Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1909

II. A történet tanítása

Ez a szempont teszi kívánatossá, hogy a XIX. sz. történetével hosszasabban, esetleg egy egész éven át foglalkozzék a történettanítás. III. Bármit tanítson is a történettanitó, mindig nagyon fontos kérdésként merül föl, hogy miként csoportosítsa a történeti eseményeket. Haladhat korrendben és ekkor az időben egymásután következő tények a fejlődésnek megfelelőleg a maguk egymásutánjában tárulnak szemeink elé, ámde az események zűrös halmazából nehezen bontakoznak ki az együvé tartozó lények a maguk fejlődésében. Ezzel szemben a tisztán tárgyi csoportosítás is veszedelemmel jár. Az intézményeknek és a tárgyilag együvé tartozó történeti jelenségeknek végtelen láncolatában a genetikus haladás nem igen talál nyugovó pontra, és az időrend pontos betartásának dacára a szétfutó ecsetvonásokból nehezen alakulna ki a fejlődés pontos képe. Pl. ha valakit először végig akarna vezetni a pápaság, a császárság, a hűbérrendszer történetén az egész középkoron át, azután tárgyalná a nemzeteket egyesítő egységes vállalatokat, majd az államok külön belső fejlődéseit, nem igen tudná a legszorgosabb munka árán sem a középkor történetének áttekinthető képét nyújtani. Teremtsünk bizonyos periódusokat a történelemben, amelyeket egymástól elválasztva, bennük az emberiség kulturális fejlődésének képét időrendben kidomboríthatjuk, és áthidaljuk a politikai eredményekkel, — anélkül, hogy ezáltal a politikai történet rövidséget szenvedne. A történelemnek a gerincét a politikai történelem képezné, és a históriai egymásutánnak lehetőleg tárgyi csoportosításban való elmondása ; de ezzel oktani egybefüggésben tárulna fel az időben egymásmelletti tényeknek csoportja, az állapotoknak és viszonyoknak a rajza. Mint hat egyik a másikra ; a kettős hatásnak egymásba fonódásából, a tényeknek időbeli és tárgyi elrendezéséből, a periodusok karakterisztikus vonásainak a kiemeléséből mint alakul ki a kor — 12 —