Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1940

Bakos József dr.: Az érsekújvári gimnázium munkája nagy magyar értékeink védelmében

19 való kapcsolatukat, ennek minden árnyalatát és finomságát, a múltját és a jelenét is«. (Kosztolányi Dezső.) Szomorú romlást mutat a mai középosztály nyelve és beszé? de. Rettenetesen megromlott a magyar kiejtés. Fájdalmas példát szolgáltatott pl. a nemzetközi vásárról küldött rádióüzenetek fel? olvasóinak kiejtése. Tele van idegen ízzel, az idegen ejtésmód terjed és fertőz. Sok igazság van Győrffy István kiáltó szavaiban: »Kimondhatni: művelt középosztályunkban a magyaros beszéd a legnagyobb ritkaság. Mintha a műveltség ára az volna, hogy eis veszítjük az élő beszéd magyar zamatát. S akik alulról kerülnek a középosztályba, sietnek eltanulni ezt a színtelen, semleges, sőt hibás beszédet, mert azt hiszik, ez a finom, ez az előkelő s eldob? ják a magukkal hozott egészséges, gazdagabb színezésű kiejtést, mert parasztosnak vélik az új környezet hatása alatt«. Ma ugyan gombamódra nőnek a mai társadalom keretén be? lül is a nyelvvédők, de inkább csak magyarkodnak, mert nem is? merik eléggé a magyar nyelv szellemét, a magyar nyelv mélysé? gét, nincs elég jó magyar nyelvérzékük. Ezen az állapoton kíván segíteni ez a nevelői eszközünk. A nyelvművelő munkaközösség eddigi munkájáról adnak szemléltető képet a következő dolgo? zataink: Hogyan védik az érsekújvári diákok a magyar nyelvet?; Vadászat idegen szavakra; Idegen szavak az utcán és otthon; Nyelvhelyességi tízparancsolatok; Hogyan beszél helyesen a ma? gyar ember?; A »Magyarosan« c. folyóirat ismertetése; A helyes magyar beszéd; A helyes, szép magyar olvasás; A helyes magyar írás; A helyes fogalmazás követelményei; Diákéletünk idegen szavai; Mit olvasson egy alsós diák?; Mit olvasnak a felsős diákok?; Milyen legyen egy diák irodalmi érdeklődése?; Én és a könyvek; Irodalmi érdeklődésem; Használ?e a falum idegen szavakat?; Ahogyan a mai nagynénik beszélnek!; Nyelvművelő elődeink; Egy modern alsós leány délutánja ...; Gyűjtsük a szép magyar szavakat!; A magyar nyelv közmondásainak nyelvszépsé? ge; Gárdonyi nyelvének szépségei; 150 éve védi a nyelvet a ma« gyar színészet; Ä nyelvet mindig tisztítjuk; Feliratok, hirdetések magyartalanságai; Továbbadott jótanács, (Kairácsony Sándor cik? ke!). Ezt a jótanácsot különösen megszívleltük: »Ne fordítgassuk mi az idegen szavakat magyarra, még csak ne is keresgéljünk a magunk esze szerint megfelelő szavakat a pótlásukra, különös? képpen pedig ne gyártsunk bolond fejünk után kínjukban szüle? tett szavakat. Nem tudunk mi magyarul. A magyarok tudnak magyarul. A magyar nép és a magyar történelem tud magyarul. A magyar népnyelvből és a régi magyar nyelvből keressük meg a szükséges magyar szavakat, kifejezéseket, szólásokat«. Ez a meggondolás vezetett át bennünket a nép felé fordulás útjára. Ma még nem ismerjük eléggé a magyar földet, a magyar népet. Ma ugyan »divatos«, ma »korszerű« beszélni, írni, tudni a magyar népről, értékeiről, a magyar paraszt jó tulajdonságairól, hibáiról, jövendő sorsáért vívott küzdelmeiről, stb., stb. S való? ban igaz lelkiismerettel állíthatjuk, hogy ismerjük népünket? A mai magyar diáknak meg kell ismernie népi értékeinket is. S a megismerés munkája után ápolni és védeni is kell népi érté? keinket. Ahogyan Fekete István író írta diákjainknak: »Ne en? gedd — kedves érsekújvári gimnazista barátom, — hogy az ott?