Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1938

1851-ben pénzügyi nehézségek miatt be kellett szüntetni a közel tízéves múltra visszatekintő kisgimnáziumot. A magyarság elnyomatásának sötét éveiben szünetelt a nevelői munka s az csak 1861-ben indulhatott meg újra. A ferencrendi atyák még 1883-ig tanítanak az intézetben, de kapcsolatuk vele ezentúl is megmaradt. 1894-ben a községi kat. algimnázium főgimnáziummá alakul át, mint ilyen éli át a világháború négy esztendejét, amikor tanárainak tekintélyes része hadbavonul, s bizony az iskolapadokból is odaszólítja a kötelesség számos diákjukat. A gyászosemlékü 1919-es évvel újra válságos idők sodrába kerül intézetünk. A megszálló hadsereg az épületet többízben lefoglalta és a vörös harcok idején, amikor városunk kétszer gazdát cserélt, bizony még srappnei is vágott be falaiba. Ennek nyomai ma is láthatók. Az intézet tanári könyvtára és felszerelése is sokat szenvedett a katonai beszállásolások alatt. A város 1923-ig nagy áldozatkészséggel fenntartotta a községi kat. főgimnáziumot, amely 1921-ben fokozatosan reálgimnáziummá alakul át. 1925-ben azonban nem bírván az anyagi megterheltetési a város az állammal szerződik s ettől kezdve az időközben megnyílt csehszlovák reálgimnázium magyar párhuzamos osztályaiként folytathatja tovább működését a szép múltra tekintő magyar intézet egész a felszabadulásig. Ekkor felveheti büszkén és örömmel címébe a magyar királyi állami jelzőt, amelyhez nemsokára még kiváló történelmi és szellemi név járul: Pázmány Péteré. Ennek a névnek dicső hordozóját sok bensőséges kapcsolat fűzte Érsekújvárhoz. Földesura volt, nagy öszszegeket fordított arra, hogy a várat erős kőfallal vehessék körül, ő alapította az érsekújvári ferencrendi kolostort, otthont és templomot építtetett a szerzetesatyáknak, akik később — amint láttuk —gimnáziumunk jogelődjét a magyar nevelésügy emelésére megnyitották. Közvetve tehát Pázmány Péterben tisztelhetjük intézetünk megalapítóját. így nem kaphatott volna gimnáziumunk címébe méltóbb történelmi nevet, mint a nagy Pázmány Péterét, aki városunk legnagyobb kultúrális jóltevője volt. Intézetünk átérezve e dicső férfiú nemesveretü szentistváni eszmevilágát, ha nem is tudja elérni, legalább utánozni akarja és első királyunk országépítő munkásságát folytatva, minden erejével szolgálni igyekszik a magyar nemzet legszenfebb ügyét! Ilyen gondolatokkal eltelve közeledik nevelői munkássága közben a gimnázium alapításának százéves fordulójához, azzal a rendíthetetlen elhatározással, hogy a következő százévben még fokozottabban és lendületesebben tölti be a magyar Kisalföldön nevelői küldetését. 4