Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1904

I. A főnévi igenév

megfelelőleg (franciában : pour, németben zu és um zu) ; ezzel mintegy erősíti a nyelv a határozót. Mire a főnévi igenév főneve kiképződött az ige gyökeréből, a nyelv már az általános térbeli felfogásból kiindulva megalkotta a határozók kategóriáit a három irány (hol, hová, honnan) szerint, s a főnévi igenév i ragjának megfelelőleg cél- és véghatározó volt a mon­datban ; ez volt tehát az eredeti szerep, melyből a többi kifejlődött. E két határozó faj, a cél- és véghatározó között nehéz megvonni a határvonalat. Érzékeltetve talán úgy lehetne kifejezni, hogy mig a célhatározó a cselekvésnek valami felé való irányulását fejezi ki, addig a véghatározó jobban megközelíti azt az illető valamit, már mintegy azt eredményezi. A közeli rokonság természetesen nagy ingadozást szült a két osztály tagjai között. Szinnyei fel se vett Magyar Nyelvtanában véghatározót, hanem az eredmény- és tárgyhatározóhoz, túlnyomó részüket pedig a célhatározóhoz számította. Érdekes a latinban a kereszteződés, amit a dativus finalis tanusit. — Találgatás természetesen, hogy milyen főnévi igenév fejlődött ki előbb. A nyelvalkotás első fokain az ember inkább a természet jelenségeit öntötte szavakba, tehát inkább ezek mellett a térbeli jelenségek állapotait kifejező, mozgást jelentő igék mellett szerepelt a főnévi igenév. Midőn később metaforával élettelen tárgyakra is átvitték a cselek­vést és egyes igék tisztán e szellemi mozgások jelzőivé lettek, ezek mellett ezután már nem a térbeli cél, hanem a szellemi vég kifejezésére szolgált inkább a főnévi igenév. A) Célhatározóként áll jelenleg a főnévi igenév a mozgást jelentő, át nem ható igék mellett, de csak akkor, ha a főnévi igenévtől kifejezett cselekvés alanya ugyanaz, mint a főmondaté. A németben bármiféle cél­határozói mondatot lehet főnévi igenévvel rövidíteni. Pl. Halni jöttek I. 45. Mentek felkeresni I. 13.*) *) A példák Arany J. költői müveiből valók. Használtam a három kötetes 8172-i kiadást s az 1882-i negyedik kiadást és az Aristophanes fordítást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom