Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1904

I. A főnévi igenév

A mozgást jelentőkhöz számítjuk a maradást, ülést, állást jelentő igéket.*) Pl. Talpon állok víni. Célhatározóként áll a főnévi igenév a mozgatást,, indítást jelentő átható igéknél is. A főmondat állitmányának s a főnévi igenévtől kifejezett cselekvésnek alanya nem egyezik meg szükségképen. Pl. Vitte prédáját megbájolni délibábját I., 65. Küldi Bencét tudakolni IV. 2. 221. A célhatározói főnévi igenévnek érdekes alakja maradt fenn : a ragtalan tárggyal összekötött főnévi igenév. Ez igeneves szerkezetekben lehetséges, hogy kezdettől fogva nem volt tárgyrag, vagyis abban az időben keletkeztek, mikor a t tárgyrag még nem fejlődött ki. Régiségüket eléggé mutatja, hogy csak olyan jellemző kifejezésekben maradtak fenn s más ujabb használatban nem igen fordulnak e)ő. — Ma ugyanis ritkán használjuk, legföllebb egy-két népdalban, igy a székely népballadában is : Senki sincsen itthon, csak én vagyok itthon, Uram a városba piros csídma vonni, Apám az erdőbe somfa vessző vágni, Anyám a malomba fejér liszt őrleni. Általános használatban több vidéken, pl. az alsófehérmegyei népnyelvben és Pápa vidékén (1. Nyr. 25 : 350, NyF. 17 : 18). Az ilyen mondatokban majdnem mindig mozgást jelentő állítmány van, vagy legalább ehhez közel járó jelentésű (oda van, együtt van, marad, hagy, ereszt stb.). De ha más ige szerepel is, a főnévi igenév mindig célhatározó.**) Az ilyen főnévi igenév mellett rendszerint határozatlan tárgyat találunk, csak nagy ritkán fordul elő határozott tárgy. Pl. Ment hada-szemlélni II., 313. A felszólítással és paranccsal a gyorsaság is együtt szokott járni, azért gyakran megtörténik, hogy a felszólító módú, mozgást jelentő állitmányok kimaradnak a gyors *) Simonyi : Magyar Nyelv 2 : 313. **) Nyr. 16:2.; TMNy. 646. I.