Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)
1994-04-05 / 5. szám
A MI KIS ÜGYEINK Sértett sértők Glonczi néni megsértődött Féléve, szinte óvatosan lépi át a szabálysértési hatóság Irodájának küszöbét. Szemeiből előszökő könnyeit a ráncos kézfejével Igyekszik eltüntetni. Köszönésre udvarias a felelet. Talán ez bátorítja fel.- Hát miből tudjak én tízezer forint pénzbírságot leróni? - kérdi szinte önmagától, mert tudja, ez a negyedik feljelentés ellene az új év első két hónapjában.- Van magának szíve? - lép közelebb az asztalhoz. De nem Is vár választ, hiszen Jól tudja, kereskedni és közterületet használni árusításra, engedély nélkül, nem szabad. Ezer, majd kétezer, most pedig, negyedik feljelentés miatt tízezer forinttal sújtotta a hatóság. De ez még mindig nem a legmagasabb bírság összege. Az harmincezer. Glonczi néni földszintes szoba, konyhás lakásban él. Férje leszázalékolt. Havi járadéka 9.600.- Ft. Unokájukat Is ők tartják el, aki ugyan már húsz éves, de nincs munkahelye, így Jövedelme sem.- Tudja mit? - sorolja szinte büszkén -, én nem kérek szociális segélyt, támogatást. Mások a kapott összegből a piacokon vesznek eladni való pulóvert, zoknikat, miegymást. Elég ez a kis nyugdíj három embernek? - ömlik belőle tovább a panasz. - Ugye nem! Egy ember sem tud megélni ebből! Valamit csinálni kell! Törjek be? Lopjak?- Már csak egyet tehet. Méltányossági kérelemmel a jegyzőhöz és a helyi önkormányzat képviselő-testületéhez fordul. Lehet, hogy törli, vagy csökkentheti a pénzbírságának ösz- szegét - hangzik az asztal túloldaláról. Glonczi néni megkönnyebbülten, csendben távozik. Viszont nagy robajjal törtetnek be az irodába azok a magán- vállalkozók, kiskereskedők, akik jogosultan folytatnak kereskedést, de nem közterületen. Ma már engedéllyel sem.- Miért adnak akkor igazolványt? Hát nincs nekem, (nekünk) több millió forintunk, hogy üzlethelyiségben árusíthassunk. Csak vásárokon, piacokon? KI veszi meg ott? Mi is ott vesszük. Dühöngenek, kiabálnak. Sértődöttek. Élni és megélni akarnak. A harminc év körüli vállalkozó a napokban pavilont bérelt. A pavilon már több, mint másfél évtizede áll a Teréz krt. sarkán. A pavilon tulajdonosa pulóvert árult. A bérlő sem változtatott, maradt a profil. A hatóság tudomásul vette a szerződést, a vállalkozó vállalta a közterület használati díj befizetését. Tevékenységét elkezdte. Mégis feljelentették - nincs közterület használati engedély! - Van!- Bent a hivatalban, csak még nem adták ide, holnapra ígérték. Árumat Jogtalanul lefoglalták. Négy közterület-felügyelő és két rendőr vitt be árummal együtt. Másnap kezében volt a területhasználati engedély is. Tudja mit mondott az ottani előadó? - Ha rajta múlna, nem kapnám vissza az árumat. Ugyan miért? - érvel a vállalkozó, mindhiába.- Nézze uram! Én az Úristenig Is elmegyek az Igazamért. - utolsó szavát az ajtó becsapódásának zöreje nyomja el. Glonczi néni az öregedő cigányasszony két hét múlva jelenik meg újra a hatóság előtt. Most is könnyeivel küszködik.- Az önkormányzat testületé meg az a Jó drága jegyző úr háromezer forintra csökkentette a pénzbírság összegét. - mutatja papírjait az előadónak.- Lássa - mondja mosolyogva - azoknak van szívük, lelkűk. De ha újra feljelentenek, maga se legyen már kőszívű és szinte kilibben az irodából.- Engem elvihetnek Baracská- ra. Nem tudom a bírságot kifizetni. Leülöm. - közli határozottan a következő ügyfél. - Eltelik az a tíz nap. Minden elmúlik és semmi sem változik. - hangja kesernyés, és már bizonytalanságot áirul el. A VII. kerületi szabálysértési hatóság az 1993-as évben jogosulatlan kereskedés és közterület használata árusításra szabálysértés miatt ösz- szesen 2.124,400 forint bírságot szabott ki. Két elkövető nem tudott (vagy nem akart?) fizetni. Ők, a Baracskai büntetésvégrehajtási intézet lakói voltak 10-15 napon át. Rátkai Ottó Lakókocsitól az öröklakásig A Damjanich utca egyik házának földszinti otthonában lakik a 72 éves Jászai-díjas Érdemes művész, a Magyar Köztársaság Csillagrendjével kitüntetett Eötvös Gábor zenebohóc. 1951-ben albérlőként költözött a 27-es számú épületbe feleségével, gyermekeivel. Ahogyan teltek az évek, úgy {lépett előre}, először társbérlővé, aztán főbérlővé. Ma lakástulajdonos. Talán mi vagyunk a legrégibb lakók - mondja Mariska néni, a feleség, a Fővárosi Nagycirkusz egykori igazgatónője. Az egyik artista hozott ide minket. Együtt léptünk fel 51-ben, a magáncirkuszok államosítását követő első állami cirkuszban. Fölajánlotta, jöjjünk hozzájuk lakni a Damjanich utcába. Attól félt ugyanis, hogy a tanács vadidegeneket fog beköltöztetni hozzájuk, a nagy lakásukba. Azelőtt hol laktak? A cirkuszi lakókocsiban! Hiszen a cirkuszunkkal jártuk az országot. Nem volt állandó lakásunk, csak egy címünk, ahová a postánkat küldhették. Itt a Damjanich utcai négy fal között kezdték el gyakorolni, csiszolni a később híressé vált zeneszámot, amellyel meghódították Európa, Amerika, Ázsia és Ausztrália közönségét. Nem ment könnyen! És nemcsak a publikum igényessége miatt. Rióban például - emlékszik vissza Gabi bácsi -, 40-42 fokos melegben, amihez ráadásul még 90 százalékos páratartalom is párosult, nemegyszer napi 4 előadáson szórakoztattuk a közönséget. Kellemesebb emlék fűződik Tokióhoz, ahol a japán, az amerikai és a német zászló mellett, az ő tiszteletükre lengette a szél a magyar zászlót - pedig még 8 másik ország artistái is szerepeltek a Mone Carlo Show műsorában. Az idős művész mindmáig büszke arra, hogy 1964- ben, amikor a svájci Knie cirkuszhoz kötötte őket szerződés, Chaplin személyesen tüntette ki gratulációjával. Az elmúlt évben - 4 évtized után - újra kigyulladt a fény az Eötvös-ctrkuszban. Család a családokért! - ezt a mottót választották. Az Eötvös-család szeretne jó szórakozási lehetőséget biztosítani a családoknak. 1993-ban az Országos Gyermekvédő Ligával megállapodást kötöttek: minden délutáni előadást Ingyen nézhet meg száz hátrányos helyzetű gyermek. Manapság nehéz magas színvonalon működtetni egy magáncirkuszt. - összegzi tapasztalatait Mariska néni. Amikor újra Indult az Eötvös- cirkusz - veszi át a szót ismét Gabi bácsi, - nagyon sajnáltam, hogy nem vagyok fiatalabb. Mondjuk, 60 éves. De amikor szétnyílik a függöny, és belépek a manézsba, teljesen fiatalnak érzem magam! Frissebbnek, mint valaha. Simon Ferenc-Nándor PR0FIDENT FOGÁSZA TI CENTRUM Budapest VII. Károly krt. 1. (az Astoriánál) Budapest legszebb éjjel-nappali FOGÁSZATA a város szívében Reprezentatív, barátságos környezetben kiválóan képzett fogorvosok szeretettel várják Önt. HOZZA EL CSALÁDJÁT! 4 ERZSEBETVAROS 1994/5. szám
