Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942

Vitéz nagybányai Horthy István

VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY ISTVÁN 1904-1942 Országteremtö első Szent Királyunk fénylő ünnepén érke zett a döbbenetes hír, hogy valahol Oroszországban, a becsület mezején hősi halált halt Magyarország kormányzóhelyettese, rajongva szeretett Kormányzó Urunk idősebbik fia, nemzetünk szemefénye és büszkesége, a bátor repülőföhadnagy. A magyarok Istene áldozatot kívánt a nemzettől és vitéz Horthy István bátran szembenézett a halál veszedelmével. Az első pillanatban úgy éreztük, hogy augusztus 20-ának, e gyászravált ünnepnek kialudt minden vigasztaló fénye, amikor e rettenetes dicsőség beragyogta egünket. Pedig tudtuk, hogy Horthy István azok fölött a mezők fölött szárnyal, ahol a hü kötelességteljesítésnek mindennapi kockázata a halál s ahol a dicsőség a halál szomszédságában lakik. Váratlan halála mégis mélyen megrendített nemcsak bennünket, hanem a fiatalokat is, akik ideális eszményképet láttak vitéz alakjában s akiket még halálával is a kötelességteljesítés szent parancsára figyelmeztetett. Hősi önfeláldozása így lett számunkra példává, magasztos szimbólummá. Vitéz Horthy István vitézségében, rettenthetetlen kötelességteljesítésében és mindvégig híven végzett szolgálatában ezer és ezer magyar katona önfeláldozó hazaszeretete testesült meg és világította be a magyar tájat halála hírére, mint lángoló éji villám. Minden magyar katona és minden kötelességtudó diák benne láthatta saját magának megdicsőült kezét. Alakja — halála után, vagy talán épp általa — még jobban egybeforrott a magyar nemzettel, elsősorban az ifjúsággal. Nemcsak országgyarapító Kormányzó Urunk elsőszülött fiát tiszteltük és szerettük benne, nemcsak nagy jövőre hivatott Kormányzóhelyettesünket becsültük, de benne látta a magyar nevelő a Hazát megteremtő és ezer év viszontagságai közt megtartó hősi magyar Géniusznak, a veszélyt nem ismerő magyar bátorságnak, a fiatalos munkakészségnek és a minden áldozatra kész magyar vitézi léleknek a mintaképét. Még