- Egyedül bizony. Hetven éves vagyok, tizenhat éve meghalt szegény féljem, azóta egyedül élek. Tudja ápolónőnek tanultam. Az ostrom alatt kórházban dolgoztam, majd elhurcoltak Német­országba. Két év után jöhettem haza. Azt a két évemet nem számították be a nyugdíjamba, meg kárpótlást sem kap­tam érte. Miután hazajöttem nagyon sok helyen dolgoztam, a házfelügyelőséget is csak másodállásban vállaltam. ‘81 óta vagyok nyugdíjas.- Biztosan jól jön a a kis pénz, amit a pályázaton nyert...- Nagyon jól jön. Minden fillér jól jön. 6200 forintot kapok a takarításért, abból 4 ezret elvisz az adó... U.M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom