Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1909

II. A történet tanítása

meretek tömege alkot. Az ismeretek nagysága tehát az egyik főtényezője az akaratnak, és ha növendékeink nevelésénél az erkölcsi jó akarásában látjuk fáradozásainknak gyümölcsét, ismereteiket oly módon kell gyarapitanunk, hogy az életbe kikerülve cselekedeteikben adhassák nemes leiküknek bizonyítékát. A tudományok tanításánál a jelenig haladunk : a nyelvtanítás a legújabb nyelvészeti eredmények alapján tanit; a fizika, kémia kiterjeszkednek a legújabb felfe dezésekre; a földrajz az újonnan megismert földek és népek ismertetését is körébe vonja; csupán a történettanításban tapasztalunk eltérést. Az egyetemes történelem tanításának harmadik évfolyamán 1648 tói a XIX. sz. 80-as éveiig kisérik a tanulók a történeti fejlődést ; hozzá még földrajzi összefoglalást is kíván tantervünk ezen alkalommal. A XIX. sz. történelmét, amely pedig a kultúra óriási haladását öleli fel, és amelynek az ismertetése nélkül az ifjú a jelenlegi politikai, vallási, társadalmi, gazdasági, tudományos stb. kérdéseket nem tudja megérteni, — nem tárgyaljuk részletesebben. A jelenlegi politikai állapotok rövid rajza és némi statisztikai adatok a gazdasági és tudományos életről hézagosan és csak egyoldalúan pótolják a történettanítás hiányét. De meg azáltal, hogy nem haladunk napjainkig a történelem folyamában, nem magunk tépjük-e szét a szálakat, amelyeket eddig gondosan fontunk, hogy a tanuló és a külvilág közt összeköttetést létesítsenek ? A középiskola általános műveltséget ad, azonban a jelen műveltségi magaslatot a mult ismertetésével alapozza. Az igazi művelt embernek ismernie kell saját korának viszonyait, azonban tudnia kell azt is, hogy ezen műveltség felépítésében mily érdemei vannak az elődöknek : a jelen kor mi mindent köszönhet nekik. A történelemtanítás visszapillant az egész emberiség fejlődésére, de természetesen tovább időzik ott, ahol a jelen kultúra haladásának egy-egy fontosabb lépése a hosszabb fejtegetést teszi szükségessé. — íi —