Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942

Major József: A 100 éves világítótorony

ICC ÉVES >11 44 IU MMfel (Beszámoló gimnáziumunk jubileumi ünnepségeiről.) Nagy napra virradt Érsekújvár városa 1842. október hó 2-án: e napon nyitották meg: fényes ünnepségek közepette a város első középfokú iskoláját, az úgynevezett kisgimnáziumot. A megnyitáson nemcsak a város apraja-nagyja, de a közeli és távolabbi környék lakossága is résztvett, sőt még az ország messzebbfekvő vidékeiről is jöttek érdeklődők, hogy tanúi lehessenek a kis mezőváros polgársága örömének és boldogságának. Ez az öröm és boldogág tényleg nagy volt, ímert hiszen hosszú és fáradságos munka, sok áldozat és ezernyi akadály leküzdése után került csak sor az iskola engedélyezésére és megnyitására. Háromszor utasította vissza V. Ferdinánd császár és király az érsekújvári polgárok kérését, de az egykori kuruc hősök és ősöik kései leszármazottai nem estek kétségbe, s negyedszerre, újabb áldozatot hozva és az utolsó akadályt is elhárítva, mégis kikényszerítették az uralkodótól az iskola engedélyezését. S a megnyitás napján jogos önérzettel tekinthettek az új iskola bejárata fölött lévő vörös márványtáblára, amelybe ez a disztichon volt /bevésve: A KÖZJÓT SZERETŐ POLGÁRSÁG ÁLDOZATÁBÓL ÁLLOK AZ IFJÚSÁG JOBB NEVELÉSE MIATT. Valóban, az iskolát a város polgárságának áldozatkészsége hozta létre, azzal a céllal, hogy ott e város és a környék ifjúságának jobb nevelésén munkálkodjanak. I | Azóta, — az iskola megnyitása óta, — éppen száz esztendő telt el. Száz év ugyan a történelem nagy fejlődési vonalában nem valami hosszú idő, egy intézmény életében azonban már jelentős időtartam. Különösen az 1842—1942 között eltelt száz évre érvényes ez a megállapítás, mert hiszen alig van nemzetünk életében még egy olyan mozgalmas időszak, amely annyi örömet és szenvedést, oly sok felemelő eseményt és borzalmas csapást hozott volna a magyarságra, mint éppen ez a száz év. Ebbe az időszakba esik a reformkor legtöbb eszméjének megvalósítása, a dicsőséges 184S^49-es szabadságharc, a súlyos elnyomást hozó Bach-korszak, az uralkodó és a nemzet kiegyezése, az ország ezeréves fennállását megünneplő millennium, a borzalmas első világháború, a húsz évig tartó cseh megszállás, majd a boldog hazatérés, végül az,elsőnél is borzalmasabb második világháború. Mindezeket az eseményeket az iskola is megérezte, s ha a nemzet hajója jobb vizeken vitorlázott, az iskola életében is felemelkedés és fejlődés volt érezhető, a nemzetre zúduló csapások azonban a gimnázium munkáját is megbénították, vagy legalább is akadályozták. De az iskola a viharokkal és szenvedésekkel teli időkben is megállta a helyét és teljesítette nemes nevelői hivatását. Évről-évre bocsátotta ki magából a sok-sok diákot, akik aztán nemcsak a városnak és környékének, de az egész nemzetnek az életében is vezető és irányító szerepet töltöttek be.