Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942

Major József: A 100 éves világítótorony

6 És most, amikor annyi hányatás és szenvedés után az iskola eljutott alapításának századik évfordulójához, illő volt, hogy erre a ritka jubileumra mindazok eljöjjenek, akiknek csak valami közük és kapcsolatuk is volt ehhez az iskolához. Eljöttek az iskola volt tanítványai, az öregdiákok, és a mostani tanulóifjúság, hogy leróják a szeretett Alma Mater iránt érzett hálájukat, de ott voltak az ország, a megye és a város kiküldöttei is, hogy méltassák az iskola érdemeit, értékeljék nevelői munkásságát. És illő, hogy a krónikás hűségével mi is megörökítsük ezeknek a felejhetetlenül szép ünnepségeknek a lefolyását, az azokon elhangzott beszédeket és megnyilatkozásokat, amelyek mind-mind ennek az iskolának küzdelmekkel teli életét és nagy jelentőségét hangsúlyozták ki. Tesszük ezt azért is, hogy az iskola következő száz esztendejének ifjúsága erőt és bíztatást merítsen ezekből a megnyilatkozásokból, és megismervén az első száz év ifjúságának nehéz és küzdelmes életét, eszményekért való lelkesedését, áldozatos munkáját, ő is az elődök nyomdokain haladjon, hogy így egy folyton emelkedő, töretlen egyenes vonal jelezze az iskola fejlődését, életrevalóságát és jelentőségét. Áz előkészületek. A jubileumi ünnepségeket hosszas és fáradságos előkészítő munka előzte meg. Még az előző, 1941—42-ik iskolaév folyamán alakult meg az iskola igazgatójának, Mrenna József tanügyi főtanácsosnak a vezetésével egy előkészítő bizottság, amely, legalább főbb vonásokban, már jóelőre kidolgozta a jubileumi ünnepségek programmját. Sajnos, a háborús idők és nehézségek sok szép felmerült terv megvalósításának útját állták. így először is csak egy napra lehetett az ünnepségeket méretezni, mert a rossz vasúti közlekedés és az elszállásolási nehézségek miatt az ünnepségre jövő öregdiákoktól és érdeklődőktől nem lehetett megkívánni, hogy olyan hosszú időt Szakítsanak maguknak az ünnepségen való részvételre. Ezért a jubileumi programmot egy napra kellett összesűríteni, s a nehéz háborús viszonyoknak megfelelően teljesen le kellett egyszerűsíteni. De ugyanakkor azért arra is ügyelt az előkészítő bizottság, hogy a jubileumi ünnepségek mégse legyenek szárazak és megszokottak, hanem némi élményt is nyújtsanak a megjelenteknek. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével állította tehát össze a bizottság a műsort. Ezt a műsortervezetet aztán az intézet igazgatója az Érsekújvárott és a közeli környéken élő és több alkalommal is összehívott öregdiákok elé terjesztette, akik az elgondolásokat mind elfogadták, sőt maguk is felvetettek néhány új tervet és ötletet. Ezeknek jó részét az ünnepségek alkalmával meg is valósították. A hosszas megbeszélések és előkészítő munka eredményeképpen végül is az a terv kristályosodott ki, hogy a tulajdonképpeni hivatalos jubileumi ünnepség 1942. október hó 4.-én, vasárnap, délelőtt lesz, míg az esetleg már előző napon, szombaton, délután érkező öregdiákok és érdeklődők tiszteletére ünnepi hangversenyt rendez az intézet. Ezt megelőzően pedig, szombaton délután, megnyitják az iskola százéves múltját bemutató kiállítást. Áz öregdiákok érkezése. Már szombaton, október hó 3-án reggel Érsekújvárba érkező idegen is észrevehette, hogy a városban valami nagy esemény készül. Az állomást a város szívével összekötő két utcának, a Széchenyi és Horthy Miklós utcáknak a házai mind fel voltak lobogózva, s mintha a forgalom is élénkebb lett volna, mint máskor. Valami ünnepi hangulat volt érezhető a városban. Az utcákon és a vá-