Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1915

Labanc már Ocskay; sok vitéz hadnagyi Átkozva siratják az ő laboncságát;

Verje meg az Isten állhatatlanságát!

Költöznek a darvak, múlik az ősz is, jön a zimankós hideg tél.

Őszi harmat után,

Nagy hegyeknek ormán,

Fújdogál a hideg szél Fújdogál a hideg szél.

Zöld erdő harmatát Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél,

Hóval lepi be a tél.

Csillag jár mely felül,

Szél súg, felhő repül.

Arra vészem utamat,

Ha minden elmarad Isten el nem marad,

Rá bíztam magamat,

Rá bíztam magamat.

Elnémul a tárogató is, hej pedig de sokszor derité kedvre a táborban nyert csata után a kuruc vitézeket,

Nincs már kuruc tábor A tábor, a tábor Zászlóit lehajtja A majthényi páston,

Szegény kuruc tábor — !

Be szomorúan szól a Rákóczy rézdobja,

Nem mondja már; Rajta,

Rajta, rajta, rajta!

Hanem azt dobolja,

Messziről zokogja:

Szülőföldem, bölcsőm,

Te bús Magyarország,

Immár Isten hozzád,

Immár Isten hozzád !

Végigzúgott az országon a vészkiáltás: Veszedelemben a haza! És felgyűlt újra a harcitüz, felhangzott újból a harcidal, most igy énekelték, hogy: Kossuth Lajos azt üzente.- ll —