Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942

Major József: A 100 éves világítótorony

15 EZ AZ INTÉZET ÉRSEKÚJVÁR VÁROS ÉS A MAGYAR ÁLLAM KÖLTSÉGÉN 1909—10-BEN ÉPÜLT I. FERENC JÓZSEF KIRÁLY URALKODÁSA, GR. APPONYI ALBERT KULTUSZMINISZTERSÉGE IDEJÉN. A VÁROS POLGÁRMESTERE MIKLÓSKA ALADÁR, A POZSONYI TANKER. KIR. FŐIGAZGATÓJA PIRCHALA IMRE, A GIMNÁZIUM IGAZGATÓJA FINTA FERENC VOLT. & SOK VIHART ÁTÉLT ISKOLÁNK A RÉGI ERÉNYEKKEL HALADJON AZ UJABB SZÁZADOK FELÉ!, 1942. OKTÓBER 4. Az üdvözlő beszédek. A két emléktábla leleplezése után a Légierők zenekara a Rákóczi indulót, az intézet ifjúsági énekkara pedig Liszt: ünnepi dal-át adta elő. Ezután került sor a jubiláló gimnáziumot üdvözlő beszédekre. Elsőnek Csaplovics József, komáromi tanker, kir. főigazgató üdvözölte az iskolát a következő magasszárnyalású beszéddel: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ifjúság! Mikor egy évszázaddal ezelőtt Érsekújvár, a fejlődő és gazdagodó mezővároska nagyobb iskolát: gimnáziumot alapított, akkor tulajdonképpen világítótornyot emelt magának. Világítótornyot, hogy onnan fény és melegség áradjon ki e kis városka és a környező Nyitra, Duna, Vágmedence minden magyar lakósára. Száz esztendeje áll a világítótorony és árasztja magából a fényt, a tudás fényét, a tudományok és ismeretek fényét, és árasztja magából a meleget, a szeretet melegét, az emberi életet megszépítő nemes érzelmek, az emberi lelket a föld porából és sarából a halhatatlan lélek szintjére emelő, a legnagyszerűbb emberi eszmények munkára lelkesítő és energiát teremtő melegét. Érsekújvár városa bizonyára nagy erőfeszítést végzett és jelentős anyagi áldozatot hozott, amikor ezt az iskolát megalapította és évtizedeken át fenntartotta. Ez az áldozat nem volt hiábavaló, az iskola bőven megfizetett érettük, amikor évről-évre mind sűrűbb rajokban, most már tízezrekre menő tömegben bocsátotta ki falai közül az emberi művelődés alapjait megismert és az erkölcsi értékek fegyvereivel felvértezett tanítványait, hogy belőlük műveltebb gazda, iparos, kereskedő, vagy elsősorban tisztviselő és más értelmiségi legyen, s nagyobb részükben e városban vagy ennek környékén elhelyezkedve, dolgozzanak a magyar életnek az ő munkásságuk hatókörébe eső parcelláján, igyekezzenek azt jobbá, termőbbé, szebbé tenni, dolgozva a város és környéke felemelésén, szellemi életének meggazdagításán, értékesítvén az iskolában tanultakat és a lelkükbe edződött erkölcsi értékeket. Ünnepi szónokunk és az iskolai Évkönyv krónikása felvéste e százados büszke történet jelentősebb állomásait. De ki tudná fotográfiába örö-