Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1915

Stureci hágó, láttad őket? A rongyos honvédeket csikorgó hidegben, félig mezítláb az ágyukat húzták a jeges hegyoldalon.

Branyiszkó! Láttad a papot kereszttel kezében ! Azután ti szelíd mátrai lejtők, láttátok, hogy Windischgrätz futott ?

Piski hídja, Hunyadi hadosok, öreg Retyezát, ti tudjátok, hogy Bem volt az az ősz vezér, aki lovagló-ostorával arcul üté a legelső katonát, aki ágyújához ért.

Ti öreg, mohos lmnvédsirok ott a gerinceken, a havasok alján, nézzétek: friss hantok kerültek mellétek. Ezek is honvéd- sirok, magyar honvédek pihennek bennük, a hazát védték úgy

mint ti régen, mikor azt énekeltétek, hogy

............ha mégegyszer

azt üzeni

..................és mind elmentetek.....................ők is mind

elmentek.

* *

*

így beszélnek nekünk az öreg sziklák. Végigélték ők az Árpádok korát, látták az Anjouk derűs lovagvilágát, látták a vészt, amit a török hozott ránk, látták Bocskayt, Bethlent, Rákóczyt küzdeni a magyar hazáért; látták legutóbbi szabadságharcunkat és látták megfutni az orosz nagyherceg milliós hadát.

De amikor az ódon hegyek megtanitnak arra, hogy őket, a hazát miért kell szeretnünk; ha elmondják, hogy hányszor állt talpra a nemzet, hányszor dobbant meg a magyar nép szive, és hányszor ontá vérét lenn a völgy ölében, fenn a bérc fokán, akkor néma szemrehányást tesznek nekünk, akkor nem mondják el azt, amit talán szint’ oly szívesen hallanánk. Nem beszélnek arról, hogy a békében hogyan, miként védtiik meg a hazát.

A Mindenható természetes bástyával vette körül szép országunkat, és ha veszély fenyeget, — meghalni bátran megyünk el oda, de a békében nem gondolunk rá. Eszünkbe jutott-e, hogy amikor a Kárpátok fönséges bérceiben gyönyörködünk, magyar szó nem üti meg fülünket, és hogy az idegen nyelvvel idegen érzés visszhangja rezdül felénk.

Hát úgy vigyázunk ősi örökségünkre, hogy ott, ahol mesz- szire kellene éreztetnie a magyarságnak kulturális, gazdasági hatását, a magyar nyelven bűn legyen beszélni ? Hogy ott, ahol hazánknak régi hű bástyái állanak, ott ássák meg azt az aknát, amelynek országunkat romba kel! temetnie ?

12 —