Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942

Major József: A 100 éves világítótorony

7 ros főterén itt is, ott is ünnepi, fekete ruhába öltözött kisebb-nagyobb csoportokat lehetett látni, amint nézegetik a város régi, vagy újonnan emelt épületeit, s szinte egész délelőtt fáradhatatlanul rójják az utcákat. A «reggel vagy kora délelőtt érkezett öregdiákok voltak ezek, akik most ismerkedtek újra a rég nem látott várossal, és elevenítgették fel a sok régi szép emléket, amelyek a város egy-egy épületéhez, vagy kis házához fűzték őket. A koradélutáni órákban aztán még élénkebb lett az öregdiákoknak ez az áramlása. A vonatok szinte ontották magukból a népes diákcsoportokat, úgyhogy négy óra felé már tarkállott a gimnázium udvara és előkertje a sok öregdiáktól. Megható látvány volt, amikor harminc, vagy negyven, vagy esetleg még ennél is több év eltelte óta egymást nem látó osztály- és diáktársak találkoztak itt össze az iskola udvarán, s járták körül a rég nem látott Alma Matert. Nem egy öregdiák szemében a boldogág és meghatódottság örömkönnyei csillogtak a viszontlátás pillanatában, mikor belépett az iskola kapuján, s az előcsarnokban, vagy az udvaron együtt találta egykori diáktársait, néhány öreg tanárát, s kezet szoríthatott velük. Mikor a szép számban egybegyűlt öregdiákok túlestek a viszontlátás örömein, felvonultak az intézet rajztermébe, hogy résztvegyenek az iskola százéves történetét bemutató kiállítás megnyitásán. A „Százéves gimnázium" kiállítás. A tágas rajzterembe belépő öregdiákokat kedves látvány fogadta. A terem falai tele voltak kisebb-nagyobb festményekkel, fényképekkel és különféle tárgyakkal, a teremben elhelyezett asztalokon és vitrinekben pedig az iskola múltjának ezernyi kis emléke és dokumentuma volt látható. T h a i n János c. gimn. igazgató, az iskola jeles rajztanára és a kiállítás gazdag anyagának fáradságot nem ismerő összegyűjtője nyitotta meg a kiállítást, s üdvözölte néhány keresetlen szóval a megjelent öregdiákokat. Majd ő maga vezette végig az érdeklődőket a termen, és kísérte Szakszerű magyarázattal a kiállítás egyes részleteit. A bejárattól balra lévő falon felfüggesztett festmények és rajzok a régi Érsekújvárt mutatták be. A város egy-egy régi épülete, sajátságos építkezésű háza és kapuja, a régi gimnázium és a mostani gimnáziumnak a régi helye, a Nyitra folyó és a Berek egy-egy kedves s az öregdiákoktól sokat látogatott romantikus részlete, a régi újvári népviselet és népművészet volt látható ezeken a képeken. A bejárattól jobbra eső falon a negyvennyolcas idők elevenedtek meg a kiállított tárgyak, festmények és rajzok nyomán. Külön helyet kaptak az iskola volt kiváló tanulóiról készült festmények és fényképek, míg egy másik részt Pázmány Péternek, az iskola névadójának és Érsekújvár nagy mecénásának szentelt a neves kiállító. A teremben lévő asztalokon régi értesítők, iskolai naplók, — köztük az iskola első: 1842—43-ik évi osztályozó naplója, — régi gimnáziumi jegyzőkönyvek és az iskola tanulói által kiadott különféle folyóiratok voltak láthatók. Ugyancsak itt volt kiállítva az a rengeteg kisebb-nagyobb fénykép, amelyek az iskola régi igazgatóit, tanárait, vagy egész tanári karát, az intézet egykori híres tornászait és tornaversenyeit ábrázolták. A megjelent öregdiákok egymásután ismertek rá régi diákéletük egy-egy kedves jelenetére és eseményére, meghatva álltak meg egyik-másik kedves tanáruk fényképe előtt, kíváncsian lapozgattak bele a régi iskolai naplókba és értesítőkbe, úgyhogy a kiállítás megtekintésével nemcsak az iskola régi életét és múltját ismerték meg, de szinte beleképzelhették magukat a régi diákéletbe és iskolába, s ha csak '.rövid időre is, de lélekben újra diákok lehettek.