Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1903

I. Oláh Miklós levelezése a németalföldi humanistákkal

tartott fenn egy társaságot, amelynek tagjai nemcsak vele, de egymással is összeköttetésben állottak. Sűrűn váltanak egymással levelet s Oláhra e tekintetben nem lehetett panasz, mert ő ugyancsak szorgalmas levélíró volt. 2. A humanista levelezés; Öláh levelei. Az a nagy buzgalom a levélírásban igen jellemző humanista sajátság ; a sűrű levelezés a humanista korban lendült fel igen élénken. A humanizmus különös előszeretettel viseltetett iránta. Cicerót, Pliniust választván mintaképül. Cicero és Plinius számos levele az u. n. „Epistolae ad familiares" sorába tartoznak. Különbség azonban van köztük. Mig Cicero a pillanat behatása alatt ír és értesiti barátait a főváros érdekességeiről, azon eseményekről, amelyek körüle történtek, és barátait érdekelték, tehát közvetlenséggel ir ; Plinius levelei nem ilyenek. Az ő levelei nem a pillanat sugalta behatások alatt készültek, és az író mindennapi életét, az érdekes apróságokat nem tárják elénk a maguk közvetlen benyomásaikkal. Plinius mintha a nyilvánosság számára szánta volna ; át és át dolgozza, javítja, csiszolja azokat. De mindkettő leveleiben közös a czél: barátaikat, ismerőseiket tudósítják önmagukról és környezetükről. Persze van kivétel. Vannak Cicerónak diplomáciái levelei is, amelyek nagyon is diplomáciái izűek; s vannak Pliniusnak is olyan levelei, amelyekben politikai vagy bölcseleti kérdést fejteget; de ezen csekély kivétel igen kevéssé, mondhatni semmit sem zavarja az általános összhangot. A humanizmus is kedvet, hajlamot mutat a levélforma iránt, s előveszi a klassikus levélírókat, de csak azért, hogy ügyes levélstilust tanuljon belőlük, frappans fordulatokat, találó megjegyzéseket sajátítson el. A fődologban a levelek belső tartalmát illetőleg nagyon is eltér tőlük. Az emiitett klasszikusok őszinte, sokszor naiv hangja helyett a humanista levélírásban az emberi hiúságnak és képmutatásnak valóságos tárházára bukkanunk, írnak a humanisták azért, hogy akinek írnak, az meg— 7 —