Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1909

II. A történet tanítása

a keresztény szociológiára. Mind a három lényegesen tér el egymástól : más a filozófiai alaprendszerük. Melyikhez csatlakozik a középiskolai szociológiatanitás ? Fölösleges, sőt lehetetlen a szociális szellemet azáltal erősíteni a középiskolában, hogy egy új elméleti tárgyat tanítsunk, amely a szociológiát ölelje fel; az egész nevelés gyakorlati iránya elég szociális érzéket fog nevelni a tanulóban. Az egyes tárgyak támogatják egymást ezen irányban. A történettanítás elég sokszor fordul a szociológiához, hogy egyes történeti jelenségek okozati összefüggését megtalálja, sőt sokszor általánosít is, következtetéseket von le, anélkül, hogy céljául a fejlődés általános típusainak, törvényeinek, tényezőinek a rendszeres foglalatát tűzné ki. Ehelyett rámutat arra, hogy minden nemzet, minden társadalmi rend, minden kiváló egyéniség szociális tevékenységében miként és hová fejlődött. Ezt a fejlődést a történet mindig az etika szempontjából mérlegeli és a tanitás sohasem mulasztja el, hogy a tanulók figyelmét a tények ilynemű vizsgálatára ne hivja fel. A nevelés az erkölcsi végcélt tűzi ki feladatul ; a tanulóknak a történelem tényeit is ezen szempontból kell mérlegelniük. Ez a felfogás, mindennek az erkölcs magaslatáról való megítélése az ifjút a leghasznosabb tagjává teszi a társadalomnak. Hasznosabbá, mintha a társadalomba elvont fejtegetésekkel bocsájtanók be, és a pedagógia sem felejtkezik meg arról, hogy a történelem tudományos boncolgatása már a szaktudomány és nem az általános műveltség körébe tartozik. Ha növendékeinket ily lelkülettel bocsájtjuk ki az életbe, nem kételkedhetünk azon, hogy bennük a legfőbb erkölcsi jó eszméjét hintettük el. Azonban a tanitás munkája csak akkor válik valóra, ha az életbe kilépő iíjú cselekvésének principumait úgy határozza meg, ahogy ő azokat eszményitette: valóságos akarata eszményi akaratának kell, hogy megfeleljen. Az akarat bizonyos föltételek mellett a gondolatok világából fakad : a tudat hivja elő, amelyet pedig az is— 10 —