Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942

Vitéz nagybányai Horthy István

4 csak pályája kezdetén állott, kemény lélekkel, nagy elszánással készülve feladatára, mégis, amikor elment, mindenki érezte, hogy a nemzet pótolhatatlan érteket veszített benne. Isten végzése volt, aki időnkint meglátogatja azokat, akiket nagyon szeret. Elvesztése a gyász és a szorongások óráit jelentette mindnyájunknak, de mert halála hőstett volt, a látvány felemelt. A hős áldozata még forróbban kapcsolja a magyar híveket, nevelöt és tanítványt, földi Vezérükhöz. Kormányzóhelyettes Urunk testét befogadta az édes anyaföld, de a nemzet jóban és bajban mindig fölemeli majd szemét a Hősre, aki éltető eszmévé finomul és jelen lesz minden hü kötelességteljesítésben és a halálos hazaszeretet minden megnyilvánulásában. A földön kihúnyt egy élet világa, de történetünk égboltján kigyúlt egy csillag, amely fényével átsugárzik a századok éjjelén. Vitéz Horthy István szent eszményért feláldozott nemes élete, hősi önfeláldozásának megdöbbentő halála legyen jövő boldogulásunk és nemzeti nagyságunk biztos záloga és példaképe.