Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1938

II. PÁZMÁNY PÉTER. A XVI. század a bomlás korszaka: felbomlik a magyarságnak vallási, politikai, területi egysége; széttépődik a magyar lélek, az ellentétek fegyveres harcokban robbannak ki. A nyugtalanság, a megoldatlan kérdések bizonytalansága átnyúlik a XVII. századba is. A külföldön élő uralkodók iránt mind nagyobb lesz a magyarság bizalmatlansága, erősödik a rendi szervezkedés; Erdély új államjogi szervezetében öncélú államiságát domborítja ki; a török újabb és újabb területeket szervez be a hódoltságba. A reformációnak dinamikus mozgalmában sem áll be statikus nyugalom, új elevenséggel, új küzdelem veszi kezdetét: Szt. Ignác tanítványai, a jezsuiták, a kat. Egyháznak restaurációját indítják meg. Politikai érzékű államférfiakban nem volt hiány, akiknek e kérdések megoldása sok gondot okozott, de nem voltak egyetemes átfogó elmék. Az összes kérdéseket összefüggően, szintetikus egységben talán csak Pázmány Péter fogta föl. Pázmány több volt a nyugati magyar úr típusánál. Nála a nyugati magyarságnak életfelfogása, nemzeti feladatainak elgondolása a legtisztább formában, ideális magasságban jelentkezik. A magyarság legelső feladatának a katolikus hit és a kat. Egyház restaurálását tekintette. Nemcsak mint pap. mint jezsuita, akit mélységes hit, meggyőződés és lelkesedés jár át, de mint hazáját szerető, féltő, a jövőért aggódó magyar nemes úr is, a katolikumban kereste a magyar megújhodás piramisának első lépcsőjét. Szt. Ignác diszciplínáin nőtt fel, és amikor 1607-ben a jezsuita rend a gráci egyetemről Forgách Ferencnek, az esztergomi érseknek rendelkezésére bocsátja, 40 év körüli kiforrott, erős akaratú egyéniség volt. Keletről, Biharból a Kőrös pártjáról került Nyugatra. Váradon született, protestáns prédikátor keresztelte meg, csak amikor Báthory Istvánnak, a lengyel királynak oltalma alatt felbukkant Váradon Szántó István jezsuita atya, meg mostohaanyja Toldv Borbála is biztatta őt, akkor tért meg 12 éves korában a kat. Egyházba. Azután a jezsuita rendbe lépett, Bécsben, Rómában tanult, Grácban az egyetemen tanított, két évig Sellyén misszióban volt. Közben 1602-ben egy polemikus könyvet írt Magyari István sárvári evangélikus prédikátor munkájának cáfolatára, aki elég terjedelmes könyvében Magyarország romlásáért a kat. Egyházat tette felelőssé. Első magyar nyelven írott könyve volt ez a Felelet, és az első magyar könyv, amelyet jezsuita írt. Utána egész sorozata következik a hitvitázó, apologetikus könyveknek, prédikációknak. Lefordítja a híres Ivempis Tamásnak Krisztus követéséről írott könyvét, imádságos könyvet is ír az alázatos, Isten irgalmában megnyugvó, kegyelmében bizakodó lelkek számára. Legkiválóbb apologetikus munkájában, az Igazságra vezérlő kalauzban pedig a kat. hitvallás lényegét fejti ki és azzal a következtetéssel zárja le művét, hogy a Szentírásra támaszkodó protestantizmus tételeit a Szentírásból nem tudja igazolni: a Szentírás a római egyház tanításait erősíti meg.