Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1909

II. A történet tanítása

zal, hogy törzsi avagy állami szervezetüket mutatja be, — hogy ismerteti azokat a küzdelmeket, amelyeket az államterület kikerekitéséért folytattak. Ismertetnie kell a népek, nemzetek belső életét; meg kell rajzolnia azokat az állapotokat és viszonyokat, amelyek az államélet alakulásai-, a dinasztikus, a területi változások mellett sokáig változatlanok. Ezen állapotok és viszonyok fejlődése lassú, de azért szoros kapcsolatban vannak a politikai változásokkal ; bomlanak ők is, alakulnak, és egy új tableau tárul elénk, amelyből az emberiség változásának, fejlődésének képe alakul ki. Nemcsak az események egymásutánja, hanem az állapotok egymásmellettisége, vagyis a nemzetek kulturális viszonyai, ezeknek az eseményekkel való fonódása, változása: kell hogy a tanuló szemei elé táruljanak már az iskolában. A történettanításnak a politika mellett a kulturát is adnia kell. Nem az apróbb, egyetemes szempontból jelentéktelen részletek érdeklik a tanulót, hanem az önmagukban fontos, jelentős tények és állapotok. Nem szabad azonban ezek mellett elhanyagolnunk azokat a részleteket sem, amelyek korfestő tartalmuknál fogva feltárják a tanulók előtt a kor gondolkodását, mélyebb nyomokat hagynak lelkükben a hosszas fejtegetéseknél. Egy-egy részlet Einhardus, Toursi Gergely krónikájából, Villehardauine, Joinville Froissart elbeszéléseiből, Nagy Frigyes leveleiből avagy a doktrinairek munkáiból, hazai forrásainkból, kitörülhetetlen nyomokat hagyhatnak az ifjú lélekben. Nem szabad figyelmen kivül hagynunk a történelem etikai értékét sem, hanem minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy a történelem erkölcsnemesitő vonásaira felhívjuk tanítványaink figyelmét. A történelem az embert nem mint egyedet tekinti, hanem egy nagy társadalom tagját, amelyben ha vannak is kiváló individuumok, ezeknek tipikus vagy kollektiv vonásait figyelmen kivül hagyni nem szabad : — 6 —