Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1903

I. Oláh Miklós levelezése a németalföldi humanistákkal

de azt magától az egyháztól várták. (Wimpfeling Jakab, Aeneas Sylvius.) Németországban a humanisták csak a XVI. században kezdik a humanista névvel kapcsolatban az egyház tamadóit érteni. A humanizmus most — mondhatjuk — . a görög-római világ majmolásából állott: az individuum szabadsága most nem abban nyilvánult, hogy a régi alapokon tovább épitsen, a klasszikus izlés által finomítsa fejlessze azt ami megvolt; most épen arra törekedett, hogy mindent leromboljon, amit a keresztény szellemtől áthatott középkori társadalom létrehozott. Sőt még tovább is ment. Támadását maga az alap, a kath. egyház ellen intézte. A klasszikus világ előtt az egyház nevetséges dolognak tünt fel. Az volt akkor az igazi humanista, aki jól értett ahhoz, hogy miként kell az egyházra az ironikus támadások özönét önteni. Igaz, hogy voltak az egyházban bajok, melyek sürgős orvoslást kívántak, de a támadások nem a külsőségek, a bajok ellen irányultak, hanem épen dogmákat, az alaptételeket törekedtek kigúnyolni. Ezen irányzatával a humanizmus eltért régi irányától, mert a humanista tanulmányok, ha némileg el is térnek az egyház szellemétől, nem vonják maguk után annak gyűlöletét. A reformáció csak elősegítette a humanizmus effajta fejlődését, hisz a reformációt amint azt Luther létesítette, a humanisták idézték elő Mint tudjuk, a reformáció tűzgyorsasággal terjedt tovább; eljutott Mária királyné udvarába is, aki maga is rendkívül érdeklődött iránta, sőt rokonszenvezett is vele. Hisz Luther egyik munkáját neki ajánlotta. Ferdinand ismételve intette nővérét, hogy ne olvassa Luther iratait; de ő bizony elővette azokat. Olyan félprotestáns humanista szellem élt az udvarban, amelyben Oláh tartózkodott. Csakhamar őt is elragadta a humanizmus árja, és ő enged az ár folyásának ; nemcsak hogy humanistává lesz maga is, de a németalföldi humanisták benne látták az összetartó, összekapcsoló erőt, amely őket tömöritette, egy körré, egy társas egésszé tette. Itt látjuk Oláh Miklóst egy tudósokból, tanult emberekből alló kör középpontjaként. Az ő személye — 6 —