Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám
Emléktábla a Városligeti fasorban Az egyemeletes villa oldalfalán emléktábla: E HÁZBAN ÉLT ÉS DOLGOZOTT R^BLNOVSZKY- MÁRIUSZ MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ 1895-1953, ÉS FELESÉGE, SZENTPÁL OLGA TÁNCMŰVÉSZ ÉS KOREOGRÁFUS 1895-1968. A földszint 2-ben névtábla: Szentpál Mónika - Rákos Sándor. Becsengetek. Szentpál Mónika nyit ajtót. Még Zalaegerszegről ismerem a művésznőt, amikor meghívásomra a Művelődési Házban megtartotta emlékezetes Krónika az magyaroknak dolgairól című előadóestjét. Hellyel kínál. Elmondom jövetelem célját. Kérem, meséljen először a szüleiről, akiknek emlékezetét az emléktábla is megörökíti.-1927-ben, féléves koromban költöztünk ebbe a villába. Ha kinézel az ablakon, látod a kertben az emeletes artistaiskolát. Ennek a helyén állt egy földszintes épület, édesanyám mozgásművészeti iskolája. Építési vállalkozó nagyapám építette. Ez az épület volt Budapest első tánctanításra tervezett épülete.- Emlékszel, milyen volt az iskola?- Természetesen emlékszem, hiszen gyerekkorom és ifjúságom legboldogabb óráit töltöttem ott. A bejárat két oldalán Medgyessy Ferenc és Beck Ö. Fülöp egyegy táncoló alakot ábrázoló fríze díszítette a falakat. Volt egy előtér, ahol a szülők vártak a teremben tornázó-táncoló gyerekekre. Az előtérből nyílt egy pici iroda, jobbról-balról öltözők, tusolóval. A nagy táncteremben a sarokban zongora. Legtöbbször édesanyám maga kísérte zongorán a táncórákat.- Bizonyára tudsz mondani valamit a kezdeti időkről.- 1917-ben édesanyám Jaque-Dalcroze Hellerau-i iskolájában szerzett diplomát, s elhatározta az úgynevezett Dalcroze- módszer elterjesztését Magyarországon. Tanított az akkori Nemzeti Zenedében, majd a Színművészeti Akadémián, és természetesen a saját iskolájában is.- Milyen volt ez a Dalcroze-módszer? Te is tanultad?- Igen, emlékszem, milyen öröm volt, amikor mi, kisgyerekek a kezünkbe kaptunk különféle hangszereket: cintányért, dobot, triangulumot - s hogy a legegyszerűbb szemléltető példát mondjam -, a hangszereken például negyedeket ütöttünk, s ugyanakkor nyolcadokat futottunk, vagy fordítva. S hogy édesanyámat idézzem, "a Dalcroze-gyakorlatoknemcsaka muzikalitás szempontjából voltak újak, nem csak a fantáziára hatottak, hanem a formálás, az alakítás örömét is jelentették".- Milyen korosztályok tanultak az iskolában 7 Gondolom, nem csak Dalcroze- oktatás folyt?-Természetesen. Már1927-től, az iskola megnyitásától szélesebb táncképzés folyt. Négyéves kortól egészen 50-55 éves korig. 1925-ben megalakult a Szentpál Tánc- csoport, ahova a legtehetségesebb növendékek kerülhettek, akik élethivatásuknak választották a táncot. 1927- ben tanárképzés is indult az iskolában.- Elmondanád, hogyan tanított édesanyád?- Nem szeretném, ha elfogultsággal vádolnának, ezért átadom neked Merényi Zsuzsának, a Balettintézet nemrég elhunyt tanárának visszaemlékezését. Ö édesanyám növendéke volt. - "Az iskola légkörét Szentpál Olga egyénisége határozta meg. Tanítási modora mindig lelkesítő volt, óráit a lendületes tempó, a frissítő munka jellemezte. Növendékei - a legkisebbtől a legidősebbig-valamennyien úgy érezték, hogy egy alkotóműhely egyenjogú tagjai. Hadd idézzem fel a gyermekkorból megőrzött képet: fekete, bő hosszúnadrágban, csuklóban összefogott, lebegő ujjú selyemblúzban tanított, ami felett feszes mellényt hordott. Haja fiatal lány kora óta hófehér volt. Ez a megjelenés önmagában isünnepi hangulatot teremtett közöttünk. Karjának, fejének és felsőtestének harmonikus és zenei mozgása fogott meg leginkább. A feladatokat úgy adta meg, mintha éppen abban a pillanatban ötlöttek volna fel benne, és ezek az ötletek sürgős kipróbálásra várnának. A feladat megoldása után csak igen ritkán dicsért, de röviden és érzékletesen adott javító instrukciót. Sohasem éreztük ítéletét igazságtalannak. Szerettük és vártuk az órákat. A nagyobbak számára ennél még többet jelentett a Szentpál iskola: mentsvára lett azoknak a fiatal lányoknak, akik szépségre, alkotó munkára, kulturálódásra vágytak. Otthonra találtak azok, akik a közeledő háborút egy szebb jövő reményében, alkotva akarták túlélni. Ahogy romlottak a gazdasági viszonyok, egyre több lett az ingyennövendék és a rendkívül nehéz körülmények között élő tánccsoport-tag."- Valóban varázslatos egyéniség lehetett, a fényképekről is ez sugárzik. Az emléktáblán azt olvastam, hogy édesanyád koreográfus is volt.- Több mint 150 koreográfiát készített, a legtöbbet a tánccsoport számára.- Sajnos, nincs mód arra, hogy mind a 150-et felsorold, de kérlek, nevezz meg egykét olyan koreográfiát, amelyet a legfontosabbnak gondolsz.- Júlia szépleány, Pünkösdölő, Zöldágjárás — Bartók zenére; Magyar halottas: 1690-ben közöltósi halotti torszokás színpadi feldolgozása; a Mária lányok egy régi szegedi néphiedelem alapján készült. Ezeket azért emelem ki, mert anyám elsőként alkalmazta színpadra a magyar néptáncot. Feltétlen megemlítem a Kiűzetés a Paradicsomból című táncjátékot. Ez teljesen új mozgásrendszerre épült. Amikor mostanában nézem a modern balettet, felismerem azokat a mozgáselemeket, amelyeket ő már a háború előtt alkalmazott, és fájó szívvel gondolok arra, mi lett volna, ha az ötvenes években nem kiáltják ki dekadens, polgári, elvetendő műfajnak a mozgásművészetet. (folytatjuk) SEBETVAROS 9
