Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1915

Éjten-éjjelen, mikor a lövés ellhallgat, Fényes tigrisbörén Rákóczy nem nyughat, Készíti híveit, hires vitézeit:

Fodor és Révay hajdúezredeit.

A palotás ezret, az Esze Tamásét Csajági Jánosét, Lócziét sok másét.

Vezéreinek hire szárnyra kel, századok legendái beszélnek róluk, mert vitézségük, emlékük az utódok sziveibe vannak Írva.

Hires generális az öreg vak Bottyán,

Vagyon véle mostan sok derék kapitány,

Vitéz Bezerédy, jó Ebeczky István Kisfaludy László, seríny Balogh Ádám.

Ö azért ezekkel sok nagy harcot nyere,

Németség mindenütt futásnak erede,

Avagy mind halmokban rakattaték teste Kiket lecsapdosott kurucok fegyvere.

A Dunántúlon Balogh Ádám nyargal; lovasai mint a villám úgy vágtatnak el egészen Stiriába, Bécs aljára.

Török bársony süvegem,

Most élem gyöngy életem ;

Balogh Ádám a nevem,

Ha vitéz vagy, gyér velem!

Fakó lovam a Murza Lajta vizét megússza,

Bécs alját ha nyargalja,

Császár azt megsiratja.

Zsendelyes hí, eszterhás Ég a város, ég a ház,

Nem is egy ház, háromszáz,

Mert a kuruc ott tanyáz.

De mintha felhők tornyosulnának a ragyogó kék égen, és eltűnnék a pajkos napsugár, mely ott incselkedett a nyalka kuruc kurta kis dolmányán, gyönggyel fűzött csontos kalabérán, fényességgel mind berakott aranyos szablyáján. A napsugárral eltűnik a nyár és fú erősen, fú a hideg őszi szél.

Kurucok, kurucok, hajh szegény kurucok,

Be megsötétedett ti fényes napotok!

Óh gonosz szerencse, óh keserves óra,

Trincsini mezőknek vérrel borítója.- 10 -